Parlament előtt az új adócsomag - 2. rész: Ha július, akkor törvényváltozás? Módosul az Szja-törvény is… /1

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

Azoknak, akik már viszonylag régóta fiatalok, biztosan „furcsán ismerős” cikkem címe, hiszen ők talán emlékeznek még a szállóigévé vált „Ha kedd van, akkor ez Belgium” című amerikai vígjátékra. Az 1969-ben készült, John Cassavetes, Joan Collins, Anita Ekberg, Robert Vaughn és Vittorio de Sica nevével fémjelzett alkotás a rohanós, „elmondhatjuk, hogy itt is voltunk” típusú utazásnak mutat görbe tükröt: egy amerikai turistacsoport – az idegenvezetők számára már unalomig ismételt - program szerint tizennyolc nap alatt „letudja” Európát. A nagy rohanásban nem is tudnák, hol vannak éppen, ha nem lenne néhány olyan biztos tájékozódási pontjuk, mint a fentebb idézett, „Ha kedd van, akkor az csakis Belgium lehet...”

Mi köze egy majd félévszázados mozifilmnek a személyi jövedelemadóhoz? Gondoljanak csak bele! Ahhoz már hozzászoktunk, hogy az adótörvények általában évente változnak, hol kicsit, hol nagyot. Azonban az utóbbi időben a jogalkotó rákapott az év közbeni változtatásokra is, s úgy tűnik egyik kedvenc dátuma a július 1-je. Azaz nyugodtan átfogalmazhatjuk azt a bizonyos szállóigét. 

Honanyáink és honatyáink már barátkoznak a 10530. számú törvényjavaslattal - praktikusan csak „adócsomaggal”-, amely a személyi jövedelemadó törvényt érintő módosításokat is tartalmaz. A jogalkotó 23 szakaszt szentelt e célnak, ami nem tűnik soknak egy 257 paragrafust és 21 mellékletet felvonultató joganyagban. Azt sem mondhatjuk, hogy mindezek alapjaiban rengették volna meg a személyi jövedelemadózást, felülírva mindent, amit eddig tudtunk a kérdésről. Főként az Európai Unió joganyagának való megfelelés követelménye, a Polgári Törvénykönyv bizonyos szabályai, az adóalanyok adminisztrációs terhei mérséklésének szándéka indokolta fogalmi változásokról, pontosításokról van szó, illetve egyes vagyonátruházásból származó, illetve a tőkejövedelmekhez kapcsolódó szabályok kiegészítéséről.

Az új előírások egy része 2016. július 1-jével, illetve augusztus 1-jével lép majd hatályba – feltéve, hogy az országgyűlés jóváhagyja azokat-, míg a „maradékot” a törvény kihirdetését követő 31. naptól, illetve 2017. január 1-jétől kell alkalmaznunk.

Vegyük sorra ezeket!

 

ÚJ ÉS VÁLTOZÓ FOGALMAK – ITT IS ZÁRULNAK AZ ADÓZÁSI KISKAPUK

A törvényjavaslat pontosítja a kiküldetés fogalmát (Szja-tv. 3.§. 11. pont) azzal, hogy kiemeli, a munkába járás és a munkáltató székhelyére, telephelyére történő bejárás nem tartozik e kategóriába. A gyakorlatban a munkába járást (általában) eddig sem kezelték az érintettek kiküldetésként, de a munkaadó székhelyétől eltérő telephely esetében már nem volt ilyen egyértelmű a jogalkotó szándéka. Ezt a „ha akarom piktor, ha akarom vektor” helyzetet rendezi most a törvénymódosítás.

Új fogalomként kerül be az Szja-törvénybe (3.§. 60. pont) a sportrendezvény meghatározása.  Igaz, ez a fogalom a most hatályos szabályokból is levezethető, de konkrét meghatározás híján az „amit nem tilt a törvény, azt szabad” elve érvényesült e kérdésben. A vállalkozások nem ritkán úgy igyekeztek faragni az adójukból, hogy a munkavállalóik részére szervezett sportprogramot is magában foglaló, zártkörű rendezvényeket is sportrendezvénynek minősítették, így mentesülve az adókötelezettség alól. A hatályos szabályok szerint – kifejezett tiltás hiányában - ugyanis az említett sportprogramok is „beleférnek” a kedvezményezett körbe. A jogalkotó az új definíció beiktatásával egyértelművé teszi, hogy csak a sportszervezet vagy sportszövetség által versenyrendszerben vagy azon kívül, résztvevők jelenlétében megtartott verseny, mérkőzés tartozhat a preferált körbe.

A javaslat sztárjai most az őstermelők, velük kapcsolatban több definíciót pontosítottak.

Első lépésben azt, hogy kit is kell értenünk a „mezőgazdasági őstermelő” címszó alatt. A javaslat egyértelművé teszi, hogy őstermelői igazolvány kiváltására csak belföldön található saját gazdaság esetében van lehetőség. A jogalkotó ezzel szépen kitessékelte az e körben elérhető kedvezményekből az agrárium „szerencselovagjait”, azaz azon termelőket, akik csak az őstermelői státusszal járó kedvezményeket veszik igénybe, de tevékenységüket külföldön végzik.

Pontosítja a javaslat az őstermelők és egyéni vállalkozók viszonyát, azaz azt a nem ritka helyzetet, amikor az őstermelő e tevékenysége mellett egyéni vállalkozóként is működik, adott esetben ugyanabban az ágazatban. A törvényjavaslat kimondja, hogy az őstermelő lehet egyidejűleg egyéni vállalkozó is, de nem az Szja. tv. 6. számú mellékletében szereplő, őstermelőként felvett tevékenységére nézve.

Egy füst alatt a javaslat pontosítja a saját gazdaság fogalmát is, kimondva, hogy a termelési eszközök közé sorolható a bérelt földterület és eszköz is, lévén ezek esetében is fennállnak a szükséges feltételek.

Fentiekből egyenesen következik, hogy a termőföld haszonbérbeadásának fogalmával is bíbelődnie kellett a jogalkotónak. Régóta aktuális jogértelmezési kérdést tisztáz a javaslat azzal, hogy kiegészíti az említett fogalmat azzal, hogy haszonbérbeadásnak minősül az erdőnek a tulajdonos által az erdőbirtokossági társulatban fennálló tagsági viszonya alapján az erdőbirtokossági társulat részére történő átadása is.

Azon nyilatkozatokkal összefüggésben, amelyet a magánszemélynek az őstermelői igazolvány kiváltásakor és érvényesítésekor meg kell tennie, illetve az őstermelők adatainak kezelésével kapcsolatban a javaslat kiegészíti, pontosítja az Szja-tv. 78/A.§., 80.§. 81/A.§, 81/B.§ és 81/C.§-ait, összhangban más, idevágó joganyagokkal.

Eszerint - figyelemmel a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 436/2015. (XII. 28.) Kormányrendeletre -, kimondja, hogy az őstermelői igazolvánnyal kapcsolatos ügyintézésben az Agrárkamara, mint kiállító részére mely adatokat kell igazolni és melyekről nyilatkoznia az ügyfélnek. Az igazolást igénylő és a „csak” nyilatkozaton alapuló adatszolgáltatás megkülönböztetésének oka az, hogy a jogalkotó szándéka szerint, nyilatkozati elv alapján lehetőséget kell teremteni az azonnali ügyintézésre.

Az őstermelők és vásárlóik jól teszik, ha megbarátkoznak az internettel és az okos telefonokkal – ha eddig ódzkodtak volna a technika eme vívmányaitól. Az Szja-törvény (pontosabban még csak a javaslat) az őstermelői igazolványok jogszerű használatával, annak ellenőrzésével kapcsolatos passzusát alaposan átalakította a technikai fejlődés és a fogyasztói tudatosság jegyében. Ezért mobiltelefonon, interneten is utánanézhet a fogyasztó az őstermelő bizonyos adatainak.

Ugyanis – idézve a törvényjavaslat indoklását – „a fogyasztói tudatosság erősítése, az őstermelők és vásárlók közötti bizalom erősítése érdekében nyilvános adatnak minősülnek olyan információk, amelyek lehetővé teszik, hogy fogyasztó meggyőződhessen arról, hogy az őstermelő által értékesíteni kívánt terméket ténylegesen az őstermelő termelhette-e. Ezen célhoz egy ún. mobiltelefonos alkalmazás,valamint az Egyéni Vállalkozói Nyilvántartás nyilvános adatainak lekérdezési lehetőségeihez hasonlóan egy weboldal is hozzájárul.”

Fontos, hogy nem lehet e kutakodást minden ütre-bütre, őstermelők egész hadát érintően folytatni, a javaslat szerint „a lekérdezés célja minden esetben egyedi tájékozódás, nem tömeges adatigénylés alapján több őstermelő adatának egyidejű lekérése.” Ez az adatbázis egyébként nem csak azok számára hasznos, akik kíváncsiak, vajon ki termelte a barackot, amit éppen majszolnak, hanem a felvásárlási jegyet kiállító vállalkozásoknak is lehetővé teszi a partner korábbinál átfogóbb ellenőrzését.

A mezőgazdasági termelőket érinti – közvetve - az adótörvény 1. számú mellékletének módosítása is (a mellékletekről később még lesz szó).

A termőföldek jelentős része haszonbérletben van, ezért a jogalkotó indokoltnak látja, hogy az adómentes termőföld átruházás kiemelten fontos feltételét - az 5 vagy a 10 éves hasznosítási időszakot – pontosan határozza meg az adótörvény, azaz egyértelműen rögzítse, az említett időszak kezdő napja a haszonbérleti szerződés lejártát követő december 31. Ezért az 1. számú melléklet 9. pont 9.5. alpont 9.5.1. alpontjának záró szövegrészében az „utolsó napja” szövegrész helyébe az „utolsó napja, vagy ha a termőföld harmadik féllel kötött szerződés alapján haszonbérletben van, a haszonbérleti szerződés lejártát követő december 31.” szöveget emelte be a jogalkotó.

 

TÁVMUNKA ÉS UTAZÁSI KÖLTSÉGTÉRÍTÉS

A nem önálló tevékenység esetében fizetett költségtérítésekhez kapcsolódóan a 25.§. kiegészül egy új (2a) bekezdéssel. Ezzel a javaslat egyértelművé teszi, hogy távmunka-végzés esetén is – a munkába járáshoz hasonlóan – csak akkor adható adóteher nélkül térítés az utazásra szolgáló jegy, bérlet árának megtérítése vagy a meghatározott feltételeknek megfelelő pénzbeli költségtérítés formájában, ha a munkavégzés helye és a munkáltató székhelye, telephelye nem azonos településen van vagy helyi közlekedési eszközzel nem közelíthető meg.

 

CSALÁDI KEDVEZMÉNY ÉS ROKKANTSÁGI JÁRADÉK

A családi kedvezmény érvényesítése szempontjából a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély is kedvezményezett eltartottnak minősül, családi pótlékra azonban ez a státusz nem jogosít.

Ezért az Szja-tv. jelenleg hatályos meghatározása az eltartott fogalmára (29/A.§. (5) bekezdése b) pont) értelmezési problémát okoz abban a helyzetben, amikor a családban a járadékos személyen kívül például felsőoktatási intézményben tanuló gyermekeket is nevelnek. Az ilyen gyermekek a családi pótlék összegének megállapításánál figyelembe vehetők, a családi kedvezmény összegének megállapításánál pedig eltartottnak minősülnek. Annak érdekében, hogy a családi pótlékra egyáltalán nem jogosult családokban is egyértelmű legyen, hogy eltartottként figyelembe vehetik a rokkantsági járadékost, vagy az egyetemista gyermekeket is, a javaslat az alábbiak szerint egészíti ki a hivatkozott definíciót. Eszerint: (eltartott) „az, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából figyelembe vehető vagy figyelembe vehető lenne, akkor is, ha a kedvezményezett eltartott után nem családi pótlékot állapítanak meg, családi pótlékot nem állapítanak meg, vagy a családi pótlék összegét a gyermekek száma nem befolyásolja.

 

INGÓ VAGYONTÁRGY ÉRTÉKESÍTÉSE, OSZTALÉK

Akár a régi autónkat, akár egy festményt, akár kisbabánk kinőtt holmijait szándékozunk eladni, azt tudnunk kell – vagy jó lenne, ha tudnánk – milyen összeget vonhatunk le a kapott pénzből, az eladott holmi szerzési értékeként, azaz költségként.

Ez általában nem egyszerű feladat, különösen régebben vásárolt dolgok esetében, amikor nem csak papírunk (számlánk, szerződésünk) nincs ennek az értéknek az igazolására, de még csak nem is emlékszünk rá. Az is lehet, hogy nem is beszélhetünk vételárról, mert mondjuk örököltük vagy ajándékba kaptuk az értékesítésre szánt komódot, szobrot, miegymást.

Ezekben az esetekben tekinthetjük úgy, hogy a bevétel 25 százaléka a jövedelem, és persze iránymutató a megfizetett illeték. Az is megtörténhet azonban, hogy az ügylet illetékmentes, mondjuk egyenes ági rokonok közötti ajándékozásról van szó. Ez utóbbi esetköre a jelenleg hatályos szabályok nem térnek ki, nem adnak támpontokat a szerzési értékre nézve.

Ezt a helyzetet orvosolja a javaslat azzal a kiegészítéssel (58.§. (4) bekezdése), hogy abban az esetben, ha az illetékügyi hatóság az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti műalkotás, gyűjteménydarabok, régiség ajándékozással történő szerzése esetén nem szab ki illetéket, az átruházásból származó bevétel 75 százaléka vagy az az igazolt összeg tekinthető megszerzésre fordított összegnek, amelyet az ajándékozó magánszemély megszerzésre fordított összegnek tekinthetne. Ez utóbbi kitétel azt az értéket takarja, ami után a magánszemély illetéket fizetne, ha a törvény bizonyos feltételek mellet – így például az egyenes ági rokonok közti ajándékozás esete – nem mentesítené e kötelezettség alól.

(Ez a szabály érvényesül egyébként már néhány éve az ingatlan értékesítéséből származó jövedelmek esetében is – ráadásul a törvény szövegében rögzítve és nem a törvény szelleméből következő levezetés szerint. )

Az osztaléknak minősülő jövedelmek háza táján két új, fontos módosítást is rögzít a javaslat. A jövőben e kategóriába tartozik az alternatív befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy hozama is, azaz az osztalékra előírt szabályok szerint adózik e bevétel is.

Azok a kft.-tulajdonosok, akiknek meggyűlt a baja a jegyzett tőke elvárt minimumával – azaz most még nincs miből fedezniük a szükséges tőkeemelést-, örömmel fogadták azt az „egérutat”, hogy a kft.  törzstőkéje pénzbeli hozzájárulásként – mind a cég alapításakor, mind pedig a törzstőke felemelése esetén – úgy is szolgáltatható, hogy a cégbíróság által bejegyzett törzstőkét a bejegyzésig a tagok ténylegesen nem fizetik be, hanem azt az alapításkor vagy a tőkeemeléskor meghatározott határidőig a kft. ki nem fizetett nyeresége (eredménytartaléka) terhére töltik fel.

Ez a jóllakott kecske és az épen maradt káposzta szerencsés párosa ez esetben, a kft.-nek nem kell az aktuálisan rendelkezésére álló tőkének megfelelő formációvá (bt.-vé, kkt.-vé) átalakulnia, ha nem akar.

Ennek, a tőkévé átalakuló, ki nem fizetett nyereségnek a személyi jövedelemadózását szabályozza a javaslat azzal, hogy nem tekinti bevételnek (tehát nem adóztatja meg) az ily módon szerzett üzletrészt. (Az eredménytartalék terhére történő tőkeemelésnél ez eddig is így volt, a jogalkotó lényegében csak pontosította ezt a szabályt, hogy ezt a speciális esetet nevesítette a törvényben, és a jogalkalmazóknak nem csupán a korábbi szabályokból kell ezt levezetniük.)

Egyebekben a pénzbeli hozzájárulásnak a ki nem fizetett nyereség terhére történt szolgáltatása az Szja-tv. alapján főszabály szerint egyéb jövedelemnek minősül. (Az üzletrész elidegenítése esetén viszont az előzőek szerint le nem adózott érték nem része a költségként levonható szerzési értéknek.)

Ezzel összefüggésben a javaslat az érintett társaságok számára adatszolgáltatási kötelezettséget is előír (magánszemélyenkénti bontásban), amelyet a tárgyévet követő január 31-ig kell teljesíteniük az adóhatóság felé.