Gondoljon egy betegségre! Nálunk van! (4. rész)

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

A háziorvos számára olyan, mint a védőoltás, ha előre tudja, mire számíthat egy OEP ellenőrzés során. Mire kíváncsi a revizor? Orvos szakmai szempontból ezt nem tudhatom, de a dolog számviteli részével kapcsolatban adok néhány tippet…

 

HA A RENDELŐ AJTAJÁN KOPOGTAT AZ (OEP/NEAK) ELLENŐR…

Az OEP (2017. jan 1-től NEAK) vonatkozó, pénzügyi ellenőrzéseiről jó tudni, hogy azok céljuk és módszertanuk alapján

  • egységes eljárási rend alapján történnek, 
  • megfelelően garantálják az Egészségbiztosítási Alap előírásszerű ellenőrzését,
  • felhívják az egészségügyi szolgáltatók figyelmét a jogszabályban előírt kötelezettségeinek betartására,
  • javaslatot tesznek a feltárt hiányosságok megszüntetésére, annak érdekében, hogy a kifizetett közpénzeket szabályszerűen, a szerződött feladat érdekében használják fel.

Persze fentiek akkor jelentenek az orvosi vállalkozások és könyvelőik számára hasznos információkat a gyakorlatban, ha azt is tudjuk, hol vannak a gyenge pontok, mely kérdésekben találnak az OEP revizorai leginkább szankcionálható hiányosságokat.

Az Állami Számvevőszék 2011 novemberében tette közzé jelentését a háziorvosi ellátás működésének és pénzügyi feltételrendszerének ellenőrzéséről. Ez a 1126. számú jelentés, és letölthető innen >>.

A jelentésben foglaltak szerint az OEP a Tbj. 35-38.§-ai alapján végzett pénzügyi ellenőrzéseket az elkülönítésekre és a szabályos pénzfelhasználásokra vonatkozóan.

Nem a legfrissebb adat, de azért kellőképpen riasztó a vállalkozó orvosok számára: 2010. I. félévben 13 háziorvosi szolgáltatónál történt pénzügyi ellenőrzés, és ennek következtében összesen 24 404 950 Ft (tőke+kamat) visszavonására került sor (magyarul, a vizsgált orvosoknak ennyit kellett az E. Alapból kapott pénzből – kamattal növelten – visszafizetniük).

Gondoljunk csak bele! Ez háziorvosonként, arányosan több mint 1, 8 millió forintot jelent, ami azért most sem kevés. A szankcionált eseteknél elmondható, hogy a szolgáltatónak nem csak közfinanszírozásból, hanem más tevékenységből is származott bevétele, amely nem mindig különült el a háziorvosi tevékenységtől. Amennyiben a szolgáltatónak nem volt más tevékenységből származó bevétele, ott a szankcionálás oka olyan kiadások érvényesítése volt, amelyek nem a közfinanszírozott tevékenység érdekében merültek fel.

A szolgáltatók többsége nem tett eleget elkülönítési kötelezettségének, sem a bevételek, sem a kiadások tekintetében, ezért a vizsgálat során a ráfordítások arányos (illetve az ÁSZ javaslatai alapján kidolgozott módszerek alkalmazásával) történt megosztása alapján döntöttek a kiadások elfogadásáról. Ezen esetekben – természetesen - külön vizsgálták a felhasználás finanszírozott feladathoz való kötöttségét. Több esetben tapasztalták azt a revizorok, hogy a pénzeszköz felhasználása nem a finanszírozott tevékenység érdekében történt.

Minden bizonnyal az érintett háziorvosokat – és könyvelőiket - nem galád szándék vezette, és eszükbe sem jutott az OEP-től kapott „kártyapénz” elsikkasztása, csak a „papírmunkát” végezték hanyagul.

(Bár személy szerint én jobban örülnék, ha a háziorvosom a hivatásába tartozó dolgoknak – mondjuk az aktuális torokgyulladásomnak - szentelhetné teljes figyelmét, mintsem a könyvelésnek, de azért – amint fentiekből látható – ez is fontos.)

A fentebb hivatkozott jelentés tanúsága szerint az OEP ellenőrei is úgy gondolják, hogy „az egészségügyi szolgáltatókat, és természetesen könyvelőiket elsősorban az adójogszabályoknak való megfelelés vezérelte, és kevésbé került előtérbe a bevételek finanszírozott tevékenységre történő felhasználásának követelménye.

 

NÉZZÜNK NÉHÁNY KONKRÉT HIBAFORRÁST!

  • Nem a szerződött feladat ellátásához kapcsolódó utak elszámolása az E. Alap terhére.
  • Háziorvosi tevékenységhez nem használt gépjármű kiadásainak elszámolása az E. Alap terhére.
  • Az útnyilvántartásban kimutatott beteglátogatások száma jelentősen meghaladta a tételes betegforgalmi jelentésben szereplő beteglátogatások számát.
  • A vállalkozás más tevékenységéhez is kapcsolódó közös kiadások elszámolása teljes mértékben az E. Alap terhére történt (pl.: bérleti díjak, bérek, rezsi, gépjármű kiadások – pedig jogszerűen ezeket a kiadásokat arányosan megosztva kell elszámolni el az E. Alap terhére). - Kamatmentes kölcsön nyújtása az E. Alapból finanszírozott tevékenységet nem végző magánszemélyeknek.
  • A finanszírozott tevékenységhez nem köthető épületen történő beruházás (nyílászárók –és burkolatok cseréje, festés, stb.).
  • A beszerzett tárgyi eszközök – igazoltan - nem a szerződött feladathoz kötődnek. Néhány „gyöngyszem”: takarítógép, fényképezőgépek, fagyasztó, mosogatógép, mosógép, különféle bútorok, házi-mozi szett, fotónyomtató, stb...

Lényeges, hogy – 2015. augusztus 1-jétől – az Egészségbiztosítási Alapból a finanszírozás keretében folyósított összeg a praxisjog megszerzése érdekében is felhasználható (2000. évi II. törvény 2.§. (9a) bekezdése).

/A háziorvosi praxisjog megszerzőjét nem terheli sem illetékfizetési, sem bejelentési kötelezettség./

Nos, annak magyarázatához, hogy – például – a házimozi szettnek mikor és mi módon van köze a gyógyító munkához, kell némi (sőt, nem is kevés) fantázia. Borítékolható, hogy ezt, és az ehhez hasonló kiadásokat nem csupán az OEP ellenőrei kifogásolják majd, hanem adott esetben a NAV revizorai sem bólintanának rá ezek elszámolására az adóalappal szemben. Ráadásul az ilyen mértékben „problémás” számlák felismeréséhez a vállalkozó könyvelője beavatkozására sem lenne feltétlenül szükség…

Kétségtelen azonban, hogy számos olyan kiadása lehet egy orvosnak, amely egyaránt kapcsolódhat az OEP-pel kötött szerződésében vállalt (E. Alapból finanszírozott) tevékenységéhez, és az ezen kívüli egészségügyi szolgáltatásaihoz.

Ezért nagyon fontos, hogy – akárcsak a bevételek – a kiadások esetében is bírja a számviteli rendszer a „kiképzést”, azaz a megfelelő elkülönítést a fentebb felsorolt módszerek alkalmazásával biztosítsa a könyvelés.

Természetesen a könyvelő nem dönthet – egyrészt azért, mert nem bír az egyes eszközök „megítéléséhez” szükséges orvosi ismeretekkel, másrészt nem tudhatja, éppen mi vezérelte ügyfelét az adott dolog megvásárlására, valamely szolgáltatás megrendelésére - arról, hogy az a kiadás számla, amit átad a vállalkozó könyvelésre, vajon mely tevékenységhez szükséges beszerzést igazol.

Ezért célszerű, ha a vállalkozó – akár a bizonylatra rávezetve, akár ahhoz csatolt „feljegyzésben” – megjegyzést tesz a beszerzés céljáról, valamely tevékenységhez való kapcsolatára, esetleg arra, hogy az adott termék, szolgáltatás több tevékenységet is szolgál. Például: „gyógyszer beszerzés, OEP finansz. tev.”, vagy „gyógyszer beszerzés egyéb, nem OEP finansz. tev.”, esetleg „megosztandó: OEP finansz. tev. és egyéb tev.”.

 

ELKÜLÖNÍTÉS

A bevételek és kiadások elkülönítése kapcsán térjünk vissza a lehetséges megoldásokra:

  • analitikus nyilvántartás keretében
  • főkönyvi könyvelésen belül
  • külön bankszámlával, házipénztárral

külön vállalkozásban.

Az utóbbi kettő nem feltétlenül ideális – szerintem nehézkes és költséges – megoldás, így az analitikus nyilvántartás vezetését, illetve a főkönyvi számlák szükség szerinti alábontását javasolnám.

Mikor az egyik, mikor a másik?

Az analitika a megoldás akkor, ha a főkönyvi számlákat olyan mennyiségben kellene egyébként alszámláira bontani, hogy az már kezelhetetlen számlatükröt, főkönyvi kivonatot eredményezne. Például egyazon költségszámlán belül három- négy alszámlánál több már nehézkes, itt az analitika lehet a célszerű választás.

Ugyanakkor az OEP elvárásainak azzal is megfelel az orvos, ha „csak” az „OEP-es” bevételeket, kapcsolódó költségeket különíti el minden más tevékenysége bevételeitől, kiadásaitól. Ekkor elegendő az adott költség számláját két alszámlára (a bevételekét esetleg a tevékenység összetettsége miatt, az OEP-elvárástól függetlenül, többre is indokolt lehet) bontani ahhoz, hogy mind az OEP, mind az orvos, mind a könyvelője elégedett legyen az „eredménnyel”. (Ez nem feltétlenül növeli duplájára a számlatükör terjedelmét, hiszen vannak olyan tételek, amelyek a „kártyapénzből”nem finanszírozhatóak, csak a vállalkozás egyéb tevékenységéhez kapcsolódhatnak. )

Például:

  • 9111. Finanszírozásból származó bevétel
  • 9112. Nem finanszírozott orvosi tevékenység bevétele
  • 961. Egyéb bevételek

A fenti struktúra kiválóan működhet ott, ahol a vállalkozásban csak egy orvos dolgozik, vagy ha többen, úgy ők egymásnak hozzátartozói, azaz családi cégről van szó.

Az is előfordulhat, hogy a vállalkozásban több, eltérő szakterületen működő orvos is dolgozik úgy, hogy tevékenységük egy részét az OEP finanszírozza, míg az ezen kívüli bevételükből lehetséges jövedelmet (bér- vagy tagi jövedelem formájában) ők szeretnék felvenni, és nem „bedobva azt a közösbe”, az osztalékon osztozkodni később. Ekkor célszerű az egyes szakterületek szerint is bontani a számlákat:

  • 9111. Nőgyógyászati tevékenység finanszírozásból származó bevétele
  • 9112. Nőgyógyászati tevékenység árbevétele,
  • 9113. Fogorvosi tevékenység finanszírozásból származó bevétele
  • 9114. Fogorvosi tevékenység árbevétele
  • 961. Egyéb bevételek

Ebben az esetben – illetve, ha szerteágazó a vállalkozás tevékenysége - megfontolandó megoldás a 6-7. számlaosztály vezetése is.

Fenti szempontok alapján dönthető el, a költségszámlák milyen mértékű bontására van szükség. Például az OEP ellenőrei az E. Alapból fedezett anyagköltségeket az alábbi bontásban szeretnék látni:

  • Gyógyszer beszerzés
  • Szakmai anyagok beszerzése
  • Munkaruha, védőruha beszerzés  
  • Szakmai könyv, folyóirat, CD-k kiadásai
  • Irodaszer, nyomtatvány beszerzés
  • Üzemanyag, kenőanyag beszerzés
  • Egyéb fogyóeszköz beszerzés
  • Karbantartási anyagok (ezen belül – azaz itt kell egy alszámla - a gépjárműhöz kapcsolódó karbantartási anyag beszerzés),
  • Tisztítószer beszerzése
  • Egyéb anyagköltség kiadásai

 

HA KATÁS A DOKI…

A hatálya alá tartozók nagy örömére, 2016-ban a Katv.-ben változott a „kisadózó vállalkozás bevétele” fogalma, így már nem minősül bevételnek a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás. Kérdés, hogy a célhoz kötött elszámolási kötelezettséggel kapott havi OEP finanszírozás ide sorolható-e egészségügyi vállalkozások (így kifejezetten a háziorvosok) esetében? 

A Katv. definiálja a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatást is, amely szerint ennek minősül „a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított olyan támogatás, amelyet az adózó kizárólag a ténylegesen felmerült, igazolt kiadásainak a folyósítóval történő elszámolási kötelezettsége mellett kap, ideértve az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló miniszteri rendelet szerinti támogatást is."

A választ a fenti kérdésre cikkem folytatásában olvashatják. 

Fűnyíró, bicikli és motorkerékpár az autó mellé a dokinak, konferencia az asszisztensnek… Mit szól ehhez az OEP? A folytatásban erről is szó lesz, itt-ott az OEP ellenőrzési tapasztalataiból vett, valós példákkal fűszerezve-, kitérve azokra az orvosokra is, akik egyéni vállalkozóként működnek.

A ciksorozat előző része >>