Gondoljon egy betegségre! Nálunk van! (3. rész)

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

ELSZÁMOLÁS, ELLENŐRZÉS – FINANSZÍROZHATÓ KIADÁSOK ÉS NEM FINANSZÍROZOTT TEVÉKENYSÉGEK

Az egészségbiztosítási forrásokból az orvosnak utalt összeg csak olyan célokra használható fel, amelyet az OEP – mint biztosító - finanszírozhat. Az e körbe nem tartozó ellátások, tevékenységek költségeire ez a forrás nem használható, azaz ezeknek mind bevételét, mind kiadásait el kell különíteni az OEP által finanszírozható tételektől.

A nem finanszírozható kategóriába tartoznak azok a tevékenységek, melyeket az orvos nem az OEP-pel kötött szerződésben vállalt: például üzemorvosi tevékenység, szociális otthonban szerződés alapján történő betegellátás. Sajátos eset, amikor az orvos olyan feladatot lát el, ami egyébként az OEP által finanszírozható, csak arra nem az érintett orvos jogosult, hanem harmadik személy: például háziorvosi ügyelet önkormányzati egészségügyi intézmény „közbeiktatásával”.

Továbbá vannak olyan ellátások, amelyeket az orvos az egyébként finanszírozható szolgáltatásai keretében nyújt, de az egészségbiztosító nem téríti meg, hanem a betegnek kell teljes, részleges vagy kiegészítő térítési díjat fizetnie azért.

Az E. Alapból finanszírozott orvosok ezért kötelesek rendszeres időközönként elszámolni a köznyelven csak kártyapénzként említett támogatással, az azt folyósító OEP-pel. Ez az elszámolás azonban nem követi a vállalkozásoktól elvárt más elszámolások, bevallások – mondjuk a társasági adóbevallás vagy a mérlegbeszámoló - felépítését és adattartalmát, így jelent némi kihívást az érintettek könyvelői számára.

Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Kormányrendelet újbóli – 2016. szeptember 1-jével hatályba lépő – módosítása is rátett egy lapáttal az amúgy sem egyszerű feladatra.

A 258/2016. (VIII. 31.) Korm. rendelet a védőnők béremeléséről rendelkezik – ez önmagában jó-, de okozott némi értelmezési problémát a jogszabály szövege. Ugyanis az e célra szánt többletforrás egy része visszamenőleges juttatás, míg másik része a későbbiekben folyamatos járandósága az érintetteknek.

Az OEP a védőnők béremelésére szánt, 2016. január 1-től járó összeget 2016. július végén egy összegben utalta el a szolgáltatóknak. Ez a kiegészítő juttatás – havonta – a jövőre nézve, a továbbiakban is jár. A védőnők béremelése tehát kétlépcsős: az eddig egy összegben elutalt pluszforrást (ez egy visszamenőleges hatállyal folyósított nagy összegű kifizetés) kifizetni is egy összegben kellett a védőnőknek (a jogszabály szövege szerint ez"egyszeri kiegészítő díjazás"), legkésőbb a védőnő szeptember hónapra járó díjazásának kifizetésével egyidejűleg.

A további pluszforrás (azaz béremelés) 2016. szeptember és július hónapra járó finanszírozási díjak különbözete pedig folyamatosan jár majd a védőnőknek, legelőször a 2016. szeptemberi díjazással egyidejűleg.

A jogalkotó célja tehát az, hogy a szolgáltató a plusz forrás egészét a védőnők béremelésére fordítsa, azaz nem csak a jogszabály hatályba lépését követő időponttól, a későbbiekben, hanem visszamenőleg is, az egy összegben elutalt, 2016. januártól járó pénzre vonatkozóan is. (Ennek természetesen hatása van a 2016. évi könyvelésre, a fentiek kapcsán megnyitott főkönyvi számlákra is – erről még lesz picit később szó.)

Ugyancsak 2016 szeptemberében fogadták el azokat a módosításokat, amelyek az egységes szerkezetbe foglalt, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényt és a végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendeletet érintik: ideértve az OEP ellenőrzési rendszerének azon elvárásait is, amelyeket a vele szerződött egészségügyi szolgáltatóknak a „kártyapénz-felhasználás” ellenőrzése kapcsán teljesíteniük kell.

Ha az ellenőrzött orvosnál – a több évet is átfogó – vizsgálat során szabálytalanságot találnak, akkor az Art. szigorával vetekedő szankciókkal kell az érintettnek szembenéznie, és a kártyapénzt – legalábbis annak egy részét – is vissza kell fizetnie, ráadásul kamatokkal növelten.

Az OEP-től kapott támogatással való elszámolás jogi hátterét a fentebb már hivatkozott, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 35-37. §, 38/C. §.-ai adják.

Ennek alapján az egészségügyi szolgáltató – a háziorvos, a házi gyermekorvos, a fogorvos – az E. Alapból kapott támogatást köteles

  • más pénzeszközeitől elkülönítetten kezelni,
  • a finanszírozási szerződésben foglalt feladatokra felhasználni.

Amennyiben a szóban forgó támogatást nem a finanszírozási szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatásokra használja fel a szolgáltató, úgy köteles a kapott összeget – a szerződésszegés esetére kikötött egyéb jogkövetkezmények mellett az E. Alap számára megtéríteni.

Az OEP ellenőrzi az egészségügyi szolgáltatás nyújtására kötött szerződés teljesítését:

  • a finanszírozott egészségügyi szolgáltatások elszámolási rendjét,
  • az elszámolások valódiságát,
  • a folyósított pénzeszközök felhasználásának pénzügyi szabályszerűségét és elkülönítését.

Amennyiben az OPEP és az orvos (mint egészségügyi szolgáltató) szerződése megszűnik, az egészségbiztosító – ugyancsak a fentiekre kiterjedő - záró ellenőrzést végezhet, amelyet a szerződés megszűnését követő 90 napon belül indít meg.

Lényeges – és erre a vonatkozó szerződésben is kitérnek a felek -, hogy az OEP, mint finanszírozó, a hatályos jogszabályok alapján jogosult és egyben köteles ellenőrizni bármely olyan körülményt, tényt vagy adatot, amely az Egészségbiztosítási Alap bevételét és kiadását érinti. A szolgáltató pedig köteles az ellenőrzés során a finanszírozóval együttműködni és a szükséges iratokat és dokumentációkat határidőre biztosítani.

Ha a Szolgáltató jelen szerződés alapján az Egészségbiztosítási Alapból kapott összeget nem a finanszírozott egészségügyi szolgáltatások nyújtására használta fel, köteles azt a finanszírozónak megtéríteni.

Az orvosok, az OEP-pel szerződött egészségügyi szolgáltatóként többféle jogviszonyban tevékenykedhetnek, amelyeket az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 7.§. (2) bekezdése sorol fel:

a) szabadfoglalkozás keretében,

b) egyéni egészségügyi vállalkozóként,

c) társas vállalkozás tagjaként,

d) közalkalmazotti jogviszonyban,

e) munkaviszonyban,

f) közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, állami szolgálati jogviszonyban,

g) szolgálati jogviszonyban,

h) egyházi személyként vagy vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjaként,

i) önkéntes segítőként,

j) egyéni cég tagjaként.

 

KÁRTYAPÉNZ-ELSZÁMOLÁS

E jogviszonyok és a hozzájuk kapcsolódó – mondjuk adójogi vagy polgári jogi – szabályok részletezésére e keretek közt nincs mód, de a lehetséges formációk változatossága okán, annyit már „ránézésre” eldönthet az érdeklődő olvasó, hogy könyvvitelileg is sokféle jogszabályt érinthet a kártyapénz-elszámolás problémája.

- Számviteli törvény (2000. évi C. törvény 161/A. § (2) bekezdés):

A közpénzek felhasználásának és a köztulajdon használatának nyilvánossága és ellenőrizhetősége érdekében a gazdálkodó nyilvántartási (könyvvezetési) rendszerét köteles oly módon továbbrészletezni, hogy abból a vonatkozó külön jogszabályban meghatározott adatok rendelkezésre álljanak.

- Szja törvény (1995. évi CXVII. törvény 10. § (9) bekezdés):

Az e törvény szerinti nyilvántartások vezetése a magánszemélyt nem mentesíti a más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges nyilvántartás vezetése alól.

- Eva törvény (2002. évi XLIII. törvény 4. § (7) bekezdés):

Az e törvény szerinti nyilvántartások vezetése az adóalanyt nem mentesíti a más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges nyilvántartás vezetése alól.

Azaz legyen bár az orvos a számviteli törvény hatálya alá tartozó kft vagy egyéni cég személyesen közreműködő tulajdonosa, vagy evás bt beltagja, esetleg az Szja-tv. szabályai szerint elszámoló egyéni vállalkozó, a könyvelésére (is) egyébként irányadó jogszabály „mossa kezeit” és „megengedi”, hogy alanyát más jogszabályok más, az övétől eltérő szabályokkal és tartalommal bíró nyilvántartások vezetésére is kötelezzék.

Ahhoz, hogy a szolgáltató eleget tegyen az OEP elvárásainak, a támogatást elkülönítetten kell kezelnie, és felhasználásáról pénzforgalmi adatokat kell szolgáltatnia. Ennek során a vizsgált időszak bevételeinek és kiadásainak meghatározása a pénzügyileg teljesült bevételek és kiadások összesítésével történik.

Ez persze nem egy „ördöglakat”, ha a szolgáltató csak az OEP-pel kötött szerződés szerint dolgozik és nincsenek „maszek” betegei, más tevékenysége. A jellemző azonban az, hogy az egészségügyi szolgáltatóknak többféle tevékenysége van, adott esetben az egészségügyön kívüli, ahhoz legfeljebb éppen hogy kapcsolódó szolgáltatásokat, termékeket is értékesít.

Az elkülönített kezelés végrehajtására vonatkozóan sem jogszabályi, sem az OEP-pel kötött szerződésben rögzített előírást nem találunk. Ezért a már sokszor bevált könyvelői logikát és tapasztalatokat hívjuk segítségül a feladat megoldásához.

Ennek megfelelően az E. Alapból kapott kártyapénz más forrásoktól való elkülönítése történhet:

  • analitikus nyilvántartás keretében
  • főkönyvi könyvelésen belül
  • külön bankszámlával, házipénztárral
  • külön vállalkozásban

(A gyakorlatban az analitikus nyilvántartás a jellemző, de nem feltétlenül és nem minden esetben ez a célravezető megoldás!)

Fentieknek megfelelően a bevételek elkülönítése történhet, például

  • E. Alapból kapott bevétel (OEP-től bankszámlára érkezik a szerződött feladatra),
  • Egyéb bevétel, mondjuk
    • térítési díjas szolgáltatások (a térítési díj ellenében igénybe vehető egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjáról szóló 284/1998. (XII.23.) Korm. rendelet szerint),
    • ügyeleti díj (ha közreműködőként kapja).

A kiadások esetében pedig

  • az egyes tevékenységekhez kapcsolódó kiadások tételes elkülönítése, vagy
  • ha az adott kiadás egyidejűleg több tevékenységet is érint, akkor – az adott kiadásra jellemző mutatószám, vetítési alap szerinti - arányos költségmegosztással történő elszámolás célszerű.

A vetítési alap lehet

  • a különféle bevételek egymáshoz mért aránya,
  • a rendelési idő,
  • a munkaidő,
  • megtett kilométerek,
  • alapterület (négyzetméter).

A gyakorlatban az alábbi kiadásokat kell általában felosztani:

- Jövedelmek, bérek és járulékai: ha a háziorvos gyermekorvos több tevékenységet végez, és egy jövedelme van (házi gyermekorvos, ügyelet, iskola-egészségügy, egyéb). Felosztása történhet a bevétel, munkaidő, rendelési idő arányában.

- Gépjármű kiadásai: ha a házi gyermekorvos több tevékenységhez használja a gépjárművet (cégautót vagy magánszemély tulajdonában lévő autót). Útnyilvántartásra szükség van.

Ugyanis a finanszírozott és a nem finanszírozott utak elkülönítését csak útnyilvántartással lehet alátámasztani, a kiadások felosztása a megtett kilométerek arányában történik.  

- Rezsi kiadások: ha a finanszírozott rendelőben egyéb tevékenységet is végez a házi vagy gyermekorvos. Ilyenkor a kiadások felosztásának alapja a bevétel vagy a rendelési idő.

- Könyvelési díj: felosztása történhet a bevétel arányában.

- Társasági adó, vállalkozói Szja, iparűzési adó: felosztása a bevétel arányában.

- Kamarai tagdíj: felosztása a bevétel arányában.

- Szakmai felelősségbiztosítás: felosztása a bevétel arányában.

- Anyagok, tárgyi eszközök beszerzése: ha több tevékenységhez kapcsolódik a beszerzés, az adott eszköz jellegének megfelelő, fentebb említett vetítési alapok valamelyike alapján osztjuk fel a kiadást.

- Rendelő felújítása, karbantartása, beruházási kiadások: ha a finanszírozott rendelőben egyéb tevékenységet is végez az orvos: a felosztás alapja lehet a bevétel vagy a rendelési idő.

A tevékenység költségeinek elszámolása kapcsán is nagyon fontos, hogy az E. Alapból kapott bevétel a finanszírozási szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatásokra használható fel. Azaz:

- az E. Alapból kapott pénzeszközökből a szolgáltató egyéb tevékenységeit nem finanszírozhatja, de

- a szolgáltatónak záró pénzeszköze (pénzmaradványa) lehet, a jogszabály és az alapszerződés nem tiltja, és ez osztalék-fizetésre felhasználható.

A vállalkozások mindig is szerették (volna) előre tudni, hogy ha ellenőrzést kapnak, az miként zajlik majd, pontosabban mit kérdez, mire figyel a revizor... Ez az OEP „embereire” is igaz.

A folytatásban erről lesz szó!

A cikksorozat első két részét itt >> és itt >> olvashatja.