A szállító címe: postafiók 98? Cím a számlán - az áfalevonási jogot érintő, újabb EB döntés született

Cím a számlán - az áfalevonási jogot érintő, újabb EB döntés született

Biztosan Ön is küldött már levelet postafiókcímre. Maga az adóhatóság is így várja a postán érkezett személyi jövedelemadó bevallásokat.  De vajon melyik vállalkozás fogadná be azt a számlát, amelyen a szállító címeként csak egy postafiókszám olvasható?

A számla törvényileg elvárt adattartalmát az áfatörvény 169.§.-a írja elő. A hivatkozott szakasz e) pontja szerint a számla kötelező tartalmi elemei közé tartozik a termék értékesítőjének/szolgáltatás nyújtójának neve és címe.

A törvény adósunk marad további információkkal arról, mit kell értenünk e körben a „cím” kifejezés alatt, és más jogszabályra, annak értelmező rendelkezéseire sem utal e kérdésben.

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. tv. („új” Art.) 1. számú melléklete sorolja fel azokat az adatokat, amelyeket az állami adó- és vámhatósághoz be kell jelenteniük az adózóknak.

Ennek megfelelően bejelentendő adat – többek között – az adózó

- címe, székhelye, a cég székhelyétől különböző központi ügyintézés helye, telephelye, vagy telephelyei,

- több államban illetőséggel rendelkező gazdasági társaság esetén -  a tényleges üzletvezetés helye,

- székhelyszolgáltatás igénybevétele esetén - a székhelyszolgáltató elnevezése, székhelye, adószáma, e jogviszony keletkezése, - és határozott idejű jogviszony esetén - megszűnésének időpontját.

Értelmező rendelkezései között (7.§. 42. és 47. pontok) megtaláljuk a kérdéses fogalmakat:

“székhely: a) eltérő rendelkezés hiányában az egyéni vállalkozó, a jogi személy, egyéb szervezet alapszabályában, a cégbejegyzésben, a nyilvántartást vezető szerv nyilvántartásában ekként megjelölt hely, ilyen hely hiányában, vagy ha több ilyen hely van, a központi ügyvezetés helye,

b) az egyéni vállalkozók nyilvántartásában nem szereplő, de az Szja tv. szerint egyéni vállalkozónak minősülő természetes személy esetében a nyilvántartást vezető kamara nyilvántartásában székhelyként, irodaként megjelölt hely,

c) ha nemzetközi szerződés az adóügyi illetőséget az üzletvezetés helye szerint állapítja meg, az üzletvezetés helye szerint belföldi illetőségű adózónak minősülő külföldi személy esetén e törvény alkalmazása szempontjából az üzletvezetés helye,

telephely: az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő-, szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található.”

Fentieket összegezve – és a 2017. december 31-ig hatályos Art. sem fogalmazott meg ettől eltérő rendelkezéseket -, úgy tűnik, székhely, telephely kizárólag valós földrajzi hely lehet, postafiók nem.

Nyomozzunk tovább, vegyük górcső alá a cégjegyzésben szereplő adatokat!

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (7.§.) szerint:

“A cég székhelye a cég bejegyzett irodája. A bejegyzett iroda a cég levelezési címe, az a hely, ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, őrzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik. A cégnek a székhelyét cégtáblával kell megjelölnie. A cég létesítő okirata úgy is rendelkezhet, hogy a cég székhelye egyben a központi ügyintézés (döntéshozatal) helye. Amennyiben a cég székhelye nem azonos a központi ügyintézés helyével, a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratában és a cégjegyzékben fel kell tüntetni. A cégeljárás szempontjából székhelynek minősül a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete, valamint az európai gazdasági egyesülés telephelye is.

A cég telephelye a tevékenység gyakorlásának a cég társasági szerződésében, alapító okiratában, alapszabályában (a továbbiakban együtt: létesítő okiratában) foglalt olyan tartós, önállósult üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található, a cég fióktelepe pedig olyan telephely, amely más településen - magyar cég külföldön lévő fióktelepe esetén más országban - van, mint a cég székhelye. Ez a szabály irányadó a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete esetében is. Amennyiben a cég telephellyel vagy fiókteleppel rendelkezik, úgy azt a cégjegyzékben fel kell tüntetni.”

Itt már ugyan említi a jogalkotó a cég levelezési címét – ez elvileg egy postafiók is lehetne - , de mint olyat, “ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, őrzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik.” Ráadásul “ a cégnek a székhelyét cégtáblával kell megjelölnie.” (Ez izgalmas, és bizonyára a Posta kemény ellenállásába ütköző feladat – mondhatni kihívás – lenne egy postafiók, pontosabban az ahhoz tartozó, a hivatalok épületében elhelyezett postaláda esetében…)

Ez pedig már kizárja a postafiókot, mint a cég székhelyét. (Ez egyéni vállalkozóra is igaz – bár őket nem vezetik be a cégnyilvántartásba, de – például – irodájuk nyilvánvalóan valós csak földrajzi hely lehet.)

Az áfatörvény, illetve az Art. további rendelkezéseket e tárgyban nem tartalmaz.

A NAV egyébként a számlán elfogadja akár a székhely, akár a bejelentett telephely címet, amennyiben az alapján az adóalany egyértelműen azonosítható, és amely helyen az adóalany ténylegesen és igazolhatóan fellelhető.

Ha a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK Irányelvet vizsgáljuk a tárgyban, akkor is a fentiekkel azonos következtetésre jutunk.

A német adóhatóság is erre az álláspontra jutott. Nem úgy az Európai Bíróság!

Az Európai Bíróság legújabb (2017. év végi) két ítéletében az adólevonási jog korlátozásának jogosultságát vizsgálta, és ezzel összefüggésben az alábbi kérdésekre kereste a választ:

-          Mit jelent a „cím” a számlán?

-          Lehet-e cím a postafiók?

-          Mi a helyzet akkor, ha a vállalkozás nem a bejegyzett címen végzi a gazdasági tevékenységet?

A német adóhatóság két ügyben (Geissel (C-374/16) és Butin (C-375/16) ügy) megkérdőjelezte az adózók adólevonási jogát olyan számlák alapján, amelyeken az értékesítő címeként olyan cím szerepelt, amelyen tényleges gazdasági tevékenység nem folyt. Mindkét ügyben online autókereskedelemről volt szó. Ezekben az esetekben az értékesítők a hivatalosan székhely bejegyezett címen tevékenységet ténylegesen nem végeztek, a címet lényegében postafiókcímként használták, őket a bejegyzett címen csak postai úton lehetett elérni. A Butin ügyben például az értékesítések egy része a bejegyzett cím melletti utcán, más része egyéb közterületeken, pl. nyilvános parkolóban történt.

A német adóhatóság álláspontja szerint:

-          az adólevonási jog gyakorlásához szükséges a vevő nevére szóló, az értékesítő által (vagy az ő nevében) kibocsátott számla,

-          a számla kötelező tartalmi elemeit egyrészt az EU Áfa Irányelv, másrészt a nemzeti adótörvény határozza meg,

-          az egyik ilyen kötelező elem a számlán az értékesítő címe.

Továbbá úgy vélték, hogy amennyiben a cím helytelenül szerepel a számlán, azaz a helyes cím hiányzik, akkor a kibocsátott bizonylat nem számla, és ezért adólevonásra nem jogosít - ezért fontos, hogy a „jó” cím szerepeljen a számlán.

(Ezt akár a magyar adóhatóság is leírhatta volna…)

Az Európai Bíróság nem értett egyet a német adóhivatallal! Az EB megállapította, hogy a „cím” kifejezést tágan kell értelmezni, e kifejezés szokásos jelentésében mindegyik címtípusra, így a „postafiókcímre” is vonatkozik, feltéve hogy az adott személy e címen elérhető. Az adólevonási jognak a termékek vevője vagy a szolgáltatás igénybevevője általi gyakorlása szempontjából nem követelmény, hogy a termékek eladójának vagy a szolgáltatás nyújtójának a gazdasági tevékenységeit a számlán megjelölt címen folytassák.

Mielőtt levonnánk az említett ügyek tanulságait, fontos megvizsgálnunk azok hátterét is!

Nagyon fontos: a szóban forgó ügyekben a német adóhatóságnak nem a postafiókkal volt gondja, hanem a postafiókszerű címekkel!

Azaz az olyan valós, fizikailag is megtalálható címekkel, amelyeken a vállalkozás székhelyét bejegyezték, de a vállalkozás a tevékenységét nem ott folytatja, azaz ezt a – földrajzilag egyébként valós, létező - címet lényegében csak postafiókként használja. 

A modern virtuális kereskedelemben ez a helyzet gyakori, hiszen egy webshopot tulajdonosa akár a nappalijából vagy a szomszéd kávézóból is üzemeltetheti, irányíthatja, nem kell ténylegesen a bejegyzett székhelyén csücsülnie ahhoz, hogy működjék a cége.

A Bíróság a számla adattartalmát érintő szabályozás rendeltetésével is foglalkozott. E tárgyban megállapította, hogy a számla adatainak – így a számlakibocsátó címének, nevének és áfa azonosítószáma - feltüntetésnek célja, hogy biztosítsa egy adott gazdasági ügylet és a számlakibocsátó, mint meghatározott gazdasági szereplő összekapcsolhatóságát.

A számlakibocsátó azonosítása lehetővé teszi az adóhatóság számára annak vizsgálatát, hogy a levonásba helyezett áfa összegét bevallották és megfizették-e. Az ilyen azonosítás annak ellenőrzését is lehetővé teszi az adóalany számára, hogy a szóban forgó számla kibocsátója az áfaszabályok szempontjából adóalany – e.

Ebből következően a „ vállalkozó elérhetősége” egy fontos szempont, amely meghatározza, hogy mi fogadható el címként. Ha a vállalkozót postai úton az adott címen el lehet érni, akkor ennek a kritériumnak a cím megfelel.

Ezért akár egy bejegyzett postafiók is címként funkcionálhat. Sőt cím nem csak a postafiókszerű cím vagy a postafiók lehet, hanem bármilyen más cím, amelyen a vállalkozó elérhető.

Továbbgondolva fentieket, kérdés, mit szólna a NAV, ha egy cég a számítógépe IP címét, esetleg az ügyvezető e-mail címét, netán a tulajdonosok Facebook felhasználói fiókját adná meg elérhetőségeként.

Felmerül azonban egy másik – fentinél kevésbé elméleti – kérdés is: a vevő adólevonási jogának gyakorlásához tényleg szükséges a számlakibocsátó címén „lovagolni”?

A számla kibocsátójának adminisztratív mulasztása korlátozhatja-e a vevő adólevonási jogát.

Több – köztük néhány magyar vonatkozású – ügyet érintő EB ítéletből tudjuk, a számla kibocsátójának mulasztása, szabályszegése – amelyekről a bizonylat befogadója nem tudhatott vagy nem volt ráhatása - nem lehet gátja a vevő adólevonási joga gyakorlásának.

Az Európai Bíróság kimondta (a cikkemben tárgyaltakon túl, a például a Senatex ítéletben /C518/14/, vagy a magyar vonatkozású Mahagében-ügy /C/80/11./), hogy az előzetesen felszámított áfa levonása lehetséges, ha az anyagi jogi követelmények teljesülnek, még ha egyes alaki követelményeknek nem is tesznek eleget az adóalanyok. Ebből következően a számlakibocsátó címe feltüntetésének módjai az áfalevonás szempontjából nem minősülhetnek meghatározó feltételnek.

Persze azon túlmenően, hogy a magyar adóhatóság a számla és az azzal megalapozott adólevonási jog kérdésében jellemzően nem tanúsít túl sok rugalmasságot, az is kérdés, hogy az adott esetben „postafiókos” számlákat befogadó cégek miként tehetnek eleget mondjuk az áfatörvény 168/A.§-ában előírt feladatuknak, a bizonylatoknak az „üzleti ellenőrzési eljárás”  szabályai szerinti vizsgálatának.