Társasági adó 2017. Faragjunk az adóalapból!(5.)

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

A vicc szerint a legrosszabb mondat, amit egy adóellenőrnek mondhatunk: „Minden papírom bent volt a toronydaruban, amikor azt feltörték és elvitték.”
Pedig az átgondolt adótervezés jobb ötlet, mint a „necces” kifogások”!

Cikkem előző részében azzal riogattam a vállalkozókat, hogy „a marketing tanácsadásról szóló számlák a fiktív számlák királyai.”
Persze nem is volt ez igazi rémisztgetés, hiszen egyrészt sok igazság van az idézett mondatban, másrészt minden cégtulajdonos tudja, hogy nem minden számla számlagyári termék.
Persze fontos, hogy ha egy számla nem fiktív, akkor ne is látszódjék annak…

A társasági adóról szóló törvény 3. számú melléklete foglalja össze a költségek és ráfordítások elszámolásának szabályait. Ennek A/4. pontja szerint nem a vállalkozás érdekében felmerülő költségnek minősül az áfa nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel. Lényeges, hogy az említett összeghatár számításakor az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybevett szolgáltatás ellenértékét együttesen kell figyelembe venni.
Kérdés, hogy melyek azok a „körülmények”, amelyek adott esetben ésszerűtlen gazdálkodásról árulkodhatnak. A jogalkotó a hivatkozott pontban ezeket is felsorolja: a vállalkozás tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke lehetnek a minősítés szempontjai.

Fontos, hogy a „nem a vállalkozás érdekében felmerült” jelzőt nem csupán a soha meg sem történt ügyletek leleplezett, fiktív számlái, illetve az azokkal igazolt költségek, ráfordítások kaphatják meg, hanem valóságban is lezajlott, de a cég tevékenységével édeskevés kapcsolatot mutató beszerzések – termékek, szolgáltatások - is.
Így például egy fodrászat alkalmazottainak helikopterpilóta képzéséről és vizsgájáról szóló számla bizonyára kivívná magának az „ésszerűtlen gazdálkodás” bélyegét –általában.
(A cég által leadózott, speciális cafeteria elemektől most tekintsünk el.)
Itt jönnek azonban azok a bizonyos vállalkozói körülmények! Egészítsük ki az előbbi példát azzal, hogy a fodrászatnak van helikoptere, és VIP szolgáltatásuk keretében a fodrászok bármikor és bárhova követik rakoncátlan hajzatú vendégeiket. Persze ezt belátható időn belül a bevételeknek is vissza kell igazolniuk.
A – stílusosan – kissé hajmeresztő példa jól szemlélteti a szóban forgó körülmények fontosságát és meghatározó voltát: lényegében szinte minden költség kapcsolódhat vállalkozói tevékenységhez, ha a termék, a szolgáltatás létrejöttének, értékesítésének körülményei azt indokolják. Ennek a fordítottja is igaz: nem mondhatjuk ki egyetlen költségelemről sem egyértelműen, hogy semmi köze a cég tevékenységéhez, ha nem ismerjük a konkrét tevékenység kereteit.

Persze a valóságban is igénybe vett és a vállalkozás tevékenységéhez hozzákapcsolható költségek, ráfordítások esetében is fontos kellék a „láthatósági mellény”, amit itt természetesen átvitt értelemben gondolok. A szolgáltatás igénybevételének megfelelő dokumentálásáról van szó!
Könnyű belátni, hogy például egy építőipari szolgáltatás – mondjuk az irodában új ajtó beépítése oda, ahol eddig nem volt – kézzel fogható és bemutatható, akkor is, ha éppen nem kíséri szerződés a vonatkozó számlát. (A Ptk. nem írja elő általános jelleggel sem a szerződéskötés, sem annak írásba foglalása kényszerét.)

Viszont egyes szolgáltatásoknál már nehezebb igazolni a teljesítést. Például egy marketing tanácsadásról szóló számla, szerződés mögött vagy van valami, vagy nincs. Hiszen egyébként sem könnyű egyértelmű összefüggésbe hozni e szolgáltatások teljesítését és a megrendelő árbevételében, megrendelőinek számában bekövetkezett változásokat - mindenki ismeri a klasszikus mondást: a marketingre elköltött pénz 50%-a felesleges, csak épp nem tudjuk, melyik 50%-, és adjon bár a tanácsadó akármilyen jó tippet, tanácsot, ha azt nem fogadják meg, nem mutatkozik eredmény. (Persze attól még a tanácsadó joggal követelheti a díjazását.)
Míg egy megjelent hirdetés, a nyomdában megrendelt szórólapok tárgyiasult formáját jelentik a reklámköltségeknek, a szóban elhangzott tanácsokat már nehezebb igazolni.

Ezért célszerű – legalább az adótörvény által kiemelt értékhatár feletti esetekben – a szolgáltatás tényét, feltételeit írásba (szerződésbe) foglalni, és különösen a tanácsadói szolgáltatások esetében legalább egy rövid intézkedési tervet írni, rögzítve, hogy a kapott tanácsok, tippek alapján milyen intézkedéseket, változtatásokat tervez a cég. (Azt sem árt „lepapírozni”, ami ezekből meg is valósult!)

Előfordulhat, hogy a szolgáltatás teljesítését adófizetési kötelezettség bizonyítja.

Ilyen eset, ha reklámadó-fizetési kötelezettség merül fel az ügylettel kapcsolatban.

A Három Kalmár Kft kereskedelmi tevékenységet folytat, és reklámújságjában jeleníti meg azokat az árukat, amelyeket forgalmaz.
A Kft állítja össze a reklámújságban szereplő termékek listáját, fotóját, a nyomdai előkészítéssel és a nyomdai munkával, továbbá a terjesztéssel azonban más-más vállalkozást bízott meg.
Persze maga a reklámújság cégnél megőrzött példányai is megfelelő bizonyítékai az ügyletnek, de a reklámadó kérdése is érdekes.

A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (Rtv.) szerint reklámadó-kötelezettséget von maga után – többek között - a nyomtatott reklámanyagok közzététele. Az adó alanya ebben az esetben a reklám közzétevője. A törvény szerint ugyanis az adó alanyának a nyomtatott anyag (és emellett a szabadtéri reklámhordozó, továbbá a reklám elhelyezésére szolgáló jármű, ingatlan) esetében a reklám közzétevőjének, vagyis az adó alanyának az a személy vagy szervezet minősül, aki/amely a reklámhordozó eszközt reklám céljára hasznosítja.

A nyomtatott anyagok reklámcélú közzététele jellemzően saját célú reklám, amely az Rtv. jelenleg hatályos szabályai szerint mentesül az adó alól. (2017. május 26-át megelőzően azonban a saját célú reklám közzététele esetében is számolni kellett a reklámadóval.)

De mikor is beszélhetünk saját célú reklámról?

A példaként hozott esetben például mindenképpen!
Amennyiben a reklám reklámújságban, szórólapon, katalógusban, prospektusban jelenik meg, akkor ennek közzétevője szinte mindenkor maga a reklámozó.
Ez egyben azt is jelenti, hogy ilyen esetekben nem válik el egymástól az, akinek az érdekében a reklámot közzéteszik, illetve az, aki ezt a közzétételt ténylegesen megvalósítja
Ez akkor is érvényes, ha a reklámhordozó nyomtatott anyagot (jelen esetben a reklámújságot) nem maga a reklámozó vagy annak alkalmazottjai, hanem általuk megbízottak (a nyomdai munkákkal, valamint a terjesztéssel megbízott társaságok) gyártják le, illetve juttatják el a címzetthez, azaz a potenciális vásárlókhoz.
Ugyanis ezek a megbízottak a reklámozó nevében, illetve megbízása alapján járnak el, azaz nem minősülnek tőle független reklámközzétevőnek. A nyomtatott anyag közzétételéről szóló döntést a reklámújságot megjelentető társaság hozza meg.

Kicsit változik a kép, ha a Három Kalmár Kft esetét kiegészítjük azzal, hogy a reklámújságban közzétett áruja beszállítóitól „marketing-hozzájárulást” kér és kap.
A társaság az általa kiadott (közzétett) reklámújságban egyrészt a saját termékeit reklámozza – ezek egyébként legalább annyira a kft termékei, mint amennyire a beszállítóké is -, másrészt pedig egyes termékek szerepeltetéséért, népszerűsítéséért a beszállítójuk fizet.
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a saját célú – és a hatályos előírások szerint reklámadó-mentes – reklámok mellett, ellenérték fejében, idegen reklámokat is közzétesz a cég. Ez viszont már megalapozza a reklámadó fizetésének kötelezettségét!
A példaként hozott esetben a "marketing-hozzájárulást" vagy a közzétételért bármilyen ellenértéket fizető "beszállító" a reklámadó-szabályozás vonatkozásában megrendelőnek minősül, így számára a reklámújságot közzétevő köteles olyan tartalmú nyilatkozatot kiadni, miszerint a reklámadó-kötelezettség őt terheli, és ennek eleget is tesz, avagy esetében nem merül fel reklámadó-fizetési kötelezettség.
A nyilatkozat kiadásának az esetleges megtagadása, mulasztása komoly – mulasztásonként maximálisan 500 ezer forint -, az Art.-ban részletezett szabályok szerinti bírsággal jár.

A reklámozásban – akár megrendelőként, akár szolgáltatóként – érintett vállalkozók figyeljenek arra, hogy beszerezzék, illetve kiadják a szóban forgó nyilatkozatokat.

Nézzünk egy másik „reklámos” példát is!

A Manufaktúra Kft kis darabszámban "bemutató" termékeket gyárt, amelyeket reklám céljából leendő partnereknek (ezek kereskedő társaságok) ingyenesen ad, bízva azok későbbi megrendeléseiben. Ezzel kapcsolatban a társaságnak számviteli feladatai is lesznek.
Lényeges, hogy a térítésmentesen átadott termékek előállítási költségét – mivel a partner
gazdálkodó szervezet - egyéb ráfordításként kell elszámolniuk.

Az ingyenes átadáskor meg kell állapítaniuk azok - áfát is magában foglaló - piaci értékét. Amennyiben az áfát is magában foglaló piaci érték meghaladja termékenként az 5000 forintot (az ún. kis értékű termékek Áfa-törvény szerinti értékhatárát), akkor az áfát - mint a térítés nélkül átadott termék fizetendő áfáját - be kell vallaniuk, és meg kell fizetniük az egyéb ráfordításokkal szemben.

Az érintett partnerrel közölniük kell a térítés nélkül átadott termék áfa nélküli piaci értékét, és év végén a Tao-tv. 3. számú melléklete A/13. pontja szerinti nyilatkozatot is kérniük kell tőle.
Ha az átvevő az elfogadott beszámolója alapján ilyen nyilatkozatot nem tud adni, akkor a Manufaktúra Kft-nél az egyéb ráfordításként elszámolt előállítási költség és áfa együttes összegével a társasági adó alapja megállapítása során az adózás előtti eredményt növelni kell.

Lám-lám, egyféle költség, és mégis mennyi mindenre figyelnie kell a vállalkozásnak, hogy elszámolása szabályos legyen!

A folytatásban még mindig az igénybe vett szolgáltatásokat vizsgáljuk, köztük a bizományosnak vagy a fuvarozó cégeknek fizetett díjazásokat.