Gondoljon egy betegségre! Nálunk van! (1. rész)

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

Természetesen az orvosi vállalkozásoknak is jogukban áll reklámozniuk tevékenységüket, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény – és nem utolsó sorban a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexében rögzítettek – figyelembevételével.

Ennek költségeit azonban az OEP „vállalja”… Persze vannak olyan költségek, amelyeknél az E. Alap állja a „cehhet”… Lássuk a részleteket!

 

HA AZ OEP-PEL SZERZŐDTÜNK…

A települési önkormányzatok kötelesek gondoskodni – többek közt – az adott település egészségügyi alapellátásáról, amelybe a háziorvosi, a házi gyermekorvosi ellátás és a fogorvosi alapellátás is tartozik.

Azt, hogy e feladatait az önkormányzat miként - saját intézménye útján, szerződött vállalkozó bevonásával – oldja meg, az érintett önkormányzat döntésétől, lehetőségeitől függ. Ritka - de nem kizárt- az a helyzet, amikor az önkormányzat alkalmazásában áll a település háziorvosa, házi gyermekorvosa, általában azonban az önkormányzatok vállalkozó orvosokkal szerződnek az egészségügyi szolgáltatások biztosítása érdekében.

A háziorvosok jelentős többsége ún. funkcionálisan privatizált praxisokban tevékenykedik. Ez azt jelenti, hogy a háziorvosi szolgáltató egyéni- vagy társas vállalkozóként működik, de maga a rendelő a helyi önkormányzat tulajdona. Az is előfordul, hogy az önkormányzat bérli – és albérletbe adja az ott praktizáló orvosnak – a rendelőt, esetleg a rendelő is az orvos, illetve vállalkozása tulajdona.

Az egészségügyi szolgáltató – a háziorvos, házi gyermekorvos, alapellátást biztosító fogorvos -, a feladatok ellátására szerződést köt az OEP-pel, amelynek alapján őt (vállalkozását) a jogszabályban meghatározott jogcímű és mértékű tételekből álló díj – röviden „kártyapénz” – illeti meg. Ennek felhasználásával rendszeres időközönként el kell számolnia az OEP-pel.

Évek óta, de mind a mai napig vita tárgya, hogy a finanszírozás keretében – az egyébként vállalkozói formában működő orvosnak – adott összeg támogatásnak minősül-e, vagy árbevételként kell elszámolni.

A kifizetés támogatás jellegét erősíti az, hogy el kell vele számolnia az orvosnak, míg az árbevételre hajaz az, hogy vállalkozó által nyújtott szolgáltatás ellenértéke. (Persze a csöpögő vízcsapok megjavítása is szolgáltatás – akkor is, ha mondjuk egy költségvetési támogatásból működő önkormányzati intézmény mosdójában végzi is a munkát a vállalkozó-, és azt, hogy a díjazást a vízszerelő mire költötte, a megbízó nem firtathatja.)

A kérdés komolyan az orvosok zsebére megy, ugyanis az árbevételként való minősítés adóterhekkel – mondjuk iparűzési adó-fizetési kötelezettséggel - jár, míg ha támogatásról van szó, csak a cél szerint el nem költött és a finanszírozó által vissza nem kért „többlet” lehetne adóalap.

A probléma alapja a finanszírozási szerződés sajátos „jogi természetéből” adódik. Egyrészt a szerződés, mint olyan, a Ptk. szerint meghatározott tartalmi elemeket és a szerződéses kapcsolatok általános, polgári jogi jellegzetességeit mutatja. Másrészt a feladat jellege és az állam finanszírozói szerepe, a felek közti jogviszonyt a polgári joggal párhuzamosan érintő joganyag, és a kifizetések ebből következő ellenőrzés alá vonása okán, a szerződők közti – a Ptk.-ban is nevesített - szerződési szabadság – némileg korlátozottan és sajátosan érvényesül.

A jogi szabályozás sajnos nem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, árbevételről, vagy támogatásról van-e szó a tárgyalt esetben. A kártyapénz, mint finanszírozási összeg egyesíti magában a költségvetési támogatások és az árbevétel tulajdonságait: adózás szempontjából árbevétel, míg a felhasználásával úgy kell elszámolni, mint egy támogatással.

 

TÁMOGATÁS VAGY ÁRBEVÉTEL?

Az egészségügyi alapellátást folytató vállalkozások folyamatosan, elvileg havi rendszerességgel (a gyakorlatban kisebb-nagyobb csúszással) kapják az OEP-től ezt a támogatást. 

Elfogadva azt – a Legfelsőbb Bíróság konkrét ügyben hozott ítéletében is leszögezett- álláspontot, miszerint árbevétel az OEP-től kapott finanszírozás, abból indulhatunk ki, hogy a „támogatás” kifejezés bár lényegét tekintve helytálló, de olyasfajta támogatásról beszélünk, ami a betegek nézőpontjából minősülhet ekként, így az orvos könyvelésében nem a támogatások „klasszikus” elszámolási módját kell alkalmazni.

Itt jegyzem meg, hogy az OEP-től kapott finanszírozás esetében az árbevétel kontra egyéb bevétel (támogatás) szakmai vita mintegy húsz éve újra és újra fellángol. Ennek oka az, hogy a „finanszírozás” kifejezés szinonimáiként (maga az e témában kiadott szótár is) – többek között- a „támogatás, segítség, szubvenció, dotáció, hozzájárulás, szponzorálás, segédkezés” szavakat is használjuk.

Ugyanakkor - ahogyan fentebb utaltam is erre – az egészségügyi szolgáltatást biztosítottként igénybevevő személyt illeti támogatás, az orvos szolgáltatása ellenértékét kapja meg ebből a forrásból.

Nem kifejezetten „hamvas”, de mai napig irányadó információ a Legfelsőbb Bíróság 1999-ben hozott (fentebb hivatkozott) ítélete, amely megerősítette a kártyapénz árbevétel mivoltát.

Az LB Kf. I. 28.633/1999/7. szám alatt hozott ítélete, egy háziorvosi bt. esetében mondta ki, hogy a kártyapénz a háziorvosi szolgáltatás díja, azaz árbevétel, s ekképpen része az iparűzési adó alapjának. A kártyapénz a fedezete mindazon költségeknek, melyek a háziorvosi praxis működtetésével, így a rendelő fenntartásával, üzemeltetésével összefüggésben felmerülnek.

Nem része ugyanakkor az iparűzési adó alapjának a fejlesztési célra (pl.: gépbeszerzésre, ingatlan-felújításra) az OEP-től, önkormányzattól pályázati úton elnyert vagy más módon megítélt támogatás, amelyet a számviteli előírások szerint sem lehet árbevételként elszámolni.

Eszerint az egészségügyi alapellátást folytató vállalkozás valójában nem támogatást kap havi rendszerességgel, hanem az általa ellátott szolgáltatás díját a betegek helyett a társadalombiztosítás (az OEP) fizeti meg.

Ebből következően az OEP-től különböző jogcímeken igényelt és kapott egészségügyi szolgáltatási díjakat a vállalkozásnak tevékenysége árbevételeként kell elszámolnia, és – elvileg - az OEP felé számláznia is kell.

Vagy mégsem?

A folytatásból ez is kiderül!