Levonjuk, vagy elvonják? Az adólevonási jog kérdései az Áfa-törvényben (4. rész)

BÓNUSZ TIPP KÖNYVELŐKNEK: A LEVONHATÓ ÁFA IS ÖNELLENŐRIZHETŐ!

Megtörtént eset: főszereplőnk tipikus családi vállalkozás, kétszemélyes betéti társaság – a beltag végzi a munkát, a kültag csak azért adta a nevét a dologhoz, hogy a vállalkozás megalakulhasson, de a tevékenységben nem vesz részt, nem is ért hozzá, főállású munkahelye van.

A Bt. havonta köteles bevallani az áfát. Sajnos 2014 áprilisában a beltag autóbalesetet szenvedett, kórházba került. Érthető okokból nem a márciusi számlák könyvelése volt számára a legfontosabb – jó alaposan begipszelve nem is tehetett volna sokat az ügyben -, így a cég könyvelője nem kapta meg a bevallás elkészítéséhez szükséges dokumentumokat.

Azért, hogy mentse, ami menthető, a bevallásra előírt határidő betartásával beadott egy mindenféle szempontból nullás bevallást. (Attól most tekintsünk el, hogy azt is megtehette volna, hogy írásban tájékoztatja az adóhatóságot a helyzetről -„kimenti magát” a cég -, azzal, hogy ígéretet tesz arra,  a bevallást késedelem nélkül benyújtják, amint az lehetségessé válik.)

2014 májusában a szóban forgó bevallást önellenőrzés keretében helyesbítette a társaság, mind fizetendő, mind levonható adót elszámolva, de így is ’húzós” fizetési kötelezettséget bevallva.

Az adóhatóság – ők tudják miért- hallatlanul kíváncsi lett a cég márciusi könyvelési adataira (is), így ellenőrzés alá vonta az első negyedévet. A januári és februári bevallásokat rendben találták, de a márciusi önellenőrzést csak a fizetendő adóra fogadták el – ezzel adóhiányt megállapítva-, mondván, a levonható adót nem vonhatja önellenőrzés alá a cég, mivel annak elszámolására az elévülési időn belül bármely adó-elszámolási időszakban jogszerű lehetősége van a vállalkozásnak.

Vajon igaza volt a revizoroknak?

Nos, a helyzet az, hogy kétségkívül igaz, a levonható adó – annak Art. szerinti elévülési idején belül -, az adóalany döntése szerint, bármely adó-elszámolási időszakban elszámolható. Az áfa-elszámolásból ilyen-olyan okokból kifelejtett, kimaradt bejövő számlák miatt tehát nem muszáj önellenőrizni egy áfa-bevallást.

(Valljuk be, kedves kolléganők és kollégák, ez jól jön, amikor – mondjuk az augusztusi - bevallás benyújtását követő napon derül ki, hogy a tulajdonos tárcájában még bujkál egy augusztus 3-i teljesítésű, kb. 3 ezer forint áfát jelentő számla, fénymásolópapír vásárlásáról. Nos, nem perdülnénk táncra az örömtől, ha emiatt helyesbítenünk kellene a már beadott bevallást…)

Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is szabad!

Az Art. 13. § (1) bekezdése alapján az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha e törvény másként nem rendelkezik, azaz nem tartalmaz kifejezett tiltást az adott esetköre önellenőrzéssel való helyesbítésére vonatkozóan. 

AZ ÖNELLENŐRZÉS SZABÁLYAI

Az Art. 49-51.§-ai rögzítik az önellenőrzés szabályait:

Az Art. 49. § (1) bekezdése értelmében – többek között- az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot az adózó helyesbítheti. Nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. Viszont az adókedvezményt lehetséges utólag önellenőrzéssel érvényesíteni, illetőleg igénybe venni.

Az Áfa-tv. 153/A § (1) bekezdése alapján a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adó-megállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen vagy az Art. szerinti elévülési időn belüli, korábbi adó-megállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével.

(Ez tehát egy lehetőség, és nem kötelező szabály arra, hogy az „elfelejtett” levonható áfát csak későbbi időszakban lehet elszámolni.) 

Nem tekinthető az adózó – az Art. fentebb idézett előírása szerinti - későbbi önellenőrzést kizáró választásának az, hogy a fizetendő adóját nem csökkentette a bevallásában nem szerepeltetett egyes tételek áfa-tartalmával az adólevonási jog megnyílásának időpontjában. Az adólevonási jog megnyílta pusztán csak azt a legkorábbi időpontot jelenti, amellyel az adóalany az adott ügyletre vonatkozóan élhet a levonási jogával, de nem tekinthető kizárólagos (jogvesztő) dátumnak.

Ezért az adóhatóság helytelenül hivatkozik arra, hogy amennyiben az adóalany a teljesítés időpontjában bármely okból nem élt az adólevonás jogával, de az elévülési időn belül erre még lehetősége van, az adóhatóság az ellenőrzés során nem köteles a kimaradt számlák adótartalmát az adó javára levonható adóként figyelembe venni, mert az elszámolás elmaradása az adózó döntésén alapult.

Más a helyzet akkor, ha a vállalkozó az adólevonási jogával él az adott adó-megállapítási időszakban – mondjuk a 2015. május havi bevallásában-, és az áfa egyenlege negatív és fennállnak a visszaigénylés törvényi feltételei. Ekkor ugyanis választhat, hogy azonnal visszaigényli, vagy görgeti, azaz a következő időszakban veszi figyelembe a fizetendő áfa csökkentésére. (Például tudja, hogy a júniusi, és várhatóan a júliusi értékesítései alapján jó sok áfát kellene fizetnie, ezért „bent hagyja” a május havi bevallásában egyébként visszaigényelhetővé vált áfát.)

A vállalkozás az elévülési idő végéig görgetheti az adó visszaigénylését. Viszont e tárgyban hozott döntését később, önellenőrzés útján sem változtathatja meg, azaz nem módosíthatja a görgetés és a visszaigénylés közti választását.