2007. évi CXXVII. törvény

az általános forgalmi adóról

Az Országgyűlés

- figyelemmel az államháztartás feladatainak ellátásához szükséges állandó, nem konjunktúraérzékeny és értékálló bevétel biztosítására,

- figyelemmel az árutermelő piacgazdaság igényeit kielégítő versenysemleges adórendszer működtetésének követelményeire,

- figyelemmel a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióban tagállamként való részvételére, különös tekintettel az ebből fakadó, az általános forgalmi adózás területén jelentkező jogharmonizációs kötelezettségekre, valamint

- tekintetbe véve az általános forgalmi adózás 1988-as bevezetése óta szerzett tapasztalatokat is,

az általános forgalmi adózás szabályairól a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

Bevezető rendelkezés

1. § Az e törvény alapján megfizetett általános forgalmi adó (a továbbiakban: adó) az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevétele.

Alkalmazási hatály

2. § E törvény alapján adót kell fizetni:

a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,

b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és

c) termék importja

után.

3. § E törvény rendelkezéseit

a) az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva.) hatálya alá tartozó személyekre, szervezetekre, valamint

b) a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: Jöt.) hatálya alá tartozó, adójeggyel ellátott dohánygyártmányokra

abban az esetben kell alkalmazni, ha arról az a) pontban említett esetben az Eva., a b) pontban említett esetben pedig a Jöt. kifejezetten rendelkezik.

4. § (1) Belföld alatt a Magyar Köztársaság államterülete értendő.

(2) Közösség és tagállamai, valamint azok területe alatt az 1. számú mellékletben meghatározottak értendők.

(3) Harmadik állam és annak területe alatt az értendő, amely nem tartozik a (2) bekezdés hatálya alá.

Adóalany

5. § (1) Adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Az érintett személy vagy szervezet jog- és cselekvőképességére személyes joga az irányadó, ha azonban személyes joga alapján nem lenne jog- és cselekvőképes, de a magyar jog alapján igen, akkor jog- és cselekvőképességét a magyar jog alapján kell elbírálni.

(2) Abban az esetben, ha a gazdasági tevékenység közvetlenül közös tulajdonban és közös használatban levő ingóra vagy ingatlanra, mint ellenérték fejében hasznosítandó dologra irányul, adóalany a tulajdonostársak közössége. Az adóalanyisághoz fűződő jogokat és kötelezettségeket a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában képviselő a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetében pedig az adóhatóság által kijelölt tulajdonostárs.

Gazdasági tevékenység

6. § (1) Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.

(2) Gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.

(3) Gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany az egyébként a vállalkozásának részét képező, illetőleg a vállalkozása folytatásának eredményeként keletkező vagyont (vagyonrészt) és vagyoni értékű jogot ellenérték fejében hasznosítja.

(4) Szintén gazdasági tevékenység és adóalanyiságot eredményez az is, ha

a) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró, az 5. § (1) bekezdése értelmében jogképes személy vagy szervezet (a továbbiakban együtt: személy, szervezet) belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszközt értékesít belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi;

b) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet beépített ingatlant (ingatlanrészt), és ehhez tartozó földrészletet sorozat jelleggel értékesít, feltéve, hogy

ba) annak első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy

bb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év [ba) és bb) alpont a továbbiakban együtt: beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlan];

c) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet sorozat jelleggel építési telket (telekrészt) értékesít.

(5) Nem minősül az (1) bekezdésben említett független formában végzett gazdasági tevékenységnek az a tevékenység, amelyet munkaviszony, munkaviszony jellegű jogviszony vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végeznek, amelyben a jogosult irányítása és felelőssége mellett a kötelezett alárendelt helyzetben van a tevékenység végzése eredményének, díjazásának, valamint egyéb feltételeinek és körülményeinek meghatározásában.

7. § (1) Nem gazdasági tevékenység és nem eredményez adóalanyiságot a Magyar Köztársaság Alkotmánya által, illetőleg az annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabály alapján közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet által ellátott, és a létesítő okiratában is megjelölt közhatalmi tevékenysége.

(2) Közhatalmi tevékenység különösen a jogszabályalkotási, az igazságszolgáltatási, az ügyészi, a védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és igazságügyi igazgatási, a közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és ellenőrzési, az államháztartási, európai uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való döntési tevékenység, feltéve, hogy az annak gyakorlása során okozott kárért való felelősségre a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségre vonatkozó rendelkezései [349. §] alkalmazandók, vagy károkozás esetében lennének alkalmazandók.

(3) A (2) bekezdéstől függetlenül a tulajdon kisajátítása, valamint a 2. számú mellékletben felsorolt tevékenységek nem minősülhetnek közhatalmi tevékenységnek.

Csoportos adóalanyiság

8. § (1) Azok az adóalanyok,

a) akiknek (amelyeknek) gazdasági célú letelepedési helyük belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük van belföldön, és

b) akik (amelyek) együttesen kapcsolt vállalkozások,

csoportos adóalanyiságot hozhatnak létre.

(2) A csoportos adóalanyiság értelmében:

a) az (1) bekezdésben meghatározott adóalanyok (e § alkalmazásában a továbbiakban: tag vagy tagok) belső, egymás közötti kapcsolataiban a tevékenység gazdasági tevékenységként megszűnik, és tagok önálló adóalanyisága - a (6) bekezdésben említett kivétellel - szintén megszűnik, valamint

b) a tagok külső, harmadik féllel szembeni kapcsolataiban a gazdasági tevékenység folytatása olyan adóalanyiságot eredményez, amelyben az ehhez fűződő jogok és kötelezettségek a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak együttesen tudhatók be.

(3) A csoportos adóalanyiság az állami adóhatóság engedélyével jön létre, valamennyi leendő tag erre irányuló közös, kifejezett és egybehangzó írásos kérelmére. Nem kérelmezheti a csoportos adóalanyiságot az az adóalany, aki (amely) valamely más csoportos adóalanyiságban már tagként részt vesz, vagy valamely más csoportos adóalanyiság létrehozatalára irányuló kérelmét már benyújtotta és annak elbírálása jogerősen még nem zárult le. Abban az esetben, ha van olyan adóalany, akire (amelyre) teljesülnek az (1) bekezdésben meghatározott feltételek, de nem kíván a csoportos adóalanyiságban tagként részt venni (e § alkalmazásában a továbbiakban: kívül maradó adóalany), a kérelemnek tartalmaznia kell még a kívül maradó adóalany hozzájáruló nyilatkozatát a csoportos adóalanyiság létrehozatalára. A kérelemnek, illetőleg kívül maradó adóalany esetében a hozzájáruló nyilatkozatnak tartalmaznia kell továbbá:

a) a tagok által kijelölt képviselőt és a képviselő feltétlen beleegyező nyilatkozatát a képviselet vállalására; továbbá

b) tagonként külön-külön:

ba) a tag nevét, címét és adószámát;

bb) az (1) bekezdésben említett jogállás fennállásának igazolását;

bc) a nyilvántartási rendszer bemutatását, amely alkalmas a (2) bekezdésben említett belső és külső kapcsolatok egyértelmű, megbízható és maradéktalan elkülönítésére;

bd) kötelezettségvállalást a (6) bekezdés teljesítésére;

c) kívül maradó adóalany esetében:

ca) az adóalany nevét, címét és adószámát;

cb) az (1) bekezdésben említett jogállás fennállásának igazolását;

cc) kötelezettségvállalást a (7) bekezdés teljesítésére.

(4) A csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag a csoportos adóalanyiság időszakában együttesen minősül - ha törvény másként nem rendelkezik - egy adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő jogok és kötelezettségek gyakorlásával összefüggő bírósági és más hatósági eljárásjogi cselekmények alanya a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok által kijelölt képviselő.

(5) Az a tag, aki (amely) a csoportos adóalanyiságot megelőzően belföldön nyilvántartásba vett adóalanyként működött, a (3) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély jogerőre emelkedésének napját megelőző nappal, mint fordulónappal köteles úgy eleget tenni az e törvény szerinti kötelezettségének, mintha jogutódlással szűnne meg.

(6) A csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tag - mind a csoportos adóalanyiság időszakában, mind azt követően - egyetemlegesen felelős a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi többi taggal együtt a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagnak

a) a csoportos adóalanyiság időszakát megelőzően keletkezett, az (5) és (9) bekezdésben meghatározott kötelezettsége teljesítéséért, és

b) a csoportos adóalanyiság időszakában, e törvény alapján keletkező kötelezettsége teljesítéséért.

(7) A kívül maradó adóalany - mind a csoportos adóalanyiság időszakában, mind azt követően - egyetemlegesen felelős a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi taggal együtt a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagnak

a) a csoportos adóalanyiság időszakát megelőzően keletkezett, az (5) és (9) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítéséért;

b) a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak a csoportos adóalanyiság időszakában, e törvény alapján keletkező kötelezettség teljesítéséért.

(8) A kívül maradó adóalany, illetőleg a csoportos adóalanyiság időszakában létrejövő olyan adóalany, akire (amelyre) az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek (e § alkalmazásában a továbbiakban: csatlakozó új adóalany) dönthet úgy is, hogy tagként csatlakozni szándékozik a csoportos adóalanyisághoz. A csoportos adóalanyisághoz történő csatlakozás az állami adóhatóság engedélyével jön létre, a kívül maradó, illetőleg a csatlakozó új adóalany erre irányuló kifejezett írásos kérelmére. A kérelemnek tartalmaznia kell még a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak a közös, kifejezett és egybehangzó beleegyező nyilatkozatát a kívül maradó, illetőleg a csatlakozó új adóalany csatlakozásáról. A kérelemnek tartalmaznia kell továbbá:

a) a kívül maradó adóalany esetében a (3) bekezdés bc) és bd) alpontjában,

b) a csatlakozó új adóalany esetében pedig a (3) bekezdés b) pontjában

meghatározott feltételek teljesítését.

(9) Az a kívül maradó, illetőleg az a csatlakozó új adóalany, aki (amely) tagként csatlakozik a csoportos adóalanyisághoz, a (8) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély jogerőre emelkedésének napját megelőző nappal, mint fordulónappal köteles úgy eleget tenni az e törvény szerinti kötelezettségének, mintha jogutódlással szűnne meg.

(10) A csoportos adóalanyiságban részt vevő tag dönthet úgy is, hogy a csoportos adóalanyiságból kiválni szándékozik. A csoportos adóalanyiságból történő kiválás az állami adóhatóság engedélyével jön létre, a kiválni szándékozó tag erre irányuló kifejezett írásos kérelmére. A kérelemnek tartalmaznia kell még a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi többi tagnak a közös, kifejezett és egybehangzó beleegyező nyilatkozatát a tag kiválásáról. A kérelemnek tartalmaznia kell továbbá a kiválni szándékozó tag kötelezettségvállalását arra, hogy a kiválás jogerőre emelkedésének napjától kívül maradó adóalanyként teljesíti a (3) bekezdés cc) alpontjában meghatározott feltételt.

(11) A csoportos adóalanyiság az állami adóhatósági engedély visszavonásával szűnik meg. Az engedélyt az állami adóhatóság visszavonja, ha

a) azt a csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tag - ide nem értve a (10) bekezdésben meghatározott kiválási kérelmet - kéri;

b) a képviselő a képviseletet a továbbiakban nem vállalja, és új képviselő haladéktalan kijelölése és bejelentése a (3) bekezdés a) pontja szerint nem történik meg;

c) a csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tagra az (1) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek;

d) a (3) bekezdés bc) és bd) alpontjában meghatározott feltételek bármelyike a csoportos adóalanyiság időszakában nem teljesül;

e) a (3) bekezdés cc) alpontjában meghatározott feltétel a csoportos adóalanyiság időszakában nem teljesül;

f) a csoportos adóalanyiság időszakában olyan adóalany jön létre, akire (amelyre) az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek, és a csoportos adóalanyisághoz

fa) nem csatlakozik, de kívül maradó adóalanyként nem teljesíti a (3) bekezdés c) pontjában meghatározott kötelezettségeket; vagy

fb) csatlakozni kíván csatlakozó új tagként, de azt az állami adóhatóság a (8) bekezdés értelmében nem engedélyezi;

g) a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag jogutód nélkül megszűnik.

(12) A (11) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély visszavonásának jogerőre emelkedésének napjával, mint fordulónappal a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag együttesen köteles úgy eleget tenni az e törvény szerinti kötelezettségének, mintha jogutódlással szűnne meg, kivéve azt az esetet, ha a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag jogutód nélkül szűnik meg.

Termék értékesítése

9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.

(2) Az (1) bekezdésben említett birtokba vehető dolog:

a) magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, valamint az értékpapírok közül azt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti;

b) nem foglalja magában a pénzt, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, a pénzhelyettesítő eszközt, valamint - az a) pontban említett kivétellel - az értékpapírt.

10. § Termék értékesítésének minősül továbbá:

a) a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi;

b) a megbízó és bizományos között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása, feltéve, hogy a bizományos és a vele jogviszonyban álló harmadik fél között - a 9. § (1) bekezdése értelmében - termék értékesítése teljesül;

c) az adós és hitelező között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása, feltéve, hogy a hitelező a dologi biztosítékul szolgáló terméket lejárt követelésének érvényesítésére - a 9. § (1) bekezdése értelmében - értékesíti, és az abból származó ellenérték közvetlenül őt illeti meg;

d) az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre.

11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

(2) Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés:

a) az adóalany vállalkozásán belül végzett saját beruházása, ha ennek eredményeként tárgyi eszközt állít elő;

b) az adóalany

ba) vállalkozásában kitermelt, előállított, összeállított, átalakított, megmunkált, illetőleg

bb) vállalkozásához vásárolt vagy importált

termék felhasználása gazdasági tevékenységének folytatásához, feltéve, hogy ha a terméket ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg;

c) tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem jogosító tevékenység folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg;

d) az adóalany megszűnése, ha az adóalany a megszűnés időpontjában olyan terméket tart tulajdonában, amelynek beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

(3) Nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, ha az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket.

12. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés továbbá, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldről a Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. A továbbítás minden olyan módozatot magában foglal, függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga vagy - javára - más végzi, amelynek eredményeként a termék a küldeménykénti feladás vagy a fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van.

(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha

a) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 29. §-ban említett feltételek teljesülnek;

b) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 32. §-ban említett feltételek teljesülnek;

c) a termék vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történő értékesítésére a 33. §-ban említett feltételek teljesülnek;

d) a gáz földgázcsővezeték-hálózaton keresztüli vagy a villamos energia értékesítésére a 34. vagy 35. §-ban említett feltételek teljesülnek;

e) a termék értékesítése a 89., 98-104. és 107-109. §-ok szerint történik;

f) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany - mint a szolgáltatás igénybevevője - termékén munkát végeznek, majd annak befejezését követően a terméket - az (1) bekezdésben említett adóalany nevére szóló rendeltetéssel - belföldre továbbítják;

g) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany a terméket szolgáltatás nyújtása érdekében ideiglenesen használja;

h) az (1) bekezdésben említett adóalany termékét 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használat céljából a Közösség más tagállamába továbbítja, ahol ha ugyanezt a terméket importálták volna, az importált termék ideiglenes behozatal jogcímén teljes adó- és vámmentességben részesülne;

i) az (1) bekezdésben említett adóalany a terméket a Közösség más tagállamában fenntartott vevői készlete céljára továbbítja.

(3) Ha a (2) bekezdésben felsorolt esetekben az ott meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, a feltétel nem teljesülésekor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.

Szolgáltatás nyújtása

13. § (1) Szolgáltatás nyújtása: bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék értékesítése.

(2) Az (1) bekezdésben említett ügylet magában foglalja az alábbiakat is:

a) vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedését;

b) kötelezettségvállalást valamely tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, vagy annak végzésétől való tartózkodásra, illetőleg valamely helyzet tűrésére.

(3) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának, ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója

a) részére az ellenértéket akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik fél megtéríti, vagy

b) a teljesítésével keletkezett, követelésként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi,

feltéve, hogy az a) pontban említett esetben az ellenérték megtérítése, a b) pontban említett esetben pedig a követelésként fennálló ellenérték megvásárlása pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik.

(4)

14. § (1) Ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából időlegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen használja, illetőleg azt másnak ingyenesen használatba adja, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

(2) Szintén ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás, ha az adóalany saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást, feltéve, hogy a szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.

Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályok

16. § A termék értékesítésére, szolgáltatás nyújtására nincs befolyással, ha az szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, bírósági és más hatósági határozat (végzés) alapján, illetőleg árverés útján történik.

17. § (1) Nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany a terméket, vagyoni értékű jogot nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként (a továbbiakban együtt: apport) bocsátja rendelkezésre, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik.

(2) Szintén nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany jogutódlással szűnik meg, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik.

(3) A (2) bekezdésben említett jogutódlással történő megszűnés a következő eseteket foglalja magában:

a) gazdasági társaságnak a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti átalakulását (ideértve az egyesülést, a szétválást és a részleges átalakulást is);

b) szövetkezetnek a szövetkezetekről szóló törvény (a továbbiakban: Szöv. tv.) szerinti átalakulását;

c) szövetkezet gazdasági társasággá való átalakulása vagy jogutód nélküli megszűnése esetében a közösségi alap Szöv. tv. szerinti átadását más szövetkezet vagy szövetkezeti szövetség részére;

d) egyéni cégnek az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti átalakulását;

e) egyéni vállalkozó, mezőgazdasági termelő halálát, vagy cselekvőképességének elvesztését, feltéve, hogy az egyéni vállalkozói, őstermelői tevékenységet

ea) elhalálozás esetében az özvegy vagy örökös folytatja; illetőleg

eb) cselekvőképesség elvesztése esetében az egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő nevében és javára a törvényes képviselője folytatja;

f) a 8. § (5), (9) és (12) bekezdéseiben említett eseteket.

18. § (1) Az apport [17. § (1) bekezdése], illetőleg a jogutódlás [17. § (2) bekezdése] útján szerzett vagyon (vagyonrész) és vagyoni értékű jog (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: vagyon) tekintetében a szerzőnek a következő feltételeknek kell egyidejűleg megfelelnie:

a) a szerzéskor vagy annak közvetlen következményeként belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen;

b) kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez, illetőleg a szerzett vagyonhoz fűződő, az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek - a (2) bekezdésben említett eltéréssel - a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik és terhelik;

c) sem a szerzéskor, sem azt követően nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva össszeegyeztethetetlen lenne a b) pontban említett kötelezettségek teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas.

(2) Az apportálót, illetőleg jogutódlással történő megszűnés azon esetében, amelyben a jogelőd nem szűnik meg, a jogelődöt az elévülési időn belül a szerzővel együtt egyetemleges felelősség terheli azon, e törvényben szabályozott kötelezettségek teljesítéséért, amelyek az (1) bekezdés b) pontjában említett vagyonhoz fűződően a szerzésig bezárólag keletkeztek.

(3) Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, az apportra, illetőleg a jogutódlásra vonatkozóan a feltétel nem teljesülésekor a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás haladéktalanul beáll.

Termék Közösségen belüli beszerzése

19. § A 2. § b) pontja a következő eseteket foglalja magában:

a) terméknek adóalany vagy nem adóalany jogi személy általi beszerzése, feltéve, hogy az értékesítő olyan adóalanyként jár el, aki (amely) a Közösség azon tagállamában, ahol adóalanyként nyilvántartásba vették, nem részesül e tagállam azon joga szerinti adómentességben, amely tartalmában a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 282-292. cikkeinek felel meg, és akinek (amelynek) ez a termékértékesítése nem tartozik a 29. és 32. § alkalmazása alá;

b) új közlekedési eszköz beszerzése;

c) jövedéki terméknek adóalany vagy nem adóalany jogi személy általi beszerzése, feltéve, hogy a beszerzés után jövedékiadó-fizetési kötelezettség keletkezik

[a)-c) pontok a továbbiakban együtt: termék Közösségen belüli beszerzése].

20. § (1) A 19. § a) pontjától eltérően nem kell adót fizetni:

a) olyan termék Közösségen belüli beszerzése esetében, amely ha belföldön teljesített termékértékesítés lenne, a 103., 104. és 107. §-ok szerint mentes lenne az adó alól;

b) használt ingóság [213. § (1) bekezdésének a) pontja], műalkotás [213. § (1) bekezdésének b) pontja], gyűjteménydarab [213. § (1) bekezdésének c) pontja] vagy régiség [213. § (1) bekezdésének d) pontja] Közösségen belüli beszerzése esetében, feltéve, hogy az értékesítő viszonteladóként [213. § (1) bekezdésének e) pontja] jár el, aki (amely) egyúttal igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a terméket e tagállam azon joga szerint úgy adóztatták meg, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek;

c) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség Közösségen belüli beszerzése esetében, feltéve, hogy az értékesítő nyilvános árverés szervezőjeként [213. § (1) bekezdésének f) pontja] jár el, aki (amely) egyúttal igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a terméket e tagállam azon joga szerint úgy adóztatták meg, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 333-341. cikkeinek;

d) olyan termék Közösségen belüli beszerzése esetében - ide nem értve az a)-c) pontokban említett eseteket, valamint a 19. § b) és c) pontjában említett termékek Közösségen belüli beszerzését -, amelynek beszerzője

da) ilyen minőségében mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyként [197. § (1) bekezdése] jár el; vagy

db) olyan adóalany, aki (amely) kizárólag olyan termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást teljesít, amelyhez kapcsolódóan adólevonási jog nem illeti meg, ideértve azt is, aki (amely) alanyi adómentességben részesül; vagy

dc) nem adóalany jogi személy.

(2) Az (1) bekezdés d) pontja abban az esetben alkalmazható, ha

a) az adott naptári évben a d) pontban említett termékek Közösségen belüli beszerzése ellenértékének - adó nélkül számított és éves szinten göngyölített - összege nem haladja meg a 10 000 eurónak megfelelő pénzösszeget, és

b) az a) pontban említett feltétel az adott naptári évet megelőző naptári évre is teljesült, feltéve, hogy ilyen beszerzések ténylegesen történtek.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában említett felső értékhatárba a Közösség azon tagállamaiban megtérített vagy megtérítendő ellenérték számít, amelyekben a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.

(4) Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazhatósága megszűnik, és nem alkalmazható az olyan termék Közösségen belüli beszerzésére sem, amelynek - adó nélkül számított - ellenértékével a beszerző először meghaladja a (2) bekezdés a) pontjában említett felső értékhatárt.

(5) Az (1) bekezdés d) pontjában említett beszerző az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy nem az (1) bekezdést, hanem a 19. § a) pontját - az ott meghatározottak szerint - alkalmazza.

(6) Az a beszerző, aki (amely) élt az (5) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő második naptári év végéig nem térhet el.

(7) Azt a közösségi adószámmal egyébként rendelkező beszerzőt, aki (amely) nem élt ugyan az (5) bekezdésben említett választási jogával, de a termék Közösségen belüli beszerzése kapcsán közösségi adószámát megadta a termék értékesítőjének, és az annak figyelembevételével járt el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) erre az ügyletre, valamint az ezt követő összes olyan termék Közösségen belüli beszerzésére, amelyet részére az előzőekben említett ügylet teljesítésének évét követő második naptári év végéig teljesítenek, nem az (1) bekezdést, hanem a 19. § a) pontját - az ott meghatározottak szerint - alkalmazza.

21. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése a termék felett a tulajdonosként való rendelkezés olyan megszerzése, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, amelyben a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.

(2) Abban az esetben, ha a terméknek adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személy általi beszerzése úgy történik, hogy ez a személy a terméket a Közösség területén kívül adja fel küldeményként vagy fuvarozza el, és a termék küldeménykénti megérkezése vagy a fuvarozás befejezése a Közösség más tagállamában van, mint ahol a termék importjának teljesítési helye, ez utóbbi tagállamot úgy kell tekinteni, mint ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.

(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerint a termék importjának teljesítési helye belföld, az importáló jogosult az általa ilyen jogcímen megfizetett adó visszatéríttetésére, amennyiben igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor volt, megfizette az adót a termék Közösségen belüli beszerzése után e tagállam joga szerint.

22. § (1) Termék Közösségen belüli ellenérték fejében teljesített beszerzése [2. § b) pontja] az is, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldre vállalkozásának szükségleteire, amelyet a Közösség más tagállamában termel ki, állít elő, munkál meg, vásárol, illetőleg szerez be - a 19. § értelmében - ott, vagy importál oda, és a terméket ebből a tagállamból maga vagy - javára - más adja fel küldeményként vagy fuvarozza el.

(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha a továbbításra fordított esetben, mint 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12. § (2) bekezdése lenne alkalmazandó az ott meghatározott feltételek szerint.

(3) Ha az (1) bekezdés szerinti esetben az adóalany a terméket belföldön fenntartott vevői készlete céljára továbbítja, a (2) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az (1) bekezdéshez fűződő joghatás akkor nem áll be, ha

a) a termék továbbítóját ezzel összefüggésben belföldön adóalanyként nem vették nyilvántartásba, valamint

b) a vevői készletből terméket beszerző olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akinek (amelynek) nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen lenne az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas.

(4) Ha a (2) bekezdésben hivatkozottak szerint az ott, illetőleg a (3) bekezdésben meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, a feltétel nem teljesülésekor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.

(5) A (3) bekezdés szerinti esetben az (1) bekezdéshez fűződő joghatás a vevői készletből terméket beszerzőre áll be.

23. § Szintén termék Közösségen belüli ellenérték fejében teljesített beszerzése, ha a Magyar Köztársaság Észak-atlanti Szerződésbeli tagságával összefüggésben terméket továbbítanak belföldre, amelyet a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium, a Magyar Honvédség, és ezek polgári állománya részére a Közösség más tagállamában - nem az ott érvényes általános adózási szabályok szerint - szereznek be, feltéve, hogy a termékre - annak importja esetében - nem vonatkozna a 93. § (1) bekezdésének h) pontja szerinti adómentesség.

Termék importja

24. § (1) Termék importja: olyan terméknek a Közösség területére történő behozatala vagy egyéb módon való bejuttatása, amely - az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 24. cikkének értelmében - nincs szabad forgalomban.

(2) Termék importja az is, ha a szabad forgalomban levő terméket a Közösség vámterületének azon területrészéről hozzák be, vagy egyéb módon juttatják be a Közösség más területére, amely területrész e törvény alkalmazásában harmadik állam területével esik egy tekintet alá.

II. Fejezet

TELJESÍTÉS HELYE

1. alfejezet

Teljesítés helye termék értékesítése esetében

Általános szabály

25. § Abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van.

Különös szabályok

26. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.

27. § (1) Abban az esetben, ha a terméket többször értékesítik oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, a 26. § kizárólag egy termékértékesítésre alkalmazható.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett esetben van a sorban olyan beszerző, aki (amely) egyúttal értékesítőként a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását maga vagy - javára - más végzi, az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását beszerzőként végzi, illetőleg arra másnak, beszerzőként adott megrendelést.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott termékértékesítések közül azokra, amelyek

a) megelőzik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. § alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van;

b) követik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. § alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.

28. § A 26. §-tól eltérően, ha a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor a Közösség területén kívül van, az importáló általi termékértékesítés teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék importja teljesül.

29. § (1) Abban az esetben, ha a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását az értékesítő maga, illetőleg - javára - más végzi, és az értékesítés eredményeként a termék a Közösség más tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a 26. és 28. §-tól eltérően a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, feltéve, hogy

a) a termék értékesítése

aa) olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik, akinek (amelynek) e beszerzése, mint termék Közösségen belüli beszerzése után a 20. § (1) bekezdésének a) és d) pontja értelmében nem kell adót fizetnie; vagy

ab) nem adóalany személy, szervezet részére történik; továbbá

b) az értékesített termék:

ba) nem új közlekedési eszköz; illetőleg

bb) nem szolgál fel- vagy összeszerelés tárgyául, függetlenül attól, hogy azt kíséri-e próbaüzem, vagy nem.

(2) Ha a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor a Közösség területén kívül volt, és a termék küldeménykénti megérkezése vagy a fuvarozás befejezése a Közösség más tagállamában van, mint ahol a termék importjának teljesítési helye, az (1) bekezdés alkalmazásában ez utóbbi tagállamot úgy kell tekinteni, mint ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.

30. § (1) A 29. §-t nem kell alkalmazni azokra a termékértékesítésekre, amelyek esetében a terméket a Közösség ugyanazon más tagállamába szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, és ez a tagállam megegyezik a Közösség azon tagállamával, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, feltéve, hogy a következő feltételek együttesen teljesülnek:

a) az értékesített termék nem jövedéki termék,

b) az adott naptári évben az a) pontban említett termékek 29. § szerinti értékesítéséből származó ellenérték - adó nélkül számított és göngyölített összege - nem haladja meg a Közösség e tagállamában megállapított felső értékhatárt,

c) a b) pontban említett feltétel az adott naptári évet megelőző naptári évre is teljesült, amennyiben ilyen értékesítések ténylegesen történtek.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett felső értékhatár a Magyar Köztársaság esetében 35 000 eurónak megfelelő pénzösszeg.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazhatósága megszűnik, és nem alkalmazható arra a termékértékesítésre sem, amelynek - adó nélkül számított - ellenértékével az adóalany először meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában említett felső értékhatárt.

(4) Az adóalany az (1) bekezdésben említett esetben arra a termékértékesítésére, amelynél a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor belföldön van, az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy nem az (1) bekezdést, hanem a 29. §-t - az ott meghatározottak szerint - alkalmazza.

(5) Az az adóalany, aki (amely) élt a (4) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő második naptári év végéig nem térhet el.

31. § A 29. és 30. § nem alkalmazható a használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab és régiség értékesítésére, feltéve, hogy azokra e törvény rendelkezéseit a XVI. fejezetben meghatározott eltérésekkel alkalmazzák.

32. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, és az értékesített termék olyan fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgál, amelyet az értékesítő maga vagy - javára - más végez, függetlenül attól, hogy azt kíséri-e próbaüzem vagy nem, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék fel- vagy összeszerelése, illetőleg annak üzembe helyezése történik.

33. § (1) Abban az esetben, ha a termék értékesítése vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási helye van.

(2) E § és a 45. § (2) bekezdésének alkalmazásában

a) Közösség területén végzett személyszállítás: az a személyszállítás, amelynél az indulási és az érkezési hely egyaránt a Közösség területén van, és ez idő alatt a Közösség területén kívül nincs megállási hely;

b) személy szállításának indulási helye: az első beszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól, hogy azt megelőzően a Közösség területén kívül volt-e megállási hely vagy nem;

c) személy szállításának érkezési helye: az utolsó kiszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól, hogy azt követően a Közösség területén kívül van-e megállási hely vagy nem.

(3) Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön-külön, önálló személyszállításnak tekintendő.

34. § (1) Abban az esetben, ha adóalany-kereskedő részére

a) gáz értékesítése földgázcsővezeték-hálózaton keresztül, vagy

b) villamos energia értékesítése

történik, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol az adóalany-kereskedő gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

(2) E § alkalmazásában adóalany-kereskedő az, aki (amely) gáz vagy villamos energia továbbértékesítésével főtevékenységként foglalkozik, és akinek (amelynek) saját felhasználása (fogyasztása) ezekből a termékekből elhanyagolható mértékű.

35. § (1) Abban az esetben, ha a 34. §-ban említett feltételek bármelyike nem teljesül, a gáz földgázcsővezeték-hálózaton keresztüli vagy a villamos energia értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a beszerző ezeket a termékeket ténylegesen felhasználja (elfogyasztja).

(2) Amennyiben a beszerző a gázt vagy a villamos energiát egészben vagy részben nem használja fel (nem fogyasztja el), az (1) bekezdés alkalmazásában a fel nem használt (el nem fogyasztott) gáz vagy villamos energia tényleges felhasználási (elfogyasztási) helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a beszerző gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig azt a helyet, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

2. alfejezet

Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében

Különös értelmezési alapelvek

36. § (1) Ezen alfejezet alkalmazásában

a) az egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró adóalanyt a részére nyújtott valamennyi szolgáltatás viszonylatában is adóalanynak kell tekinteni, kivéve azt az esetet, ha a nyújtott szolgáltatást közvetlenül saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére veszi igénybe, amely esetben az érintett személyt, szervezetet nem adóalanynak kell tekinteni;

b) a nem adóalany jogi személyt az a) pont értelmében adóalanynak kell tekinteni, feltéve, hogy

ba) közösségi adószámmal [258. § (3) bekezdésének a) pontja] rendelkezik, vagy rendelkeznie kellene, ha ilyen személyként belföldön,

bb) adószámmal [258. § (3) bekezdésének b) pontja] rendelkezik, vagy rendelkeznie kellene, ha ilyen személyként a Közösség más tagállamában

vették nyilvántartásba.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjától eltérően, ezen alfejezet alkalmazásában azt a személyt, szervezetet, akinek (amelynek) adóalanyisága a 6. § (4) bekezdésén alapul, a részére nyújtott olyan szolgáltatás viszonylatában, amelynek igénybevétele során egyébként nem adóalanyi minőségében jár el, nem adóalanynak kell tekinteni.

Általános szabályok

37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

(2) Nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Különös szabályok

38. § A más nevében és javára eljáró közvetítő nem adóalany részére nyújtott közvetítői szolgáltatása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van.

39. § (1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.

(2) Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.

40. § Személy szállítása esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek.

41. § (1) Nem adóalany részére nyújtott, a termék Közösségen belüli fuvarozásától eltérő termékfuvarozás esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek.

(2) Nem adóalany részére nyújtott termék Közösségen belüli fuvarozása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van.

(3) A termék Közösségen belüli fuvarozása a fuvarozás minden olyan formáját és módját felöleli, amelyben az indulási hely és az érkezési hely a Közösség egymástól eltérő tagállamában van.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a termék fuvarozásának

a) indulási helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen megkezdődik, ide nem értve azt az útszakaszt, amely a fuvarozandó termék berakodásának helyéig tart;

b) érkezési helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen befejeződik.

42. § Kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók rendezése), ideértve ezek szervezését is, valamint az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.

43. § (1) A következő, nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik:

a) személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások;

b) szakértői értékelés, amely közvetlenül termékre - ide nem értve az ingatlant - irányul;

c) terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások körébe tartozik a be-, ki- és átrakodás is.

44. § (1) Közlekedési eszközök rövid időtartamú bérbeadása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevő birtokába adják.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a rövid időtartam a közlekedési eszköz folyamatos,

a) víziközlekedési eszközök esetében 90,

b) egyéb, az a) pontban nem említett közlekedési eszközök esetében pedig 30

napot meg nem haladó használatát jelenti.

45. § (1) Éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül, a szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási helye van. Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön-külön, önálló személyszállításnak tekintendő.

46. § (1) Az e §-ban meghatározott szolgáltatások nyújtásánál a teljesítés helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy ez a Közösség területén kívül van.

(2) Az e § alkalmazása alá tartozó szolgáltatások a következők:

a) szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok időleges vagy végleges átengedése;

b) reklámszolgáltatások;

c) tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások, ideértve - a (4) bekezdésben meghatározott feltétellel - a mérnöki szolgáltatást is;

d) adatok feldolgozása és információk közlése;

e) banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatások, kivéve a széfügyletet;

f) munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása;

g) termék - ide nem értve az ingatlant és a közlekedési eszközök bármely fajtáját - bérbeadása;

h) földgázcsővezeték- és villamosenergiaelosztó-hálózatokhoz való csatlakozás biztosítása, valamint a hálózatokon keresztüli földgáz- és villamosenergia-továbbítás biztosítása, továbbá más, ezekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások;

i) telekommunikációs szolgáltatások;

j) rádiós és televíziós műsorszolgáltatások;

k) elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.

(3) E § alkalmazandó abban az esetben is, ha kötelezettségvállalás történik valamely üzleti vagy hivatásszerűen folytatott tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, illetőleg valamely (2) bekezdés alá tartozó jog gyakorlásától való időleges vagy végleges tartózkodásra.

(4) E § a mérnöki szolgáltatásokra abban az esetben alkalmazható, ha azok jellegadó tartalmuk alapján nem tartoznak a 39. és 42. §, valamint a 43. § (1) bekezdésének b) és c) pontja alá.

(5) E § alkalmazásában elektronikus úton nyújtott szolgáltatás különösen:

a) elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátása, honlap tárolása és üzemeltetése, valamint számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása,

b) szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése,

c) kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátása, valamint adatbázis elérhetővé tétele,

d) zene, film és játék - ideértve a szerencsejátékot is - rendelkezésre bocsátása, valamint politikai, kulturális, művészeti, tudományos, sport és szórakoztatási célú műsorszolgáltatás, illetőleg ilyen célú események közvetítése, sugárzása,

e) távoktatás,

feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül történik. A szolgáltatás nyújtója és igénybevevője közötti, ilyen hálózaton keresztüli kapcsolat felvétele és tartása - ideértve az ajánlat tételét és elfogadását is - azonban önmagában még nem elektronikus úton nyújtott szolgáltatás.

47. § Abban az esetben, ha a 46. § (2) bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatás igénybevevője olyan nem adóalany, aki (amely) a Közösség valamely tagállamában telepedett le, letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség valamely tagállamában, és az előzőekben említett szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül, a 46. § (2) bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

48. § Abban az esetben, ha a 46. § (2) bekezdésének i) és j) pontjában említett szolgáltatás igénybevevője olyan nem adóalany, aki (amely) a Közösség valamely tagállamában telepedett le, letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség valamely tagállamában, és az előzőekben említett szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül, a 46. § (2) bekezdésének i) és j) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése a Közösség e tagállamában van.

49. § A 37. és 44. §-tól eltérően közlekedési eszközök - ideértve a vasúti kocsikat is - bérbeadása esetében a teljesítés helye

a) belföld, feltéve, hogy a 37. és 44. § alkalmazásával a teljesítés helye a Közösség területén kívüli területre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése belföldön van;

b) a Közösség területén kívüli terület, feltéve, hogy a 37. és 44. § alkalmazásával a teljesítés helye belföldre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése a Közösség területén kívüli területen van.

3. alfejezet

Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetében

Általános szabály

50. § Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.

Különös szabályok

51. § (1) Az 50. § sérelme nélkül a 19. § a) pontjában említett esetben a teljesítés helye a Közösség azon tagállama, amely a beszerzőnek adószámot adott, és a beszerző a termék Közösségen belüli beszerzésekor ezt az adószámot használta, amennyiben a beszerző nem igazolja, hogy ilyen személyként a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült, az adót - az utóbb említett tagállam joga szerint - megfizette.

(2) Ha a beszerző a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült, köteles adót fizetni az adott tagállam joga szerint, és az (1) bekezdés értelmében belföldön is fizetett adót a termék Közösségen belüli beszerzése után, az adó alapját a 79. § (2) bekezdése szerint csökkentheti.

52. § Az 51. § (1) bekezdése nem alkalmazható arra a termék Közösségen belüli beszerzésére, amelynek a teljesítési helye az 50. § szerint belföld, feltéve, hogy

a) a beszerzett termék a beszerző olyan további, belföldön teljesített termékértékesítéséhez szükséges, amelynél a címzett a 141. § szerint adófizetésre kötelezett, valamint

b) a beszerző a Közösség azon tagállamában, ahol ezzel összefüggésben adószámmal rendelkezik, eleget tett összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettségének e tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 265. cikkének.

4. alfejezet

Teljesítés helye termék importja esetében

Általános szabály

53. § Termék importja esetében a teljesítés helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a Közösség területére történő behozatalakor vagy egyéb módon való bejuttatásakor van.

Különös szabályok

54. § (1) Az 53. §-tól eltérően, ha a termék a 24. § (1) bekezdése értelmében nincs szabad forgalomban, és

a) vámjogi helyzete a 111. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint alakul, vagy

b) a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában említett eljárások hatálya alatt áll, vagy

c) teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás hatálya alatt áll, vagy

d) külső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll, a termék importjának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a) pontban említett vámjogi helyzete megszűnik, a b)-d) pontokban említett esetekben pedig, ahol a termék az ott meghatározott eljárások hatálya alól kikerül.

(2) Az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó abban az esetben is, ha a 24. § (2) bekezdése szerint importált termék belső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll.

III. Fejezet

ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE, FIZETENDŐ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

Általános szabályok

55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).

(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy

a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy

b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,

és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg - nevében, de más által kiállított számla esetében - az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.

56. § A fizetendő adót - ha e törvény másként nem rendelkezik - a teljesítéskor kell megállapítani.

Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok

57. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés.

(2) Bírósági vagy más hatósági eljárás keretében bíróságnak vagy más hatóságnak nyújtott szolgáltatás esetében, ha az ennek fejében járó ellenértéket a bíróság vagy más hatóság határozattal (végzéssel) állapítja meg, teljesítés az ellenértéket megállapító jogerős határozatnak (végzésnek) a szolgáltatás nyújtójával történő közlése.

58. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.

(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül - időarányos részteljesítésként - teljesítés történik

a) a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti, illetőleg

b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a tizenkettedik hónap utolsó napján is.

(3) E § nem alkalmazható a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésére.

59. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénzhelyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani.

(2) A jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.

60. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót

a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy

b) az ellenérték megtérítésekor, vagy

c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján

kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be.

(3) Az (1) bekezdésben említett adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (2) bekezdés szerinti - megállapítása között

a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy

b) tartozását ellenérték fejében átvállalják,

a fizetendő adót - a (2) bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani.

(4) E § egyéb rendelkezéseitől függetlenül a fizetendő adót az (1) bekezdés c) pontja szerint kell megállapítani arra a termékértékesítésre is, amely a 89. §-ban meghatározott feltételekkel mentes az adó alól azzal az eltéréssel, hogy ha az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátása a teljesítést követő hónap tizenötödik napjához képest hamarabb történik, a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor kell megállapítani.

(5) E § nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti.

61. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték megtérítése pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, a teljesítésre kötelezett adóalany, aki (amely)

a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak a bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, vagy

b) nyilvántartási kötelezettségének - a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló jogszabály szerint - módosított teljesítési szemléletben tesz eleget,

a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték megfizetésekor állapíthatja meg.

(2) Ha az ellenérték megfizetése részletekben történik, a fizetendő adót a részlet megfizetésekor, legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani.

(3) Ha az ellenértéket a teljesítéstől számított negyvenötödik napig egészben vagy részben nem fizették meg, az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a fizetendő adót az előzőekben említett határidő lejártát követő napon, a meg nem fizetett ellenértékre is meg kell állapítani.

(4) Az (1) bekezdésben említett adóalanytól, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (1)-(3) bekezdések szerinti - megállapítása között

a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy

b) követelését ellenérték fejében engedményezi, vagy

c) a kettős könyvvezetés szabályaira tér át,

a fizetendő adót - az (1)-(3) bekezdésektől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállásváltozást megelőző napon, a b) pontban említett esetben a követelés engedményezésekor, a c) pontban említett esetben pedig a nyitómérleg fordulónapján kell megállapítani.

(5) Annak a teljesítésre kötelezett adóalanynak, aki (amely) a kettős könyvvezetés szabályairól tér át az (1) bekezdésben említett nyilvántartási módok valamelyikére, azon termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében, amelynél a teljesítés megelőzi a mérleg fordulónapját, fizetendő adót újólag nem kell megállapítania, még abban az esetben sem, ha az ellenértéket egészben vagy részben a mérleg fordulónapján vagy azt követően fizették meg.

Termék Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó különös szabályok

62. § Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés megállapítására e törvény azon rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre lennének alkalmazandók.

63. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani.

(2) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (1) bekezdés szerinti - megállapítása között

a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás következik be, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy

b) tartozását ellenérték fejében átvállalják,

a fizetendő adót - az (1) bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani.

Termék importjára vonatkozó különös szabályok

64. § (1) Az 54. §-ban említett esetekben teljesítés a termék ott meghatározott vámjogi helyzetének [54. § (1) bekezdésének a) pontja] megszűnése, illetőleg a termék ott meghatározott eljárások [54. § (1) bekezdésének b)-d) pontjai] hatálya alóli kikerülése.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az importált termék vámköteles, illetőleg mezőgazdasági lefölözés vagy más, a közösségi politika keretében meghatározott kötelező jellegű befizetés hatálya alá tartozik, a teljesítésre és a fizetendő adó megállapítására az előzőekben említett kötelező jellegű befizetésekre e vonatkozásban meghatározott jogi rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Abban az esetben, ha az importált termék a (2) bekezdésben említett kötelező jellegű befizetések egyikének hatálya alá sem tartozik, a teljesítésre és a fizetendő adó megállapítására a vámra e vonatkozásban meghatározott jogi rendelkezéseket kell alkalmazni.

IV. Fejezet

ADÓALAPJA

Adó alapja termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében

65. § Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja - ha e törvény másként nem rendelkezik - a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja.

66. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, és megtérítése sem pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, hanem termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával, mindkét ügyletet önállóan kell figyelembe venni azzal, hogy az egyik a másiknak az ellenértéke.

(2) Az adó alapját pénzben kifejezve, a termék, szolgáltatás szokásos piaci árán kell megállapítani.

67. § (1) Az ellenérték helyett a szokásos piaci ár az adó alapja abban az esetben, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása nem független felek között történik, feltéve, hogy

a) az ellenérték aránytalanul magas a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját egyébként az adólevonási jog nem egészben illeti meg;

b) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét az adólevonási jog nem egészben illeti meg;

c) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját az adólevonási jog nem egészben illeti meg, valamint a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése, 86. § (1) bekezdése és 87. §-a szerint mentes az adó alól.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha az ellenértéket kötelező erővel jogszabály határozza meg, vagy ha az ellenérték megállapítása jogszabályi rendelkezések kötelező erejű alapulvételével történik.

68. § A 11. és 12. §-ban említett esetekben az adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.

69. § A 14. §-ban említett esetekben az adó alapja az a pénzben kifejezett összeg, amely a szolgáltatás nyújtójánál a teljesítés érdekében kiadásként felmerül.

70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:

a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;

b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.

71. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába nem tartozik bele:

a) az olyan ár- és díjengedmény vagy ár- és díjvisszatérítés (a továbbiakban együtt: árengedmény), amelyet az eredeti esedékességhez képest az ellenérték előrehozott megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak; illetőleg

b) a korábban beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény vagy más, szintén a teljesítésig adott üzletpolitikai célú árengedmény;

c) az a pénzösszeg, amelyet az adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől - mint az áthárított költség igazolt végső viselőjétől - kap, feltéve, hogy az így kapott összeget az adóalany saját nyilvántartásában elszámolási kötelezettségként tartja nyilván.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett árengedmény abban az esetben üzletpolitikai célú, ha

a) az árengedmény nyújtójától független féllel kötött és más független fél számára is - azonos feltételek mellett -ésszerűen elérhető, vagy

b) az árengedmény nyújtójától független féllel is - azonos feltételek mellett - köthető és számára ésszerűen elérhető

megállapodásban előre rögzített, vagy az annak alapján számított árengedmény pénzben kifejezett - adó nélkül számított - összesített összege kisebb, mint az árengedmény igénybevételére jogosító termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások pénzben kifejezett - adó nélkül számított - összesített ellenértéke.

(3) A termék beszerzőjével, szolgáltatás igénybevevőjével kötött előzetes megállapodás alapján az árengedmény nyújtója dönthet úgy is, hogy az általa az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek szerint nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összege a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása adóalapjába mégis beletartozik, illetőleg azzal az adó alapja utólag sem csökken [77. § (3) bekezdése], feltéve, hogy a nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek terhére akár az árengedmény nyújtója, akár - az árengedmény nyújtójával kötött előzetes megállapodás alapján - más értékesít terméket, nyújt szolgáltatást. Ilyen esetben az utóbb említett ügylet - a nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek erejéig - ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősül.

(4) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásának további feltétele, hogy az adóalany a kapott összeget saját nyilvántartásában elkülönítetten és tételesen mutassa ki, továbbá ehhez kapcsolódóan adólevonási jogot ne gyakoroljon.

Adó alapja termék Közösségen belüli beszerzése esetében

72. § Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adó alapjának megállapítására a 65-67., 70. és 71. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre lennének alkalmazandók.

73. § A 22. és 23. §-ban említett esetekben az adó alapja a termék, vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.

Adó alapja termék importja esetében

74. § (1) Termék importja esetében az adó alapja az importált terméknek a teljesítéskor hatályos vámjogi rendelkezések szerint megállapított vámértéke.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a Közösség területéről korábban munkavégzés céljára ideiglenesen kivitt terméket importál a munkavégzési szolgáltatás igénybevevője, mint importáló, anélkül, hogy termékét az importot megelőzően értékesítené, az adó alapja

a) a munkavégzési szolgáltatás nyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték, illetőleg

b) az importált terméknek a végzett munka folytán bekövetkezett, pénzben kifejezett értéknövekedése, ha legkésőbb az import teljesítéséig nem állapítható meg az a) pont szerinti ellenérték, vagy ha annak pénzben kifejezett értéke kisebb, mint a terméken végzett munka folytán bekövetkezett értéknövekedés.

75. § (1) Termék importja esetében az importált termék adóalapjába beletartoznak a következők, feltéve, hogy azokat a 74. § szerint megállapított érték egyébként nem tartalmazza:

a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, amelyek egyrészt az importáló közösségi tagállamon kívül merülnek fel, másrészt, amelyeket a termék importjához kapcsolódóan vetnek ki, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;

b) a járulékos költségek, amelyek az importáló közösségi tagállamon belül az első rendeltetési helyig merülnek fel, így különösen: a bizományi vagy egyéb közvetítői költségek, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek.

(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontjában említett első rendeltetési helyen kívül a teljesítéskor ismert olyan további rendeltetési hely is, amely a Közösség területén van, az adó alapját növelik azok a járulékos költségek is, amelyek az utóbb említett rendeltetési helyig merülnek fel.

(3) E § alkalmazásában az első rendeltetési hely az a hely, amely a fuvarlevélen vagy az importált terméket kísérő egyéb okiraton ilyen értelemben szerepel. Ilyen értelmű jelzés hiányában vagy ha az egyértelműen nem állapítható meg, első rendeltetési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol az első le- vagy átrakás történik az importáló közösségi tagállamban.

76. § Termék importja esetében az adó alapjába nem tartozik bele:

a) az olyan árengedmény, amelyet az eredeti esedékesség lejáratához képest az ellenérték előrehozott megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak; illetőleg

b) a korábban beszerzett termék mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény.

Adó alapjának utólagos csökkenése

77. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adó alapja a jogosultnak visszatérített vagy visszatérítendő ellenértékkel utólag csökken, ha a teljesítést követően

a) az ügylet érvénytelensége jogcímén:

aa) az ügylet kötése előtt fennállott helyzetet állítják helyre, vagy

ab) az ügyletet az érvénytelenítő határozat meghozataláig terjedő időre hatályossá nyilvánítják, vagy

ac) az ügyletet az aránytalan előny kiküszöbölésével érvényessé nyilvánítják;

b) az ügylet hibás teljesítése jogcímén:

ba) a jogosult eláll az ügylettől, vagy

bb) a jogosult ár- vagy díj leszállítást kap.

(2) Az adó alapja utólag csökken abban az esetben is, ha

a) teljesítés hiánya miatt az előleget visszafizetik;

b) a kötelezett a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítése vagy bérbeadása esetében az ellenérték maradéktalan megtérítésének hiánya miatt eláll az ügylettől, és a felek az ügylet kötése előtti helyzetet állítják helyre, vagy ha ez nem lehetséges, az ügyletet a felek a meghiúsulás bekövetkezéséig terjedő időre hatályosként elismerik;

c) betétdíjas termék visszaváltásakor a betétdíjat visszatérítik.

(3) Az adó alapja utólag csökkenthető, ha a teljesítést követően adnak a 71. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint árengedményt.

78. § (1) A 77. § alkalmazásának feltétele, hogy a kötelezett az ügylet teljesítését tanúsító számla

a) érvénytelenítéséről gondoskodjon

aa) a 77. § (1) bekezdésének aa) és ba) alpontjában, (2) bekezdésének a) pontjában említett esetekben;

ab) a 77. § (2) bekezdésének b) pontjában említett esetben, ha a felek az ügylet kötése előtt fennálló helyzetet állítják helyre;

b) adattartalmának módosításáról gondoskodjon az a) pont alá nem tartozó esetekben.

(2) Abban az esetben, ha az ügylet teljesítését számla azért nem tanúsítja, mert e törvény szerint számla kibocsátásáról nem kellett a kötelezettnek gondoskodnia, a 77. § (1) és (2) bekezdése szerinti esetekben az adó alapja utólagos csökkentésének nem akadálya az (1) bekezdés nem teljesülése.

(3) Abban az esetben, ha az adó alapjának utólagos csökkenése a korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adót is csökkenti, a kötelezett jogosult azt, mint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adót csökkentő tételt legkorábban abban az adómegállapítási időszakban figyelembe venni, amelyben

a) az eredeti számlát érvénytelenítő számla vagy az azt módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll;

b) a kötelezett a jogosultnak az ellenértéket visszatéríti, az előleget visszafizeti, vagy a betétdíjat visszatéríti az a) pont alá nem tartozó esetekben.

79. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha a beszerző a Közösség más tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, jövedékiadó-visszatérítésben részesült, az adó alapját csökkentheti a visszatérített jövedéki adó igazolt összegével, feltéve, hogy a termék belföldön is jövedéki termék.

(2) Az 51. § (2) bekezdésben említett esetben a termék Közösségen belüli beszerzésének adóalapja csökkenthető azzal az igazolt pénzösszeggel, amely az adó alapjául szolgált a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült.

Adó alapjának forintban történő megállapítása

80. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a (2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely

a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint a 60. §-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor,

b) az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor,

c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor

érvényes.

(2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett ára, amelyet

a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez; vagy

b) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalosan közzé tesz, feltéve, hogy a forintra történő átszámításra kötelezett (e § alkalmazásában a továbbiakban: kötelezett) így dönt, és erről a döntéséről az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz.

(3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti választási jog úgy gyakorolható, hogy az valamennyi olyan termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra és termék Közösségen belüli beszerzésre kiterjed, amely esetében az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett.

(4) Az a kötelezett, aki (amely) élt a (2) bekezdés b) pontjában említett választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el.

(5) Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs - a (2) bekezdés a) pontja szerint - jegyzése, a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet az MNB az (1) bekezdésben meghatározott időpontot megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé.

81. § Termék importja esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt az árfolyamot kell alkalmazni, amelyet a vámérték - ideértve a 74. § (2) bekezdésében említett esetet is - megállapításánál kell alkalmazni.

V. Fejezet

ADÓ MÉRTÉKE

82. § (1) Az adó mértéke az adó alapjának 25 százaléka.

(2) A 3. számú mellékletben felsorolt termékek, szolgáltatások esetében az adó mértéke az adó alapjának 5 százaléka.

(3) A 3/A. számú mellékletben felsorolt termékek, szolgáltatások esetében az adó mértéke az adó alapjának 18 százaléka.

83. § Ha a juttatott vagyoni előny pénzben kifejezett összegét úgy kell tekinteni, mint amely fizetendő adót is tartalmaz, annak megállapításához

a) a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték esetében 20 százalékot,

b) a 82. § (2) bekezdésében említett adómérték esetében 4,76 százalékot,

c) a 82. § (3) bekezdésében említett adómérték esetében 15,25 százalékot

kell alkalmazni.

84. § (1) A fizetendő adó megállapítására a teljesítéskor érvényes adómértéket kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően:

a) termék Közösségen belüli beszerzése esetében,

b) előleg fizetése esetében,

c) a 60. §-ban említett esetekben, valamint

d) a 64. § (2) és (3) bekezdésében említett esetekben

a fizetendő adó megállapításakor érvényes adómértéket kell alkalmazni.

VI. Fejezet

ADÓ ALÓLI MENTESSÉG

Adó alóli mentesség a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel

85. § (1) Mentes az adó alól:

a) az egyetemes postai szolgáltatás nyújtása;

b) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás és sérült- vagy betegszállítás, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán-egészségügyi ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;

c) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás, amelyet humán-egészségügyi - ideértve természetgyógyászatot is - tevékenységet végző - ilyen minőségében - teljesít;

d) az emberi szövet, vér (ideértve a külön jogszabályban meghatározott labilis vérkészítményeket is), anyatej értékesítése, valamint az előzőekben felsoroltakkal és az emberi szerv adományozásával kapcsolatos szolgáltatásnyújtás;

e) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán fogorvosi, fogtechnikusi tevékenységet végző - ilyen minőségében - teljesít;

f) az a szolgáltatásnyújtás - az étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő meg - és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet szociális ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;

g) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet gyermek- és ifjúságvédelem keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;

h) az a szolgáltatásnyújtás - az étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő meg - és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet bölcsődei ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;

i) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó óvodai, diákotthoni és kollégiumi ellátás - az étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő meg -, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet köz- és felsőoktatás, továbbá a (2) bekezdésben meghatározott egyéb oktatás keretében a közszolgáltató, közoktatási intézmény, felsőoktatási intézmény, egyéb felnőttképzést folytató intézmény vagy - nemzetközi szerződés alapján - belföldön működő külföldi kulturális intézet - ilyen minőségében - teljesít;

j) az a szolgáltatásnyújtás, amelyet óvodai, tanári, oktatói, nevelői tevékenységet végző - ilyen minőségében - teljesít a köz- és felsőoktatás, továbbá a (2) bekezdésben meghatározott egyéb oktatás keretében, ideértve az előzőekben felsoroltakhoz kapcsolódó magánóraadást is;

k) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés kinyilvánítására, gyakorlására létrehozott jogi személy által személyzet rendelkezésre bocsátása a b), f), g), h) és i) pontokban említett tevékenységek ellátása, illetőleg lelki segély, gondozás céljából;

l) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, alapszabállyal (alapító okirattal) és tagsággal rendelkező, alapszabálya (alapító okirata) szerint és ténylegesen is nyereségszerzésre nem törekvő személy, szervezet által a tagjainak teljesített olyan szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés

la) amelynek kizárólagos vagyoni fedezete az alapszabállyal összhangban meghatározott, minden tagra kötelező tagsági díj, egyéb hozzájárulás, a kapott államháztartási támogatás és egyéb adomány, valamint a saját tevékenységből származó nyereség, amely a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint az adózás előtti eredményt csökkenti, és

lb) amely a közös érdekeknek megfelelően társadalmi, politikai, munkavállalói vagy munkáltatói, illetőleg egyéb, szakmai érdekeket képviselő vagy azt védő, vallási vagy más lelkiismereti, hazafias, humanitárius, karitatív és hagyományőrző célokat szolgál;

m) az a sportolással, testedzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás, amelyet közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít

ma) természetes személynek, aki azt sportolása, testedzése érdekében veszi igénybe, vagy

mb) olyan egyéb személy, szervezet részére, amely azt természetes személy javára történő közvetlen biztosítása érdekében veszi igénybe,

kivéve az uszoda- és strandfürdő-szolgáltatást, a sportesemény megtekintését, valamint a sportolást, testedzést szolgáló ingatlan (ingatlanrész) bérbeadását;

n) a népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termékek kiállításának, vásárának és bemutatójának szervezése, rendezése és az ahhoz szorosan kapcsolódó, jogszabály által meghatározott minősítés szerint zsűriszámmal ellátott, egyedi vagy meghatározott példányszámban, nem ipari gyártástechnológiával előállított népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termék értékesítése, amelyet közszolgáltató vagy népi iparművész minősítéssel rendelkező személy, szervezet - ilyen minőségében - teljesít;

o) a közszolgálati rádiós és televíziós műsorszolgáltatások nyújtása, ide nem értve az annak keretében nyújtott kereskedelmi jellegű szolgáltatásokat.

(2) Az egyéb oktatás körébe tartoznak:

a) a felnőttképzésből az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítést adó oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás;

b) a felnőttképzésről szóló törvény alapján szervezett és akkreditált, illetőleg egyéb jogszabály alapján szervezett oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás;

c) az államilag, illetőleg nemzetközileg elismert nyelvvizsga-bizonyítvány kiadásának alapjául szolgáló vizsgáztatás;

d) a tanulmányi és tehetséggondozó verseny szervezése, lebonyolítása.

(3) Abban az esetben, ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott valamely tevékenység

a) gyakorlását jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - hatósági engedélyhez (a tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyhez) köti, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet az engedély birtokában és annak alapján végezze tevékenységét;

b) képesítéshez kötött, és jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - kivételt nem tesz, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet javára tevékenykedők között legalább 1 olyan természetes személy legyen, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel.

(4) E § alkalmazásában közszolgáltató:

a) a költségvetési szerv az alapító okiratban megjelölt tevékenysége tekintetében;

b) a társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, az egyesület, a köztestület, az országos sportági szakszövetség az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége tekintetében;

c) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szerint nyilvántartásba vett egyház - ideértve az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egységét is, ha alapszabálya így rendelkezik - és az egyházak szövetsége az alapszabályban megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége tekintetében;

d) az alapítvány és a közalapítvány az alapító okiratban megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége tekintetében;

e) a közhasznú társaság és a nonprofit gazdasági társaság az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenységük tekintetében;

f) a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerint közhasznúként vagy kiemelkedően közhasznúként nyilvántartásba vett személy, szervezet az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt közhasznú tevékenysége tekintetében;

g) minden olyan személy, szervezet - az a)-f) pontoktól függetlenül -, aki (amely) biztosított vagy más kedvezményezett részére társadalombiztosítási vagy egyéb - jogszabály alapján - kötelező biztosítási jogviszony keretében végzi tevékenységét;

h) minden olyan személy, szervezet - az a)-g) pontoktól függetlenül -, akire (amelyre) a következő feltételek együttesen teljesülnek:

ha) alapszabálya (alapító okirata) szerint és ténylegesen is rendszeres nyereségszerzésre nem törekszik, nyereség esetleges elérése esetében azt az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenysége fenntartására, javítására vagy bővítésére használja fel,

hb) vezető tisztségviselői e feladatukat önkéntesen látják el, saját személyes, illetőleg közvetítő személyeken keresztüli anyagi vagy egyéb érdekeltségük sem közvetlenül, sem közvetve nem függ a végzett tevékenység eredményétől,

hc) az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenysége keretében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során alkalmazott ár (díj), ha az az árak megállapításáról szóló törvény (a továbbiakban: Ártv.) hatálya alá tartozik, megfelel az Ártv. rendelkezéseinek, egyéb esetekben pedig alacsonyabb a termék, szolgáltatás szokásos piaci áránál.

(5) A (4) bekezdés h) pontjában felsorolt feltételek teljesülésétől függetlenül, az a személy, szervezet, akit (amelyet) a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) rendelkezései alapján, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenységét érintően bírósági vagy más hatósági határozat

a) megállapította a magatartás törvénybe ütközését, elrendelte a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét [Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének d) és h) pontja, illetőleg 86. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő naptári év végéig,

b) elrendelte a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, megtiltotta a törvénybe ütköző magatartás további folytatását, a törvénybe ütközés megállapítása esetén kötelezettséget írt elő [Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének e)-g) pontjai, illetőleg 86. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontja], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő második naptári év végéig,

c) a fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okozó törvénybe ütköző tevékenysége miatt, kötelezett az ár leszállítására, az áru kijavítására vagy kicserélésére, illetőleg az ár visszafizetésére [Tpvt. 92. §-a], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő harmadik naptári év végéig

nem minősül közszolgáltatónak.

Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel

86. § (1) Mentes az adó alól:

a) a biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatás nyújtása, ideértve a biztosítási alkusz és közvetítő által - ilyen minőségében - teljesített szolgáltatásnyújtást is, továbbá az életbiztosítási és a nem életbiztosítási ág elkülönült művelésére tevékenységi engedéllyel rendelkező, ugyanazon személyek, szervezetek többségi tulajdonában álló felek egymás közötti olyan szolgáltatás nyújtása, amely közvetlenül szükséges az egyik fél biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatásának nyújtásához, és az ellenérték, amelyet a másik fél kap vagy kapnia kell, nem több annál, mint a nála ezzel összefüggésben igazoltan felmerült költség;

b) a hitel-, pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: hitel) nyújtása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése;

c) a hitel nyújtásához kapcsolódó vagy egyéb biztosítéki célú kötelezettség vállalása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése;

d) a folyó-, betét- és ügyfélszámlával, fizetéssel, átutalással, csekk-, egyéb pénzköveteléssel és pénzügyi eszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, kivéve magát a követelés (kinnlevőség) behajtását;

e) a magyar és külföldi törvényes fizetőeszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, de ide nem értve az aranyból, ezüstből vagy más fémből készített érmekollekciót és a bankjegykollekciót, illetőleg ezek darabját, amelyeket szokásosan törvényes fizetőeszközként nem használnak, vagy amelyeknek egyébként numizmatikai értéke van;

f) a jogi személyben, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetben tulajdonosi (tagsági) jogviszonyt, valamint a hitelezési jogviszonyt megtestesítő vagyoni értékű jog átengedése és az ezekkel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, de ide nem értve az ilyen jogviszonyt megtestesítő, materializált értékpapír kezelését és őrzését;

g) a befektetési alap és a kockázati tőkealap kezelése, valamint a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény részére végzett portfólió-kezelés;

h) a postai bélyeg névértéken történő értékesítése, amely belföldön postai szolgáltatás bérmentesítésére alkalmas, valamint az illetékbélyeg és más, fizetési kötelezettség teljesítésére, hatóság által kibocsátott bélyeg, jegy névértéken történő értékesítése;

i) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó szerencsejáték-szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is;

j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek

ja) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy

jb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év;

k) a beépítetlen ingatlan (ingatlanrész) értékesítése, kivéve az építési telek (telekrész) értékesítését;

l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása.

(2) Az (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható:

a) a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;

b) a közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;

c) az ingatlannal tartósan összekötött gép, egyéb berendezés bérbeadására;

d) a széf bérbeadására.

87. § Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha

a) az értékesítést megelőzően a terméket kizárólag a 85. § (1) bekezdése vagy a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használták, egyéb módon hasznosították, és a termékhez adólevonási jog nem kapcsolódott;

b) az értékesítést megelőzően a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó a 124. és 125. § szerint nem vonható le.

Adókötelessé tétel

88. § (1) A 86. § (1) bekezdésétől eltérően a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságnak tett előztes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy

a) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett termékértékesítését, illetőleg

b) a 86. § (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását

adókötelessé teszi.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.

(3) Az (1) bekezdésben említett választási jog külön-külön vagy együttesen gyakorolható oly módon, hogy az adókötelessé tétel - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - az (1) bekezdés a), illetőleg b) pontja alá tartozó valamennyi termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra kiterjed.

(4) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany dönthet úgy is, hogy választási jogát az (1) bekezdés a) és b) pontja tekintetében külön-külön vagy együttesen csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra kiterjedően gyakorolja.

(5) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.

Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében

89. § (1) Mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.

(2) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszköz értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi,

a) egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése után egyébként nem kell adót fizetniük; vagy

b) bármely más, az a) pont alá nem tartozó nem adóalany személynek, szervezetnek.

(3) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott jövedéki termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel

a) a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése után egyébként nem kell adót fizetniük; és

b) a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló 92/12/EGK tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: Jövedékiadó-irányelv), a jövedéki termék beszerzése után jövedékiadó-fizetési kötelezettsége keletkezik.

(4) Mentes az adó alól továbbá a termék 12. § (1) bekezdése szerinti értékesítése, feltéve, hogy az az (1)-(3) bekezdések bármelyike szerint adómentesség alá tartozna, ha a termék beszerzője egy másik adóalany lenne.

90. § (1) A 89. § (1) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a terméket

a) értékesítő adóalany alanyi adómentességben részesül; vagy

b) beszerző adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett egyébként adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek e beszerzésük után az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, nem kell adót fizetniük.

(2) A 89. § (3) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a termék értékesítője alanyi adómentességben részesül.

(3) A 89. § (1) bekezdése, valamint (3) és (4) bekezdése nem alkalmazható a használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab és régiség értékesítésére, feltéve, hogy azokra e törvény rendelkezéseit a XVI. fejezetben meghatározott eltérésekkel alkalmazzák.

Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli beszerzése esetében

91. § (1) Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli beszerzése, ha a termék

a) 2. § a) pontja szerinti értékesítése szintén mentes az adó alól;

b) 2. § c) pontja szerinti importja szintén a 93. § (1) bekezdése, a 94. § (1) bekezdése, valamint a 97. § szerint mentes az adó alól;

c) 2. § b) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó visszatéríttetésére a beszerző a XVIII. fejezet rendelkezései szerint jogosult lenne.

(2) Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli beszerzése a következő feltételek együttes teljesülésének esetében is:

a) a termék beszerzője belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, de őt a Közösség valamely más tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették;

b) a termék beszerzése az a) pontban említett adóalany belföldön teljesítendő további termékértékesítéséhez szükséges;

c) a termék küldeménykénti feladása vagy fuvarozása megkezdésének helye - a b) pontban említett termékértékesítés címzettjének nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség valamely másik olyan tagállama, amely eltér a Közösség azon tagállamától, ahol a termék beszerzőjét az a) pont szerint adóalanyként nyilvántartásba vették;

d) a b) pontban említett termékértékesítés címzettje olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akit (amelyet) mint adófizetésre kötelezettet, az állami adóhatóság nyilvántartásba vett.

Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli fuvarozása esetében

92. § Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli fuvarozása abban az esetben, ha

a) a termék fuvarozásának indulási vagy érkezési helye az Azori-szigeteken vagy Madeira autonóm terület részét képező szigeteken van;

b) a termék fuvarozása az a) pontban említett szigetek között történik.

Adó alóli mentesség termék importja esetében

93. § (1) Mentes az adó alól:

a) a termék importja abban az esetben, ha a termék 2. § a) pontja szerinti értékesítése szintén mentes az adó alól;

b) a termék 24. § (1) bekezdése szerinti importja abban az esetben, ha az a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 918/83/EGK tanácsi rendeletben (a továbbiakban: Vámmentességi-rendelet) szabályozott vámmentességi jogcímek valamelyikének alkalmazása alá tartozik az abban, valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvényben (a továbbiakban: Vám tv.) meghatározottak szerint, feltéve, hogy e törvény másként nem rendelkezik;

c) a termék 24. § (2) bekezdése szerinti importja, feltéve, hogy arra a b) pont szerinti adómentesség vonatkozna akkor, ha a termék importja a 24. § (1) bekezdése szerint teljesülne;

d) a korábban a Közösség területén kívülre értékesített termék [98. § (1) bekezdése] változatlan állapotban történő importja abban az esetben, ha az vámmentesség alá tartozik, és a korábbi értékesítő, valamint az importáló személye megegyezik egymással;

e) a korábban a Közösség területéről ideiglenes jelleggel kivitt termék változatlan állapotban - ideértve a garanciális kötelezettségvállalás teljesítése keretében kijavított vagy kicserélt terméket is - történő importja abban az esetben, ha az vámmentesség alá tartozik, és az ideiglenes kivitelt kérő, valamint az importáló adóalany személye megegyezik egymással;

f) a termék diplomáciai és konzuli kapcsolatok keretében történő importja abban az esetben, ha az vámmentesség alá tartozik;

g) a termék importja a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezet vagy annak képviselete, illetőleg annak tisztviselője által a nemzetközi szervezetet létrehozó vagy a nemzetközi szervezet székhelyegyezményéről szóló - jogszabályban kihirdetett - nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint, feltéve, hogy az előzőekben említett nemzetközi szerződés a vám és/vagy a termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint belefoglalt közvetett adók elengedéséről vagy visszatérítéséről rendelkezik;

h) a termék importja az Észak-atlanti Szerződés tagállamának fegyveres ereje által - ide nem értve a Magyar Honvédséget -, feltéve, hogy az a közös védelmi erőfeszítés keretében a fegyveres erő, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátására szolgál;

i) a termék importja a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült Királyság) fegyveres ereje által, feltéve, hogy az a Ciprusi Köztársaság megalakulásáról, 1960. augusztus 16. napján kelt nemzetközi szerződés értelmében az Egyesült Királyság Ciprus szigetén állomásozó fegyveres erejének, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátásra szolgál;

j) a tengerből kifogott hal, egyéb halászati termék kikötőbe irányuló importja tengeri halászati vállalkozás által, abban az esetben, ha az nyers állapotban van, illetőleg olyan feldolgozáson ment keresztül, amelynek egyedüli célja az értékesítés előtti tartósítás;

k) az arany importja bármely állam központi bankja által;

l) a gáz földgázcsővezeték-hálózaton keresztüli importja;

m) a villamos energia importja.

(2) Mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha annak ellenértéke az importált termék adóalapjába a 74. §, illetőleg a 75. § (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerint beépül.

94. § (1) Mentes az adó alól a 93. § (1) bekezdésének b) pontjában említett feltételekre is figyelemmel:

a) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének VII. címe alatt meghatározott egyéb feltételek szerint, az ott felsorolt termékeken túl 500 gramm kávé vagy 200 gramm kávékivonat és -eszencia, valamint 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat és -eszencia importja is;

b) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének IX. címe alatt szabályozott termék importján túl a legfeljebb 6 hónapos korú telivér ló importja is, ha az olyan anyaállattól született, amelyet belföldön termékenyítettek meg, majd azt követően ellés céljából a Közösség területén kívülre adtak fel küldeményként vagy fuvaroztak el ideiglenes jelleggel;

c) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének VI. címe alatt szabályozott termék (termékek) importja is, ha annak (azok) összértéke nem haladja meg a 22 eurónak megfelelő pénzösszeget;

d) a Vámmentességi-rendelet I. fejezet XII. címének 50. és 51. cikkében meghatározott termék importja, ha az ellenérték nélküli, vagy ha ellenérték fejében történik, de a terméket értékesítő nem adóalany személy, szervezet.

(2) A 93. § (1) bekezdésének b) pontjától eltérően nem mentes az adó alól:

a) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének III. címe alatt szabályozott termék importja, ha az üzemanyag;

b)

c) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének V. címe alatt szabályozott termék importja, ha az számítógép, illetőleg annak rendeltetésszerű használatához szükséges tartozék;

d) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének VIII. címe alatt szabályozott termék importja, ha az importáló adóalanyt a termék beszerzése esetében az adólevonási jog egészben vagy részben nem illetné meg;

e)

f) az (1) bekezdés d) pontjában említett eltéréssel a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XII. címe alatt szabályozott termék importja;

g) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XIII. címe alatt szabályozott termék importja, ha a laboratóriumi célra előkészített állat importja ellenérték fejében történik;

h) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XIV/a. címe alatt szabályozott termék importja;

i) a Vámmentességi-rendelet I. fejezet XVI. cím 65. cikk (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott termék importja, ha az ellenérték fejében történik;

j) a Vámmentességi-rendelet I. fejezet XVI. címének 70-72., valamint 75-78. cikkeiben szabályozott termék importja, ha az importáló maga a fogyatékos személy;

k) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XXV. címében szabályozott termék importja, ha annak ellenértékét járulékos költségként a 74. §, illetőleg a 75. § (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerint megállapított adóalap nem tartalmazza.

95. § (1) Mentes az adó alól a termék importja a következő feltételek együttes teljesülése esetében:

a) az importáló a terméket a 89. § szerint adómentesen értékesíti;

b) az a) pont szerint értékesített termék küldeménykénti feladása belföldön vagy elfuvarozása belföldről legkésőbb a vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozat közlésétől számított, a (3) bekezdésben meghatározott határidőig megtörténik;

c) az importáló - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a termékre a Vám tv. rendelkezéseinek megfelelően adóbiztosítékot nyújt;

d) a terméket belföldön rendeltetésszerűen nem használják, egyéb módon nem hasznosítják;

e) a terméket a vámhatóság felhívására bemutatják.

(2) A termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló árunyilatkozat megtétele során megfelelő okirat (így különösen: szerződés, egyéb kereskedelmi okmány) bemutatásával valószínűsíteni kell az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel teljesülését úgy, hogy abból kitűnjön a Közösség valamely más tagállamában adófizetésre kötelezettként nyilvántartásba vett beszerző neve, címe és az az adószáma, amely alatt e beszerzése után adót kell fizetnie e tagállam joga szerint.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett határidő 30 nap, amelyet az importáló indokolt kérelmére a vámhatóság legfeljebb egyszer, további 30 nappal meghosszabbíthat.

(4) Abban az esetben, ha az importáló képviseletére pénzügyi képviselőt bíz meg, az importáló helyett a termékre a pénzügyi képviselő is nyújthatja saját nevében - a Vám tv. rendelkezéseinek megfelelően - az adóbiztosítékot.

(5) Az (1) bekezdésben meghatározott adómentesség érvényesítése során a vámhatóság a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárásban megállapítja az adót, egyúttal azonban az adó megfizetésének felfüggesztéséről rendelkezik.

(6) Az (5) bekezdéstől eltérően az adómentesség nem érvényesül, és a vámhatóság a megállapított adó megfizetéséről is rendelkezik, ha az (1) bekezdés c)-e) pontjaiban, valamint a (2) bekezdésben meghatározott feltételek bármelyike már a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásakor nem teljesül.

(7) Az adó megfizetésének felfüggesztése megszűnik, ha az (1) és (9) bekezdésben meghatározott feltételek

a) maradéktalan teljesítésével az adómentesség érvényesül;

b) bármelyikének nem teljesítésével az adómentesség nem érvényesül.

(8) Abban az esetben, ha az adó megfizetésének felfüggesztése a (7) bekezdés a) pontja szerint szűnik meg, a vámhatóság az importálót véglegesen mentesíti a megállapított adó megfizetése alól.

(9) A (8) bekezdésben említett határozat meghozatalának feltétele az is, hogy az importáló, illetőleg pénzügyi képviselője a (3) bekezdésben meghatározott határidő lejártát követő 15 napon belül igazolja, hogy

a) az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel teljesült, és

b) eleget tett az (1) bekezdés a) pontjához fűződő,

ba) az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettségnek, vagy

bb) bevallási kötelezettségnek [184. §], ha a ba) alpontban említett kötelezettség a (3) bekezdésben meghatározott határidő lejártát követő tizenötödik naphoz képest később válik esedékessé, vagy

bc) fizetendőadó-megállapítási kötelezettségnek [60. § (4) bekezdése] az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy - számla hiányában - a kötelezettség teljesítését igazoló egyéb okirat bemutatásával, ha a bb) alpontban említett kötelezettség a (3) bekezdésben meghatározott határidő lejártát követő tizenötödik naphoz képest később válik esedékessé.

(10) Abban az esetben, ha az adó megfizetésének felfüggesztése a (7) bekezdés b) pontja szerint szűnik meg, a vámhatóság kötelezi az importálót a megállapított adó megfizetésére úgy, hogy a megfizetéshez fűződő egyéb jogkövetkezményekről a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozat meghozatalának időpontjára visszamenőleg rendelkezik,

(11) A vámhatóság az (1) bekezdés c) pontja szerint nyújtott adóbiztosítékot felszabadítja

a) a (8) bekezdésben említett határozat meghozatalával egyidejűleg; vagy

b) a (10) bekezdésben említett határozat alapján, ha az importáló az adót megfizette.

96. § (1) Abban az esetben, ha a termék importja során a vámeljárásban az importáló helyett annak közvetett vámjogi képviselője jár el, az importáló írásos meghatalmazása alapján a közvetett vámjogi képviselő a 95. § szerinti adómentesség érvényesítése érdekében is eljárhat az importáló helyett. A meghatalmazás érvényességéhez szükséges az is, hogy

a) az importáló belföldön nyilvántartásba nem vett és arra nem is kötelezett adóalany vagy olyan adóalany legyen, aki (amely) kizárólag a 95. § (1) bekezdésének a) pontjában említett eset miatt lenne belföldi nyilvántartásba vételre kötelezett, és

b) a közvetett vámjogi képviselő belföldön nyilvántartásba vett és közösségi adószámmal rendelkező adóalany legyen, akinek (amelynek) nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.

(2) Az (1) bekezdésben említett meghatalmazást a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló árunyilatkozattal együtt kell a vámhatóságnak benyújtani.

(3) Érvényes meghatalmazás alapján a 95. § szerinti adómentesség érvényesítéséhez fűződő feltételeket a közvetett vámjogi képviselő teljesíti azzal, hogy a 95. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti termékértékesítéssel összefüggő, e törvényben és az Art.-ben meghatározott kötelezettségnek saját nevében úgy tesz eleget, hogy

a) az ügylet teljesítését tanúsító számlát mint az importáló meghatalmazottja bocsátja ki;

b) arról importálónként, ezen belül megbízásonként egymástól elkülönített nyilvántartást vezet;

c) bevallásában és összesítő nyilatkozatában az ügyletre vonatkozó adatokat a saját adataihoz képest elkülönítetten közli.

(4) A 95. § (6) és (10) bekezdésében említett esetekben a közvetett vámjogi képviselő az importálóval együtt egyetemlegesen felelős az adó megfizetéséért.

(5) Az importáló és közvetett vámjogi képviselője közötti megbízási szerződés megszűnése vagy a meghatalmazás visszavonása nem érinti a közvetett vámjogi képviselő (4) bekezdés szerinti felelősségét az adó megfizetéséért, ha a megszűnés azt követően következik be, miután a meghatalmazást a (2) bekezdés szerint a vámhatóságnak benyújtották.

97. § A 93-95. §-októl függetlenül mentes az adó alól a termék importja akkor is, ha az jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződésben szabályozott kötelező vámmentességen alapul, kivéve az oktatási, a tudományos és a kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló nemzetközi szerződést kihirdető jogszabályban szabályozott vámmentességet.

Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan

98. § (1) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását

a) az értékesítő maga vagy - javára - más végzi;

b) a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §-ban meghatározott további feltételek szerint a beszerző maga vagy - javára - más végzi.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy

a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az értékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság igazolja, valamint

b) az a) pontban említett határidőn belül az értékesített terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja - a 99. és 100. §-ban meghatározott eltéréssel - abban az esetben alkalmazható, ha ezzel összefüggésben a beszerző nem telepedett le belföldön, letelepedés hiányában pedig, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

(4) A (3) bekezdéstől függetlenül nem alkalmazható az (1) bekezdés szerinti adómentesség abban az esetben, ha a beszerző kiránduló hajó, turista repülőgép vagy magánhasználatra szolgáló közlekedési eszköz felszerelését (tartozékát), valamint az üzemeltetéshez, ellátáshoz szükséges terméket maga fuvarozza el.

99. § (1) Abban az esetben, ha a beszerző külföldi utas, és az értékesített termék vagy termékek (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: termék) a külföldi utas személyi vagy útipoggyászának részét képezik, a 98. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazásához szükséges az is, hogy

a) a termékértékesítés - adóval számított - összellenértéke meghaladja a 175 eurónak megfelelő pénzösszeget,

b) a külföldi utas érvényes úti okmányával vagy személye azonosítására szolgáló egyéb, a Magyar Köztársaság által elismert érvényes közokirattal (a továbbiakban együtt: úti okmány) igazolja jogállását,

c) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatvány vagy más, az állami adóhatóság által engedélyezett, a (10) bekezdésben meghatározott adattartalmú nyomtatvány (a továbbiakban együtt: adó-visszaigénylő lap) záradékolásával és lebélyegzésével a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság - az értékesített termék és a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla eredeti példányának egyidejű bemutatása mellett - igazolja.

(2) Az adómentesség érvényesítése érdekében a termék értékesítőjének a számlakibocsátás mellett - a külföldi utas kérelmére - az adó-visszaigénylő lap kitöltéséről is gondoskodnia kell. A számlának és az adó-visszaigénylő lapnak a külföldi utas azonosítására vonatkozó adatai nem térhetnek el az úti okmányában szereplő adatoktól. A külföldi utas köteles úti okmányát a termék értékesítőjének bemutatni. Az adó-visszaigénylő lap csak 1 darab számlának a termékértékesítésre vonatkozó adatait tartalmazhatja úgy, hogy azok nem térhetnek el a számla adataitól. Az adó-visszaigénylő lapot a termék értékesítője 3 példányban állítja ki, amelyből az első 2 példányt a külföldi utasnak adja át, a harmadik példányt pedig saját nyilvántartásában őrzi meg.

(3) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés c) pontjában említett kiléptetést a vámhatóság igazolja, az adó-visszaigénylő lap záradékolt és lebélyegzett második példányát a külföldi utastól bevonja.

(4) Az adómentesség érvényesítésének feltétele, hogy

a) a termék értékesítője birtokolja az adó-visszaigénylő lap (1) bekezdés c) pontja szerint záradékolt és lebélyegzett első példányát, továbbá

b) ha a termékértékesítés teljesítésekor adó felszámítása történt, a felszámított adót a termék értékesítője - az (5)-(8) bekezdések szerint - a külföldi utas részére visszatérítse.

(5) Az adó visszatéríttetését a termék értékesítőjénél személyesen a külföldi utas, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró meghatalmazottja indítványozhatja. Abban az esetben, ha a külföldi utas

a) személyesen jár el, köteles úti okmányát bemutatni;

b) nem személyesen jár el, a nevében és képviseletében eljárónak csatolnia kell a nevére szóló írásos meghatalmazást.

(6) Az adó visszatéríttetése érdekében a külföldi utas, illetőleg meghatalmazottja a termék értékesítőjének

a) átadja az adó-visszaigénylő lap (1) bekezdés c) pontja szerint záradékolt és lebélyegzett első példányát, továbbá

b) bemutatja a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla eredeti példányát.

(7) A visszatérített adó forintban illeti meg a külföldi utast, amelyet készpénzben kell kifizetni. A termék értékesítője és a külföldi utas azonban ettől eltérő pénznemben és fizetési módban is megállapodhat.

(8) A termék értékesítője köteles egyúttal gondoskodni arról is, hogy a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla ismételt adó-visszatéríttetésre ne jogosítson. Ennek érdekében a visszaszolgáltatást megelőzően a számla eredeti példányán az "áfa elszámolva" jelölést kötelezően fel kell tüntetni, és az így megjelölt számláról a termék értékesítőjének fotómásolatot kell készítenie, amelyet köteles nyilvántartásában megőrizni.

(9) Abban az esetben, ha a (4) bekezdés b) pontja szerint adó felszámítása történt, és azt a termék értékesítője korábban fizetendő adóként megállapította és bevallotta, jogosult arra, hogy legkorábban abban az adómegállapítási időszakban, amelyben a külföldi utas részére az adó visszatérítése megtörtént, csökkentse a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adót a visszatérített adó összegével, feltéve, hogy ezt az összeget nyilvántartásában elkülönítetten mutatja ki.

(10) Az adó-visszaigénylő lap kötelező adattartalma a következő:

a) a termék értékesítőjének neve, címe és adószáma;

b) a külföldi utas neve, címe és úti okmányának száma;

c) a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla sorszáma;

d) a termékértékesítés - adóval együtt számított - összellenértéke;

e) a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság záradékának és bélyegzőjének helye annak igazolására, hogy a termék a Közösség területét elhagyta.

(11) Az adó-visszaigénylő lap rovatait legalább 4 nyelven (magyar, angol, német és orosz) kell feltüntetni, és azokat magyar nyelven kell kitölteni.

100. § (1) Abban az esetben, ha a beszerző közhasznú tevékenységet folytató személy, szervezet, a 98. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazásához szükséges az is, hogy a közhasznú tevékenységet folytató személy, szervezet a részére értékesített terméket igazoltan kizárólag a Közösség területén kívül végzett humanitárius, karitatív vagy oktatási tevékenységéhez használja, egyéb módon hasznosítsa.

(2) Abban az esetben, ha a közhasznú tevékenységet folytató személy, szervezet a részére értékesített terméket maga vagy - javára - más az értékesítéssel egyidejűleg nem adja fel küldeményként vagy nem fuvarozza el a Közösség területén kívülre, a 98. § (1) bekezdése szerinti adómentesség az adó utólagos visszatéríttetése iránti jog formájában illeti meg a közhasznú tevékenységet folytató személyt, szervezetet.

(3) Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a közhasznú tevékenységet folytató személyt, szervezetet terhelő igazolási kötelezettséget, az adó-visszatéríttetése iránti kérelem kötelező adattartalmát, valamint az adó-visszatéríttetésével kapcsolatos egyéb eljárási rendelkezéseket külön jogszabály határozza meg.

101. § (1) Mentes az adó alól az olyan terméken - ide nem értve az ingatlant - belföldön végzett munka, amely terméket ilyen célból szereztek be vagy importáltak, majd a munka befejezését követően a terméket küldeményként feladják vagy elfuvarozzák - a (2) bekezdésben meghatározott feltételek szerint - a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását

a) a szolgáltatás nyújtója maga vagy - javára - más végzi;

b) a (3) bekezdésben meghatározott további feltételek szerint a szolgáltatás igénybevevője maga vagy - javára - más végzi.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy

a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek a szolgáltatásnyújtás teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság igazolja, valamint

b) az a) pontban említett határidőn belül a terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja abban az esetben alkalmazható, ha ezzel összefüggésben a szolgáltatás igénybevevője nem telepedett le belföldön, letelepedés hiányában pedig, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

102. § (1) Mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása - a 85. § (1) bekezdése és a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes szolgáltatásnyújtások kivételével - abban az esetben, ha az olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül,

a) amely az 54. § alkalmazása alá tartozik;

b) amely kiviteli eljárás hatálya alá vonva elhagyja a Közösség területét, és a Közösség területéről való kiléptetés tényét a kiléptető hatóság igazolja;

c) amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeznek munkát.

(2) Az (1) bekezdés különösen alkalmazandó a termék fuvarozására és a termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások nyújtására.

Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan

103. § (1) Mentes az adó alól a vízi közlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását szolgáló termék értékesítése abban az esetben, ha a vízi közlekedési eszköz

a) kizárólag vagy túlnyomó részben nyílt tengeren közlekedik, és kereskedelmi célú személyszállítási, illetőleg ipari, kereskedelmi vagy halászati tevékenységet végez;

b) segély- vagy mentőtevékenységet, illetőleg part menti halászati tevékenységet - a fedélzeti ellátás kivételével - végez;

c) a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendeletben meghatározott 8906 10 00 vámtarifaszám (a továbbiakban: vtsz.) alá sorolt hadihajó, feltéve, hogy a hadihajó rendeltetési kikötő- vagy horgonyzóhelye nem belföldön van.

(2) Mentes az adó alól továbbá:

a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett víziközlekedési eszköz - ideértve annak felszerelését és tartozékát is - értékesítése, bérbeadása, karbantartása, javítása, felújítása vagy átalakítása;

b) az a) pontban nem említett egyéb szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha az az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett víziközlekedési eszköz - ideértve annak rakományát is - rendeltetésszerű működéséhez, használatához közvetlenül szükséges.

104. § (1) Mentes az adó alól a kizárólag vagy túlnyomó részben a nemzetközi légikereskedelmi forgalomban részt vevő vállalkozás által használt légiközlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását szolgáló termék értékesítése.

(2) Mentes az adó alól továbbá:

a) az (1) bekezdésben említett légiközlekedési eszköz - ideértve annak felszerelését és tartozékát is - értékesítése, bérbeadása, karbantartása, javítása, felújítása vagy átalakítása;

b) az a) pontban nem említett egyéb szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha az az (1) bekezdésben említett légiközlekedési eszköz - ideértve annak rakományát is - rendeltetésszerű működéséhez, használatához közvetlenül szükséges.

105. § Mentes az adó alól a személy szállítása abban az esetben, ha akár az indulási hely vagy az érkezési hely, akár mindkettő nem belföldön van.

106. § Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás részeként teljesül, feltéve, hogy az értékesített termék a közlekedési eszköz fedélzetén történő helybeni fogyasztás célját szolgálja.

Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítésével azonos megítélés alá tartozó ügyletek esetében

107. § (1) Mentes az adó alól a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha az

a) hivatalos célra a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet, személyes célra pedig a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagja részére történik, feltéve, hogy viszonosság áll fenn;

b) hivatalos célra a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezet vagy annak képviselete (a továbbiakban: nemzetközi szervezet), személyes célra pedig a nemzetközi szervezet tisztviselője részére történik a nemzetközi szervezetet létrehozó vagy a nemzetközi szervezet székhelyegyezményéről szóló - jogszabályban kihirdetett - nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint, feltéve, hogy az előzőekben említett nemzetközi szerződés a termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint belefoglalt közvetett adók elengedéséről vagy visszatérítéséről rendelkezik;

c) az Észak-atlanti Szerződés tagállamának belföldön állomásozó fegyveres ereje - ide nem értve a Magyar Honvédséget - részére történik, feltéve, hogy az a közös védelmi erőfeszítés keretében a fegyveres erő, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátására szolgál;

d) belföldön kívül az Észak-atlanti Szerződés valamely más tagállamában állomásozó fegyveres erő részére történik, ideértve az ott állomásozó összes fegyveres erőt, de ide nem értve e tagállam saját fegyveres erejét, feltéve, hogy az a közös védelmi erőfeszítés keretében a fegyveres erő, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátására szolgál;

e) az Egyesült Királyság fegyveres ereje részére történik, feltéve, hogy az a Ciprusi Köztársaság megalakulásáról, 1960. augusztus 16. napján kelt nemzetközi szerződés értelmében az Egyesült Királyság Ciprus szigetén állomásozó fegyveres erejének, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára vagy éttermük, kantinjuk ellátására szolgál.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adómentes termékértékesítés alkalmazásának további feltétele, hogy az értékesített terméket - az (1) bekezdésben említett beszerző nevére szóló rendeltetéssel - küldeményként belföldön feladják vagy belföldről elfuvarozzák, és a termék belföldről való elhagyásának tényét, amelynek a termékértékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, anélkül, hogy ezen határidőn belül az értékesített terméket rendeltetésszerűen használnák, egyéb módon hasznosítanák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást, fuvarlevél vagy az értékesített terméket kísérő egyéb okirat igazolja, kivéve:

a) az (1) bekezdés b) pontját abban az esetben, ha az ott említett nemzetközi szerződés az adómentes termékértékesítésről és annak alkalmazása feltételeiről kifejezetten másként rendelkezik;

b) az (1) bekezdés c) pontját.

(3) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség az adó utólagos visszatéríttetése iránti jog formájában illeti meg a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét

a) az (1) bekezdésben meghatározott szolgáltatások igénybevétele után, kivéve:

aa) az (1) bekezdés b) pontját abban az esetben, ha az ott említett nemzetközi szerződés az adómentes szolgáltatásnyújtásról és annak alkalmazása feltételeiről kifejezetten másként rendelkezik, valamint

ab) az (1) bekezdés c) pontját;

b) abban az esetben, ha a termék a (2) bekezdés értelmében nem hagyja el belföldet.

(4) Az (1) bekezdés a) pontjában említett viszonosság kérdésében a külpolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó.

(5) Abban az esetben, ha a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napját megelőzően kötött és törvényben vagy kormányrendeletben kihirdetett nemzetközi szerződés kifejezetten a termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint belefoglalt közvetett adók alóli mentességéről vagy azok elengedéséről, visszatérítéséről rendelkezik, az előzőekben említett nemzetközi szerződésben meghatározott jogosultat megilleti az (1) bekezdés szerinti adómentesség úgy, hogy annak alkalmazásában a jogosultat

a) nemzetközi szervezet tisztviselőjének [(1) bekezdés b) pontja] kell tekinteni, ha az illető természetes személy;

b) nemzetközi szervezetnek kell tekinteni, ha az az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet.

108. § (1) A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett hivatalos cél körébe az a termékbeszerzés, szolgáltatás-igénybevétel tartozik - feltéve, hogy a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem rendelkezik -, amelyet a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet a számviteli nyilvántartásában, a rendeltetésszerű működéshez szükséges pénzügyi kiadások között mutatnak ki.

(2) Vendéglátó-ipari szolgáltatás igénybevétele esetében a hivatalos cél elismeréséhez szükséges az is, hogy a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet által rendezett fogadáson - a képviselet, szervezet vezetőjének írásos nyilatkozata alapján - legalább 10 meghívott személy vegyen részt.

(3) A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett személyes célra biztosított adómentesség naptári évente a viszonosságnak megfelelően, de legfeljebb 300 000 forintnak megfelelő pénzösszegű értékkeret erejéig illeti meg a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagját, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét, feltéve, hogy a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem rendelkezik.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott értékkeretbe:

a) beleszámít a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagját, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét a Jöt. szerint megillető jövedékiadó-visszatérítés is;

b) nem számítandó be az az adómentesség, amely a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagját, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét - értékkorlátozás nélkül - abban az esetben illeti meg, ha biztosítási szerződés alapján a termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele igazoltan azért történik, hogy az a biztosított vagyonban keletkezett kárt pótolja.

(5) A (3) bekezdésben meghatározott értékkeret családonként - a közös háztartásban élő jogosultakra vonatkozóan - összevonható.

(6) A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjának alkalmazásában - feltéve, hogy a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem rendelkezik -

a) diplomáciai képviselet tagja:

aa) a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 28. napján aláírt bécsi egyezmény 1. cikkének e) és f) pontja alá tartozó természetes személy, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri, és

ab) az aa) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri;

b) a hivatásos konzuli képviselet tagja:

ba) a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24. napján aláírt bécsi egyezmény 1. cikkének c)-e) pontjai alá tartozó természetes személy, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri, és

bb) a ba) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri;

c) nemzetközi szervezet tisztviselője:

ca) az a természetes személy, akit a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződésben meghatározottak termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint belefoglalt közvetett adók alóli mentesség személyében megilleti, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri, és

cb) a ca) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag, feltéve, hogy az illetőt a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri.

(7) A (6) bekezdéstől függetlenül nem jogosult adómentességre az a természetes személy, aki magyar állampolgár vagy állandó belföldi tartózkodásra jogosult személy.

(8) A 107. § szerinti adómentesség jogosulatlan igénybevétele esetében a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője köteles a rá át nem hárított adót megfizetni, vagy ha az adómentesség az adó utólagos visszatéríttetése formájában illeti meg, köteles a jogosulatlanul visszatérített adót visszafizetni.

109. § Mentes az adó alól az arany értékesítése abban az esetben, ha az bármely állam központi bankja részére történik.

Adó alóli mentesség közvetítői tevékenység esetében

110. § (1) Mentes az adó alól a más nevében és javára eljáró közvetítő közvetítői szolgáltatásának nyújtása abban az esetben, ha az általa közvetített ügylet

a) a 98-109. §-ok bármelyike szerint mentes az adó alól;

b) teljesítési helye a Közösség területén kívül van.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható az utas [206. § (1) bekezdésének c) pontja] nevében és javára eljáró közvetítő közvetítői szolgáltatásának nyújtására abban az esetben, ha olyan szolgáltatást közvetít, amely a Közösség valamely más tagállamában teljesül.

Adó alóli mentesség a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek esetében

111. § (1) Mentes az adó alól annak a terméknek az értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, amely egyúttal

a) vám elé állítás során átmeneti megőrzés alatt áll; vagy

b) vámszabad területre vagy vámszabad raktárba betárolandó; vagy

c) vámraktározási, vámfelügyelet melletti feldolgozás vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás hatálya alá vonandó.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség alkalmazandó arra a további értékesítésre is, amely

a) a termék (1) bekezdés a) és b) pontjában említett vámjogi helyzetére, vagy

b) a terméknek az (1) bekezdés c) pontjában említett eljárások hatálya alatti állására

nincs befolyással.

(3) Mentes az adó alól továbbá az (1) és (2) bekezdés alkalmazása alá tartozó termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.

112. § (1) Mentes az adó alól:

a) a 24. § (1) bekezdése szerint importált termék értékesítése abban az esetben, ha az a termék teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali vagy külső közösségi árutovábbítási eljárás, vagy

b) a 24. § (2) bekezdése szerint importált termék értékesítése abban az esetben, ha az a termék belső közösségi árutovábbítási eljárás

hatálya alatti állására nincs befolyással.

(2) Mentes az adó alól továbbá az (1) bekezdés alá tartozó termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.

113. § (1) Mentes az adó alól annak a terméknek az értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, amely egyúttal adóraktározási eljárás hatálya alá vonandó.

(2) Adóraktározási eljárás hatálya alá nem vonható az a termék,

a) amely a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet 4. cikkének 7. pontja értelmében nem minősül közösségi árunak, illetőleg

b) amelyet közvetlenül kiskereskedelmi forgalomba helyezés céljára szánnak.

(3) Az adóraktározási eljárásra vonatkozó szabályokat a 4. számú melléklet tartalmazza.

114. § A 113. § (2) bekezdésének b) pontjától eltérően adóraktározási eljárás hatálya alá vonható a termék abban az esetben, ha annak értékesítése, Közösségen belüli beszerzése olyan adóalany részére történik, aki (amely) a terméket igazoltan abból a célból szerzi be, hogy az a Közösség területén kívüli területre történő repülés során a légi közlekedési eszköz fedélzetén tartózkodó utas ellátását szolgálja.

115. § A 113. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazandó arra a további értékesítésre is, amely a termék adóraktározási eljárás hatálya alatti állására nincs befolyással.

116. § Mentes az adó alól az adóraktározási eljárás hatálya alá vonandó vagy vont termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.

117. § Abban az esetben, ha

a) a termék a 111. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett vámjogi helyzetének megszűnésével, illetőleg

b) a terméknek a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában, a 112. § (1) bekezdésében említett eljárások hatálya alóli kikerülésével

annak importja történik az 54. § értelmében, és egyúttal annak értékesítése, illetőleg Közösségen belüli beszerzése is történik, a termék értékesítése, illetőleg Közösségen belüli beszerzése mentes az adó alól.

118. § E cím alkalmazásában a 111. § (3) bekezdésében, a 112. § (2) bekezdésében és a 116. §-ban említett termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás különösen a termék fuvarozása, a termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, valamint a terméken végzett munka vagy közvetlenül a termékre irányuló szakértői értékelés.

VII. Fejezet

ADÓ LEVONÁSA

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme

119. § (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik - ha e törvény másként nem rendelkezik -, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.

(2) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügyletben a termék értékesítőjére, szolgáltatás nyújtójára a 61. § alkalmazandó, az adólevonási jog - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor keletkezik.

120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet

a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított;

b) termék beszerzéséhez - ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is -, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított;

c) termék importjához kapcsolódóan

ca) maga vagy közvetett vámjogi képviselője megfizetett, illetőleg

cb) maga vagy közvetett vámjogi képviselője fizetendő adóként megállapított;

d) előleg részeként megfizetett;

e) a 11. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett termékértékesítéséhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított

[a)-e) pontok a továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó].

121. § Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást

a) olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, amelynek teljesítési helye külföld, de amelyet, ha belföldön teljesítene, adóköteles lenne;

b) a 89. és 92. §, a 93. § (2) bekezdése, valamint a 98-117. §-ok szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja;

c) a 86. § (1) bekezdésének a)-f) pontjai szerint adómentes szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, feltéve, hogy

ca) a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül; vagy

cb) az a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesített termékhez, vagy olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül, amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeztek munkát.

122. § (1) Annak a személynek, szervezetnek, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésén alapul, adólevonási joga az ott meghatározott feltételek teljesülésekor keletkezik.

(2) Az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg

a) a 6. § (4) bekezdésének a) pontjában említett esetben nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet az adóalanynak fizetendő adóként kellene megállapítania akkor, ha a termék értékesítése adóköteles lenne;

b) a 6. § (4) bekezdésének b) és c) pontjában említett esetben nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet a termék értékesítése után fizetendő adóként megállapított.

Előzetesen felszámított adó megosztása

123. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany egyaránt teljesít a 120. és 121. § szerint adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást (a továbbiakban: adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, az előzetesen felszámított adó kizárólag az adólevonásra jogosító termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le.

(2) Az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az adóalany köteles olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását vagy arra nem jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja (tételes elkülönítés).

(3) Abban az esetben, ha a termék, szolgáltatás természete, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellege folytán az előzetesen felszámított adó megosztása a tételes elkülönítés szabályai szerint nem végezhető el, az adóalany a megosztást más, az (1) bekezdésben említett követelményt kielégítő szabályok szerint is elvégezheti. Ennek hiányában a tételes elkülönítés szabályai szerint meg nem osztható előzetesen felszámított adót az 5. számú mellékletben meghatározott számítási módszer alkalmazásával kell arányosan megosztani.

Adólevonási jog korlátozása

124. § (1) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le:

a) a motorbenzint (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) terhelő előzetesen felszámított adó;

b) az a) pontban nem említett egyéb üzemanyagot terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemeltetéséhez szükséges;

c) az a) és b) pontban nem említett egyéb terméket terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges;

d) a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó;

e) a 125 cm³-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt (vtsz. 8711-ből) terhelő előzetesen felszámított adó;

f) a jachtot (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó;

g) az f) pontban nem említett egyéb víziközlekedési eszközt (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az sport- vagy szórakozási cél elérésére alkalmas;

h) a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó;

i) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket terhelő előzetesen felszámított adó;

j) az élelmiszert terhelő előzetesen felszámított adó;

k) az italt terhelő előzetesen felszámított adó.

(2) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le továbbá:

a) az (1) bekezdés d)-g) pontjaiban említett termékek bérbevételét,

b) a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást,

c) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges szolgáltatást,

d) a taxiszolgáltatást (a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékében - a továbbiakban: SZJ - 60.22.11),

e) a parkolási szolgáltatást,

f) az úthasználati szolgáltatást,

g) a vendéglátó-ipari szolgáltatást,

h) a szórakoztatási célú szolgáltatást (SZJ 55.40, 92.33, 92.34, 92.72)

terhelő előzetesen felszámított adó.

(3) A 120. és 121. §-tól függetlenül szintén nem vonható le:

a) a távbeszélő-szolgáltatást (SZJ 64.20.11 és 64.20.12),

b) a mobiltelefon-szolgáltatást (SZJ 64.20.13),

c) az internetprotokollt alkalmazó, beszédcélú adatátviteli szolgáltatást (SZJ 64.20.16-ból)

terhelő előzetesen felszámított adó összegének 30 százaléka.

Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek

125. § (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha

a) a 124. § (1) bekezdésének a)-g) és i)-k) pontjaiban említett esetekben a termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgál;

b) a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben a lakóingatlan igazoltan továbbértékesítési célt szolgál, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdésének j) pontja alá tartozik, az értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával;

c) a 124. § (1) bekezdésének d)-h) pontjaiban említett esetekben a terméket igazoltan a 6. § (4) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint értékesítik;

d) a 124. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatást igazoltan a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás teljesítése érdekében veszik igénybe;

e) a 124. § (3) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatás igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 30 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.

(2) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható abban az esetben is, ha az adóalany a terméket, szolgáltatást vállalkozásán belül

a) a 124. § (1) bekezdésének d) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben taxiszolgáltatás nyújtása érdekében használja;

b) a 124. § (1) bekezdésének d)-g) pontjaiban említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja;

c) a 124. § (1) bekezdésének c) pontjában és (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként a b) pontban említett szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be;

d) a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja, feltéve, hogy a 88. § szerinti választási jogával úgy élt, hogy a bérbeadást adókötelessé tette;

e) a 124. § (1) bekezdésének i) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként a d) pontban említett adóköteles szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be;

f) a 124. § (1) bekezdésének i) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként a lakóingatlan-értékesítés adóalapjába épül be azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdésének j) pontja alá tartozik, az értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával;

g) a 124. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként más termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be;

h) a 124. § (2) bekezdésének e) és f) pontjában említett esetekben igazoltan az általa üzemben tartott, 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű szárazföldi közlekedési eszköz üzemeltetése érdekében hasznosítja.

126. § (1) A 125. §-ban említett igazolási kötelezettség különösen olyan elkülönített nyilvántartás alkalmazását igényli az adóalanytól, amely alkalmas az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés - ott meghatározott - feltételeinek egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére.

(2) A 125. § alkalmazásában túlnyomó rész alatt az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés feltételeinek - egy ésszerűen megállapított időtartam átlagában - legalább 90 százalékos teljesülése értendő.

(3) A (2) bekezdésben említett követelmény teljesülésének mérése olyan számszerű formában kifejezett mutató alkalmazását igényli az adóalanytól, amely a termék, szolgáltatás természetére, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellegére tekintettel a leginkább tárgyilagos eredményt adja.

Adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei

127. § (1) Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon

a) a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla;

b) a 120. § b) pontjában említett esetek közül:

ba) termék Közösségen belüli beszerzése esetében a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetőleg

bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig szintén a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetőleg - ha a fizetendő adó megállapításakor számla nem áll az adóalany személyes rendelkezésére - mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek;

c) a 120. § c) pontjában említett esetben a nevére szóló, a termék szabad forgalomba bocsátásáról rendelkező határozat, valamint

ca) a 120. § ca) alpontjában említett esetben a nevére szóló, az adó megfizetését igazoló okirat, vagy ha az adót közvetett vámjogi képviselője fizette meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó megfizetéséről,

cb) a 120. § cb) alpontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek, vagy ha a fizetendő adót közvetett vámjogi képviselője állapította meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó fizetendő adóként történt megállapításáról és bevallásáról;

d) a 120. § d) pontjában említett esetben a nevére szóló, az előleg megfizetését tanúsító számla;

e) a 120. § e) pontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek.

(2) Abban az esetben, ha az adólevonási jog tényleges gyakorlását megelőzően az adóalany megszűnik, de van az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek tekintetében jogutód adóalany, az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül az adólevonási jogot a jogutód adóalany abban az esetben is gyakorolhatja, ha az (1) bekezdésben említett okiratok jogelődjének nevére szólnak.

(3) Az a személy, szervezet, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésén alapul, az adólevonási jogot - az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül - olyan, az (1) bekezdésben említett okiratok tekintetében is gyakorolhatja, amelyek az adóalannyá válását megelőzően keletkeztek, de azok, mint a 6. § (4) bekezdésében említett termék igazolt tulajdonosa nevére vagy igazolt jogelődjének nevére szólnak.

(4) A levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett okiratban adóként szereplő, illetőleg az abból adóként kiszámítható összeget.

(5) A (4) bekezdés sérelme nélkül a levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg azt az adóösszeget sem, amelyet a termék, szolgáltatás szokásos piaci árának alapulvételével kell megállapítani abban az esetben, ha az adó alapjának megállapítására egyébként a 67. § (1) bekezdését kell alkalmazni.

(6) Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett okirat nem magyar nyelvű, az adóigazgatási eljárás keretében lefolytatott ellenőrzés során az adólevonási jogot gyakorló adóalanytól megkövetelhető, hogy saját költségére gondoskodjon a hiteles magyar nyelvű fordításról, feltéve, hogy a tényállás tisztázása másként nem lehetséges.

128. § A 127. § értelemszerűen alkalmazandó abban az esetben is, ha az adólevonási jog a 121. §-on alapul.

Adólevonási jog engedményezése

129. § (1) Az importáló helyett annak közvetett vámjogi képviselője gyakorolhatja a termék importjához kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonását, ha

a) az importálót az adólevonási jog keletkezésekor és azt követően az adólevonási jog egyébként korlátozás nélkül megilleti, valamint

b) az a) pontban említett feltétel teljesüléséről az importáló nyilatkozik vámjogi képviselőjének.

(2) A közvetett vámjogi képviselő az (1) bekezdés szerint megszerzett adólevonási jogot - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeitől függetlenül - abban az esetben gyakorolhatja, ha

a) személyes rendelkezésére áll az (1) bekezdés b) pontjában említett, nevére szóló nyilatkozat, valamint

b) belföldön nyilvántartásba vett adóalanyként nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely adólevonási jogát egyébként korlátozza.

(3) Abban az esetben, ha a közvetett vámjogi képviselő gyakorolja az (1) bekezdés szerint megszerzett adólevonási jogot, az importálónak a termék importjához kapcsolódó adólevonási joga elenyészik.

130. § (1) A 127. § (1) bekezdésének ca) és cb) alpontjában, valamint a 129. § (1) bekezdésének b) pontjában említett nyilatkozatnak - az ott meghatározottakon túl - tartalmaznia kell még:

a) a nyilatkozat tevőjének és címzettjének nevét, címét és adószámát;

b) a termék importjának kétséget kizáró azonosításához szükséges adatokat.

(2) A nyilatkozatot írásba kell foglalni.

Adólevonási jog gyakorlásának módja

131. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen vagy korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével.

(2) Ha az (1) bekezdés szerint megállapított különbözet előjele negatív, a különbözetet a belföldön nyilvántartásba vett adóalany

a) a soron következő adómegállapítási időszakban veheti figyelembe úgy, mint az akkori adómegállapítási időszakban az (1) bekezdés szerint megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentő tételt, illetőleg

b) a 186. §-ban meghatározott feltételek szerint és módon az állami adóhatóságtól visszaigényelheti.

132. § (1) Abban az esetben, ha a levonható előzetes felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az adólevonási jog keletkezését követően változás következik be, az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét érintő különbözet rendezésére a (2)-(4) bekezdések alkalmazandók.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett változás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet csökkenti, az adóalany köteles a különbözetet úgy figyelembe venni, mint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adó összegét növelő tételt abban az adómegállapítási időszakban - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel -, amelyben az (1) bekezdésben említett változás bekövetkezik.

(3) Abban az esetben, ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege közvetlenül olyan, a 127. § (1) bekezdésében említett okiraton alapul, amelyet más fél (hatóság) bocsátott ki, a különbözet (2) bekezdésben említett rendezése arra az adómegállapítási időszakra esik, amelyben a különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében említett okiratot módosító vagy azt érvénytelenítő okirat az adóalany személyes rendelkezésére áll, de nem később, mint a módosító vagy érvénytelenítő okirat kibocsátásának hónapját követő hónap 15. napja.

(4) Ha az (1) bekezdésben említett változás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet növeli, az adóalany jogosult - az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül - a különbözetet úgy figyelembe venni, mint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított levonható előzetesen felszámított adó összegét növelő tételt, legkorábban, abban az adómegállapítási időszakban, amelyben személyes rendelkezésére áll a különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében említett okiratot módosító okirat.

133. § A 132. § alkalmazásában nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának:

a) az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték teljes vagy részleges meg nem térítése;

b) a 11. § (3) bekezdésében meghatározott esetek;

c) a megsemmisülés és más olyan vagyoni kár, amelyet az adóalany tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézett elő, és ez utóbbi ok fennállását az adóalany bizonyítja;

d) a c) pontban nem említett egyéb vagyoni kár, ha az adóalany bizonyítja, hogy a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok

134. § (1) A 11. § (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben az adóalanyt megilleti a tárgyi eszköz előállításához felhasznált terméket, igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó levonásának joga akkor is, ha az egyébként egészben vagy részben nem illetné meg.

(2) Az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül, az (1) bekezdés szerinti adólevonási jog legkorábban a vállalkozásán belül végzett saját beruházás eredményeként előállított tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételekor keletkezik.

135. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany terméket tárgyi eszközként használ vállalkozásán belül, a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének hónapjától kezdődően

a) ingó tárgyi eszköz esetében 60 hónapig,

b) ingatlan tárgyi eszköz esetében pedig 240 hónapig

terjedő tartamban az adóalany adólevonási jogát - az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül - az e § és a 136. § rendelkezéseinek figyelembevételével gyakorolhatja.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével, annak a naptári évnek az utolsó adómegállapítási időszakában, amelybe rendre 11 hónap elteltével a tizenkettedik hónap esik, az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó összegének

a) ingó esetében 1/5 részére,

b) ingatlan esetében pedig 1/20 részére

vonatkozóan utólagos kiigazítást elvégezni, feltéve, hogy a levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben változás következik be a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének időpontjához képest, és a számítás eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.

(3) A (2) bekezdés szerinti különbözetre a 132. § (2) és (4) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.

136. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany a tárgyi eszközt a 135. § (1) bekezdésében meghatározott időtartamon belül értékesíti, a teljesítés hónapjára és a hátralevő hónapokra együttesen időarányosan jutó előzetesen felszámított adó összegét

a) véglegesen levonhatja, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra egyébként jogosítaná;

b) véglegesen nem vonhatja le, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra egyébként nem jogosítaná.

(2) Ha az (1) bekezdés szerint az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegéhez képest különbözet keletkezik, és annak összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja az 1000 forintnak megfelelő pénzösszeget, a különbözetre a 132. § (2) és (4) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.

Adólevonási jog felfüggesztése, elenyészése

137. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság - az Art. rendelkezései alapján - az adóalany adószámát felfüggeszti, az adóalany adólevonási jogát az adószám felfüggesztését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjától kezdődően - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeitől függetlenül - nem gyakorolhatja.

(2) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság - az Art. rendelkezései alapján - az adóalany adószámának felfüggesztését úgy szünteti meg, hogy nem törli az adóalany adószámát, az adóalany adólevonási jogát az adószám felfüggesztését megszüntető határozat jogerőre emelkedésének napjától kezdődően - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül - ismét gyakorolhatja.

(3) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság - az Art. rendelkezései alapján - az adóalany adószámának felfüggesztését úgy szünteti meg, hogy egyúttal törli az adóalany adószámát, az adóalany adólevonási joga az adószám törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjával elenyészik.

VIII. Fejezet

ADÓFIZETÉSRE KÖTELEZETT

137/A. § Az az adóalany, akinek (amelynek) belföldön állandó telephelye van, és úgy értékesít terméket, nyújt szolgáltatást, hogy belföldi állandó telephelye az előzőekben említett ügylet teljesülésében nem érintett, e fejezet alkalmazásában nem minősül belföldön gazdasági céllal letelepedettnek.

Adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében

138. § Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adót - ha e törvény másként nem rendelkezik - az az adóalany fizeti, aki (amely) az ügyletet saját nevében teljesíti.

139. § Abban az esetben, ha a termék értékesítése teljesítési helyének megállapítására a 32., 34. és 35. §-ok bármelyikét kell alkalmazni, az adót a terméket beszerző belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti, feltéve, hogy a terméket értékesítő adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására

a) a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő - a 36. § értelmében vett - adóalany,

b) a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany

fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

141. § A 91. § (2) bekezdésének b) pontjában említett termékértékesítés esetében az adót a terméket beszerző belföldön nyilvántartásba vett címzett [91. § (2) bekezdésének d) pontja] fizeti, ha

a) a termék értékesítése a 91. § (2) bekezdésében említett feltételek szerint történik, valamint

b) a termék értékesítője nevében [91. § (2) bekezdésének a) pontja] a belföldön nyilvántartásba vett címzett nevére történő számlakibocsátás tartalmában megfelel a Közösség azon tagállama jogának - összhangban a Héa-irányelv 220-236. cikkeivel -, amelyben a termék értékesítőjét adóalanyként nyilvántartásba vették.

142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:

a) a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében;

b) a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, amelyről a szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának;

c) az a) és b) pontban említett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása esetében;

d) a 6. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetében;

e) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó termékértékesítés esetében, ha az értékesítő adóalany élt a 88. §-ban említett választási jogával;

f) az adós és hitelező viszonylatában olyan termék értékesítése esetében, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul;

g) a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék és egyéb, a teljesítésekor szokásos piaci árát tekintve 100 000 forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termék értékesítése esetében, ha az értékesítő adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll.

(2) Az (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti ingatlanértékesítésre az (1) bekezdés e) pontjában meghatározottaknak is teljesülniük kell.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek

a) mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint

b) egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.

(4) A (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában - akár termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója vagy termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője minőségében, akár mindkét minőségben egyaránt - belföldön nyilvántartásba vett adóalany az Eva. hatálya alá tartozó személy, szervezet is.

(5) Az érintettség valószínűsítése mellett az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti

a) a többi érintett féltől, hogy nyilatkozzon,

b) az állami adóhatóságtól pedig, hogy tájékoztassa

a (3) bekezdésben említett feltételek teljesüléséről, illetőleg arról is, hogy az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben az értékesítő adóalany élt-e, és ha igen, milyen terjedelemben élt ott említett választási jogával.

(6) Az állami adóhatóság (5) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségének köteles haladéktalanul eleget tenni. Az írásos megkeresésre adott adóhatósági választ az ellenkező bizonyításáig valósnak kell tekinteni.

(7) Az (1) bekezdés alkalmazása esetében a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója olyan számla kibocsátásáról gondoskodik, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.

Adófizetésre kötelezett termék Közösségen belüli beszerzése esetében

143. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adót - a (2) bekezdésben és a 144. §-ban meghatározott eltéréssel - a terméket beszerző

a) adóalany,

b) nem adóalany jogi személy

fizeti.

(2) Új közlekedési eszköz Közösségen belüli beszerzése esetében az adót az új közlekedési eszközt beszerző, az a nem-adóalany személy, szervezet is fizeti, aki (amely) nem jogi személy.

144. § A 22. § (5) bekezdésében említett esetben az adót a vevői készletből terméket beszerző fizeti.

Adófizetésre kötelezett termék importja esetében

145. § (1) Termék importja esetében az adót az importáló fizeti. Importáló az, aki (amely) a vámjogi rendelkezések értelmében adósként - ide nem értve a közvetett vámjogi képviselőt - behozatali vámtartozás megfizetésére kötelezett, vagy kötelezett lenne abban az esetben, ha a termék importja vámköteles lenne.

(2) Abban az esetben, ha a termék importja során a vámeljárásban az importáló helyett annak közvetett vámjogi képviselője jár el, az adót a közvetett vámjogi képviselő fizeti.

(3) A 129. § megsértésével jogosulatlanul levont előzetesen felszámított adó megfizetéséért az importálóval együtt annak közvetett vámjogi képviselője egyetemlegesen felelős.

Adófizetésre kötelezett a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek esetében

146. § (1) Abban az esetben, ha a termék

a) a 111. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett vámjogi helyzete megszűnik, illetőleg

b) a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában, a 112. § (1) bekezdésében, a 113. § (1) bekezdésében említett eljárások hatálya alól kikerül,

az adót az fizeti, aki (amely) azt az adóztatandó ügyletet teljesíti a 2. § értelmében, amelynek betudhatóan az a) pont szerinti esetben a termék vámjogi helyzete megszűnik, a b) pont szerinti esetben pedig a termék az ott felsorolt eljárások hatálya alól kikerül.

(2) A 4. számú melléklet 35. pontjában meghatározott esetben az adóraktár üzemeltetője az (1) bekezdésben meghatározott adófizetésre kötelezettel együtt egyetemlegesen felelős az adó megfizetéséért.

Számla kibocsátójának adófizetési kötelezettsége

147. § (1) E törvény egyéb rendelkezéseitől függetlenül adófizetésre kötelezett az, aki (amely) számlán áthárított adót, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékértéket tüntet fel.

(2) Az adót a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személy, szervezet fizeti, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlán más tüntette fel jogosulatlanul az (1) bekezdésben említett adatokat.

Pénzügyi képviselő

148. § (1) Az az adóalany, aki (amely) adófizetésre kötelezett, de gazdasági céllal belföldön nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, az e törvényben szabályozott jogainak gyakorlására, kötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselőt bízhat meg.

(2) Abban az esetben, ha az adófizetésre kötelezett adóalany gazdasági céllal harmadik államban telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van harmadik államban, pénzügyi képviselő megbízása kötelező.

(3) A (2) bekezdés nem vonatkozik arra az adóalanyra, akire (amelyre) a XIX. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.

149. § (1) Az adóalany egyidejűleg csak egy pénzügyi képviselőt bízhat meg ilyen tevékenység folytatására.

(2) A pénzügyi képviselet e törvényben nem szabályozott kérdéseiben az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.

Adófizetési kötelezettség egyéb esetei

150. § (1) A levonható előzetesen felszámított adó összegének erejéig az adóalany kezesként felel a rá áthárított adó megfizetéséért, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét

a) maradéktalanul nem térítette meg; vagy

b) egészben vagy túlnyomó részben nem pénzzel, nem készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy nem pénzhelyettesítő eszközzel térítette meg.

(2) A kezesi felelősség az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a meg nem térített összeg adótartalmának megfizetésére terjed ki.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában túlnyomó rész alatt az értendő, ha a pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történt megtérítés részaránya a megtérített összeg adótartalmát sem éri el.

151. § (1) Abban az esetben, ha

a) terméket egymást követően többször értékesítenek oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, illetőleg

b) szolgáltatás nyújtásában saját néven, de más javára járnak el,

az előzőek szerint érintett adóalanyok mindegyike (e § alkalmazásában a továbbiakban: részes adóalany) egyetemlegesen felelős azon adó megfizetéséért, amely bármely más részes adóalanynál, mint általa fizetendő adó megállapítható, de az az ehhez fűződő kötelezettségét egészben vagy részben nem teljesítette.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a részes adóalanyok

a) belföldön nyilvántartásba vettek, vagy egyébként arra kötelezettek, és

b) együttesen kapcsolt vállalkozások

legyenek.

(3) A felelősség érvényesítésének nem akadálya, ha a részes adóalany - az e törvényben szabályozott jogállása alapján - adófizetésre egyébként nem kötelezett.

152. § A 150. és 151. § szerinti esetekben az adófizetésre kötelezett nem mentesül e kötelezettsége alól, ha az erről szóló hatósági határozat közlésének napját követően az adó megfizetése nélkül szűnik meg a felelősségét megalapozó ok.

IX. Fejezet

ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

153. § (1) Az adót az adófizetésre kötelezett - ha e törvény másként nem rendelkezik - maga állapítja meg (önadózás).

(2) Az önadózás e törvényben nem szabályozott kérdéseiben az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.

154. § (1) Arra a személyre, szervezetre, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésének b) és c) pontján alapul, valamint adófizetésre a 140. § a) pontja alapján nem kötelezett, az adót az állami adóhatóság állapítja meg.

(2) Új közlekedési eszköz Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az új közlekedési eszköz egyúttal a regisztrációs adóról szóló törvény hatálya alá is tartozik, és annak beszerzője a 143. § (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott személy, szervezet, az adót a vámhatóság állapítja meg.

155. § (1) Termék importja esetében az adót a vámhatóság állapítja meg az adófizetésre kötelezettre.

(2) A vámhatóság a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozattal állapítja meg az adót abban az esetben is, ha a termék importja a 95. § szerint mentes az adó alól.

156. § (1) A 155. § (1) bekezdésétől eltérően az adót önadózással állapítja meg az az adófizetésre kötelezett, akinek (amelynek) részére azt - kérelmére - a vámhatóság engedélyezi.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedély megszerzéséhez a következő feltételek teljesülése szükséges:

a) a kérelmező belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akinek (amelynek) nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető; továbbá

b) a kérelmező a Vámtv. rendelkezései szerint megbízható vámadós, akire (amelyre) egyúttal teljesül, hogy a kérelem benyújtását megelőző naptári évben a 89., 98-109. és 111-112. §-ok szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy megtérítendő - éves szinten göngyölített - összeg eléri vagy meghaladja:

ba) az ugyanezen időszakban a 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy megtérítendő - adó nélkül számított és éves szinten göngyölített - összeghez viszonyítottan a 67 százalékos hányadot, de legalább a 10 milliárd forintot vagy

bb) a 20 milliárd forintot; vagy

c) a kérelmező a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet (a továbbiakban: Vámvégrehajtási-rendelet) 14a. cikke (1) bekezdésének a) vagy c) pontja szerinti engedélyezett gazdálkodói tanúsítvánnyal rendelkezik; vagy

d) a kérelmező a Vámkódex 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti egyszerűsített eljárásra vonatkozó, szabad forgalomba bocsátáshoz kiadott engedéllyel rendelkezik.

(3) Abban az esetben, ha a kérelmező csoportos adóalany [8. §], vagy ha az engedélyes jogutódlással úgy szűnik meg, hogy jogutódja csoportos adóalany, a (2) bekezdésben meghatározott feltételek közül

a) az a) pontot a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagra együttesen, mint egy adóalanyra,

b) a b) pontot

ba) a megbízható vámadósi státusz tekintetében a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagra külön-külön,

bb) egyéb, a ba) alpontban nem említett rendelkezései tekintetében a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagra összesítetten,

c) a c) és d) pontot a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagra külön-külön

kell vizsgálni.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülését az engedély iránti kérelemben kell igazolni. Abban az esetben, ha az engedély megszerzéséhez szükséges feltételek közül a kérelmező a (2) bekezdés b) pontjának teljesülését igazolja, a kérelmet legkésőbb a (2) bekezdés b) pontjában említett naptári évet követő év szeptember 30. napjáig kell benyújtani.

(5) A (2) bekezdés b) pontját érintően tett önellenőrzés vagy utólagos adómegállapítás - ide nem értve a kérelem benyújtásáig beadott önellenőrzést, illetőleg az addig az időpontig jogerőre emelkedett utólagos adómegállapítást - az elbírált kérelmet nem érinti.

(6) Az engedélyes az adó önadózással történő megállapítására az engedélyező határozat jogerőre emelkedésének napjától

a) számított 12 hónapig jogosult, ha jogosultságát a (2) bekezdésben meghatározott feltételek közül - az a) pont mellett - a b) pont teljesülésére alapítja;

b) határozatlan időtartamig jogosult, ha jogosultságát a (2) bekezdésben meghatározott feltételek közül - az a) pont mellett - a c) vagy d) pont teljesülésére alapítja.

(7) Az önadózásra való jogosultság az engedélyező határozat visszavonásával, valamint a (6) bekezdés a) pontjában említett esetben az ott meghatározott időtartam elteltével szűnik meg. Az engedélyező határozatot a vámhatóság visszavonja, ha

a) azt az engedélyes kéri;

b) a (2) bekezdésben meghatározott feltételek közül az engedély megadását követően az engedélyesre

ba) az a), c) vagy d) pontok bármelyike, illetőleg

bb) a b) pont tekintetében a megbízható vámadósi státusz a (6) bekezdés a) pontjában említett esetben az ott meghatározott időtartamon belül

nem teljesül;

c) az engedélyes jogutód nélkül megszűnik, vagy jogutódlással szűnik meg, de a jogutódra a (2) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek.

(8) Az engedélyező határozat visszavonásáról rendelkező elsőfokú határozat elleni fellebbezésnek az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.

157. § Abban az esetben, ha a 156. § szerinti engedélyes egyúttal közvetett vámjogi képviselő is, jogosult az adót önadózással megállapítani arra a termékimportra is, amelyben az importáló megbízása alapján jár el, függetlenül attól, hogy az importáló maga a 156. § szerint engedélyes-e, vagy nem.

158. § (1) A 147., 150. és 151. §-okban említett esetekben az adót az állami adóhatóság állapítja meg az adófizetésre kötelezettre.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a 147. §-ban említett esetben az adófizetésére kötelezett egyúttal belföldön nyilvántartásba vett adóalany is, az adót önadózással állapítja meg, feltéve, hogy e törvényben szabályozott jogállása alapján tőle adó fizetése egyébként követelhető.

X. Fejezet

SZÁMLÁZÁS

Számlakibocsátási kötelezettség

159. § (1) Az adóalany köteles - ha e törvény másként nem rendelkezik - a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni.

(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany köteles számla kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha

a) részére egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy előleget fizet;

b) részére az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet előleget fizet, és

ba) az előleg összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget, illetőleg

bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig kéri a számla kibocsátását;

c) belföldön kívül, a Közösség területén vagy harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy gazdasági célú letelepedési helye kizárólag belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van kizárólag belföldön.

(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a számla annak a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg beszámítható.

160. § (1) A számlakibocsátási kötelezettségnek a kötelezett saját maga, illetőleg - megbízása alapján és képviseletében - az általa választott meghatalmazott is eleget tehet. Utóbbi esetben a kötelezettnek és meghatalmazottjának előzetesen és írásban különösen meg kell állapodnia egymással a számlakibocsátás elfogadásának feltételeiről és módjáról.

(2) A számlakibocsátáshoz fűződő, jogszabályban meghatározott kötelezettségek teljesítéséért a kötelezettel együtt a meghatalmazott egyetemlegesen felelős abban az esetben is, ha a felek az (1) bekezdésben említett megállapodásban másként rendelkeztek.

(3) Az ügylethez fűződő számlakibocsátási kötelezettségnek - feltéve, hogy annak nem a kötelezett saját maga tesz eleget - kizárólag egy meghatalmazott tehet eleget, még abban az esetben is, ha a kötelezett egyébként több személy részére is adott meghatalmazást.

161. § (1) A számla kibocsátásában meghatalmazottként akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik személy eljárhat.

(2) A meghatalmazást írásba kell foglalni.

(3) A meghatalmazás szólhat 1 ügylethez fűződő számlakibocsátási kötelezettség teljesítésére, vagy szólhat a számlakibocsátási kötelezettség általános érvényű teljesítésére.

(4) A meghatalmazás korlátozása annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik.

162. § A megbízás és meghatalmazás 160. és 161. §-ban nem szabályozott kérdéseiben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.

163. § (1) Az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb

a) a teljesítésig,

b) előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig,

de legfeljebb az attól számított ésszerű időn belül köteles gondoskodni.

(2) Az (1) bekezdésben említett ésszerű idő

a) az ellenértéknek - ideértve az előleget is - készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történő megtérítése esetében haladéktalan,

b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó olyan esetben, amelyben a számla áthárított adót tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia, 15 napon belüli

számlakibocsátási kötelezettséget jelent.

164. § (1) A 163. §-tól eltérően, ha az adóalany

a) a teljesítés napján egyidejűleg, illetőleg

b) a rá vonatkozó adómegállapítási időszakban

ugyanannak a személynek, szervezetnek több, számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet teljesít, számlakibocsátási kötelezettségéről úgy is gondoskodhat, hogy azokról egy számlát (a továbbiakban: gyűjtőszámla) bocsát ki.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásának feltétele, hogy a gyűjtőszámla alkalmazásáról a felek előzetesen megállapodjanak.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a 163. §-t azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott említett ésszerű időt a gyűjtőszámla kibocsátására kötelezett adóalanyra vonatkozó adómegállapítási időszak utolsó napjától kell számítani.

(4) Eltérő rendelkezés hiányában a gyűjtőszámlára egyebekben e törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Számlakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés

165. § (1) Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha

a) termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a Számv. tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül;

b) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a 163. § (1) bekezdésének a) pontjában, illetőleg a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában említett időpontig készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható a 6. § (4) bekezdésében, valamint a 29. és 89. §-ban meghatározott esetekben.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható abban az esetben sem, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása

a) egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik;

b) az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet részére történik, és az ellenérték adót is tartalmazó összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.

Nyugtakibocsátási kötelezettség

166. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany a 165. § (1) bekezdésének b) pontja szerint mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól, köteles a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére nyugta kibocsátásáról gondoskodni.

(2) Nyugta helyett az adóalany számla kibocsátásáról is gondoskodhat. Ebben az esetben mentesül a külön jogszabályban előírt gépi kiállítású nyugtakibocsátási kötelezettség alól [178. § (1) bekezdése].

Nyugtakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés

167. § Mentesül a nyugtakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha

a) sajtóterméket értékesít;

b) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó szerencsejáték szolgáltatást nyújt;

c) kezelőszemélyzet nélküli automataberendezés útján teljesíti termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását.

Számla fogalma

168. § (1) Számla: minden olyan okirat, amely megfelel az e fejezetben meghatározott feltételeknek.

(2) A számlával egy tekintet alá esik minden más, az (1) bekezdéstől eltérő okirat is, amely megfelel a 170. §-ban meghatározott feltételeknek és kétséget kizáróan az adott számlára hivatkozva, annak adattartalmát módosítja.

(3) Nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany esetében számla a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása teljesítését tanúsító olyan okirat is, amely a Közösség azon tagállamában, ahol adóalanyként nyilvántartásba vették, tartalmában megfelel - e tagállam joga szerint - a Héa-irányelv 226-231. és 238-240. cikkeinek.

Számla adattartalma

169. § A számla kötelező adattartalma a következő:

a) a számla kibocsátásának kelte;

b) a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;

c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;

d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely alatt, mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy amely alatt a 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették;

e) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve és címe;

f) az értékesített termék megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott SZJ, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;

g) a 163. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett időpont, ha az eltér a számla kibocsátásának keltétől;

h) az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;

i) az alkalmazott adó mértéke;

j) az áthárított adó, kivéve, ha annak feltüntetését e törvény kizárja;

k) adómentesség esetében, valamint abban az esetben, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett, jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása

ka) mentes az adó alól, vagy

kb) után a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett;

l) új közlekedési eszköz 89. §-ban meghatározott értékesítése esetében az új közlekedési eszközre vonatkozó, a 259. § 25. pontjában meghatározott adatok;

m) utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XV. fejezetben meghatározott különös szabályokat alkalmazták;

n) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XVI. fejezet 2. vagy 3. alfejezetében meghatározott különös szabályokat alkalmazták;

o) pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószáma.

Számlával egy tekintet alá eső okirat minimális adattartalma

170. § (1) A 168. § (2) bekezdésében említett okirat kötelező adattartalma a következő:

a) az okirat kibocsátásának kelte;

b) az okirat sorszáma, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítja;

c) hivatkozás arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja;

d)

e) a számla adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás természete, illetőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van.

(2) A számlával egy tekintet alá eső okiratra egyebekben e törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a 163. §-ban említett ésszerű időt a módosításra [(1) bekezdés e) pontja] jogalapot teremtő tény, egyéb körülmény bekövetkeztétől kell számítani.

Számla adattartalmára vonatkozó egyéb szabályok

171. § A gyűjtőszámlában az összes számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet tételesen, egymástól elkülönítve úgy kell feltüntetni, hogy az egyes ügyletek adóalapjai - a 169. § i) pontja, illetőleg ka) alpontja szerinti csoportosításban - összesítetten szerepeljenek.

172. § A számlán az áthárított adót [169. § j) pontja] - a 80. § szerint meghatározott árfolyam alkalmazásával - forintban kifejezve abban az esetben is fel kell tüntetni, ha az egyéb adatok külföldi pénznemben kifejezettek.

Nyugta adattartalma

173. § A nyugta kötelező adattartalma a következő:

a) a nyugta kibocsátásának kelte;

b) a nyugta sorszáma, amely a nyugtát kétséget kizáróan azonosítja;

c) a nyugta kibocsátójának adószáma, valamint neve és címe;

d) a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának adót is tartalmazó ellenértéke.

Megjelenési forma

174. § (1) Számla papíron vagy elektronikus úton egyaránt kibocsátható.

(2) Nyugta kizárólag papíron bocsátható ki.

Elektronikus úton kibocsátott számlára vonatkozó szabályok

175. § (1) Számlát elektronikus úton kibocsátani, illetőleg ilyen alapon rendelkezésre álló számlára e törvényben szabályozott jogot alapítani, kizárólag abban az esetben lehet, ha a számla és az abban foglalt adattartalom sértetlensége és eredetiségének hitelessége biztosított.

(2) Az (1) bekezdésben említett követelménynek való megfelelés érdekében az elektronikus úton kibocsátott számlát

a) az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezései szerinti, legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel kell ellátni; vagy

b) az elektronikus adatcsererendszerben (a továbbiakban: EDI) elektronikus adatként kell létrehozni és továbbítani.

(3) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának feltétele, hogy a számlakibocsátásra kötelezett és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban megállapodjon az EDI alkalmazásáról és használatáról.

(4) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazása esetében a számlakibocsátásra kötelezett köteles gondoskodni arról is, hogy havi rendszerességgel az adott hónapban kibocsátott számlákról papíron kiegészítő összesítő jelentés készüljön, és azt a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője megkapja.

(5) Külön jogszabály az (1) bekezdésben említett követelménynek való megfelelés érdekében az elektronikus úton kibocsátott számlára egyéb rendelkezéseket is megállapíthat.

Számla adattartalmára vonatkozó egyszerűsítés

176. § (1) A 169. §-tól eltérően a számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha

a) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének a) pontja alá tartozik, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;

b) a 159. § (2) bekezdésének b) pontjában és a 165. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az ott említett személy, szervezet az adóalanytól számla kibocsátását kéri, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;

c) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének c) pontja alá tartozik.

(2) A számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy

a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a 169. §-ban felsorolt adatok közül a h) pontban megjelölt helyett az ellenérték adót is tartalmazó összege, valamint az i) pontban megjelölt helyett az alkalmazott adómértéknek megfelelő, a 83. § szerint meghatározott százalékérték feltüntetése kötelező azzal, hogy egyúttal a j) pontban megjelölt adat nem tüntethető fel;

b) az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a 169. §-ban felsorolt adatok közül csak az a)-c), e) és f) pontokban megjelöltek kitöltése, továbbá a h) pontban megjelölt helyett az ellenérték pénzben kifejezett összege, valamint a k) pontban megjelölt helyett az "Áfa-törvény területi hatályán kívül" kifejezés feltüntetése kötelező.

(3) Az egyszerűsített adattartalmú számlára a számla adattartalmára vonatkozó egyéb rendelkezéseket e §-sal összhangban kell alkalmazni.

Számlázásra vonatkozó egyéb szabályok

177. § Törvény a számla adattartalmára további rendelkezéseket is megállapíthat, de a 175. § (2) bekezdésének a) pontjában említett eset kivételével a számla aláírását nem teheti kötelezővé.

178. § (1) Külön jogszabály a számla és a nyugta kiállításának módjára, ideértve a nyugta-kibocsátási kötelezettség kötelező gépi kiállítással történő megvalósítását is, valamint a számla és a nyugta adóigazgatási azonosítására egyéb rendelkezéseket is megállapíthat.

(2) Számla magyar nyelven vagy élő idegen nyelven egyaránt kiállítható. E rendelkezés alkalmazásától az (1) bekezdésben említett esetben sem lehet eltérni.

(3) Idegen nyelven kiállított számla esetében az adóigazgatási eljárás keretében lefolytatott ellenőrzés során a számla kibocsátójától megkövetelhető, hogy saját költségére gondoskodjon a hiteles magyar nyelvű fordításról, feltéve, hogy a tényállás tisztázása másként nem lehetséges.

(4) Nyugta kizárólag magyar nyelven állítható ki.

XI. Fejezet

ADÓNYILVÁNTARTÁS

Okiratok megőrzése

179. § (1) Minden személy, szervezet, aki (amely) e törvényben szabályozott jogot gyakorol, illetőleg akire (amelyre) e törvény kötelezettséget állapít meg, köteles az adómegállapítás hiánytalan és helyes volta ellenőrizhetőségének érdekében az általa vagy nevében kibocsátott okirat másodlati példányát, valamint a birtokában levő vagy egyéb módon rendelkezésére álló okirat eredeti példányát, vagy - ha azt e törvény nem zárja ki - eredeti példány hiányában annak hiteles másolatát legalább az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni.

(2) A megőrzés egész időtartama alatt folyamatosan biztosítani kell az okirat és az abban foglalt adattartalom sértetlenségét, eredetiségének hitelességét és olvashatóságát.

(3) Törvény az (1) bekezdéstől eltérően az okirat megőrzésére hosszabb határidőt, illetőleg jogszabály az okirat megőrzésének feltételeire és módjára további rendelkezéseket is megállapíthat.

Adónyilvántartásra vonatkozó általános szabályok

180. § (1) A 179. § (1) bekezdésében meghatározott személy, szervezet köteles folyamatos, megfelelően részletezett és rendszerezett nyilvántartást vezetni az adóról, amely a jogalap és az összegszerűség tekintetében egyaránt alkalmas az e törvényben szabályozott jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére.

(2) Az (1) bekezdésben említett kötelezettség különösen magában foglalja:

a) tételes mennyiségi nyilvántartás vezetését a 12. § (2) bekezdésének f)-h) pontjai szerint továbbított termékről;

b) megfelelően részletezett nyilvántartás vezetését a szolgáltatást nyújtó adóalany részéről annak érdekében, hogy kétséget kizáróan azonosítani lehessen azt a terméket, amelyet a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany maga vagy - javára - más adott fel küldeményként ebben a tagállamban, vagy fuvarozott el ebből a tagállamból belföldre szóló rendeltetéssel azért, mert az azon végzett munka vagy közvetlenül arra irányuló szakértői értékelés tárgyául szolgál.

181. § A 180. §-t e törvénynek az adó nyilvántartására vonatkozó egyéb rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.

Vevői készletre vonatkozó különös szabályok

182. § (1) Abban az esetben, ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a Közösség valamely más tagállamában vevői készletet tart fenn, köteles a vevői készlet céljára továbbított termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a) nyitó vevői készleten levő termékek mennyisége;

b) vevői készletre beraktározott termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként;

c) vevői készletből kiraktározott termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként;

d) záró vevői készleten levő termékek mennyisége.

(2) A vevői készletről szóló nyilvántartást vevőnként, illetőleg tagállamonként egymástól elkülönítetten kell vezetni.

(3) Tételes leltárral kell alátámasztani

a) a nyitó vevői készletet a vevői készlet létesítésének napjára,

b) a záró vevői készletet a vevői készlet megszüntetésének napjára,

c) egyéb esetekben pedig a nyitó és záró vevői készletet az adóalany üzleti éve utolsó napjára - mint mérlegfordulónapra -

vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(4) Az (1) bekezdés b) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a belföldről, illetőleg az adóalany más vevői készletéből továbbított termékeket.

(5) Az (1) bekezdés c) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a vevőnek értékesített, az adóalany más vevői készletébe továbbított, illetőleg a belföldre visszahozott termékeket.

183. § Abban az esetben, ha a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany belföldön vevői készletet tart fenn, a tőle beszerző köteles a vevői készletből beszerzett termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni.

XII. Fejezet

ADÓ BEVALLÁSA, MEGFIZETÉSE ÉS VISSZAIGÉNYLÉSE

184. § Az adót önadózással megállapító adófizetésre kötelezett a megállapított adóról az Art. szerint bevallást tesz az állami adóhatóságnak.

185. § (1) Abban az esetben, ha a 184. § szerint bevallott adó megfizetési kötelezettséget eredményez, az adófizetésre kötelezett az adót legkésőbb az Art.-ban meghatározott esedékességig fizeti meg az állami adóhatóságnak.

(2) A határozattal megállapított adót az adófizetésre kötelezett legkésőbb a határozatba foglalt esedékességig fizeti meg.

186. § (1) A 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözetnek - a (2) bekezdés szerint korrigált - összege legkorábban az Art.-ban meghatározott esedékességtől kezdődően igényelhető vissza, ha

a) azt a 184. § szerinti bevallás benyújtásával egyidejűleg a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságtól kérelmezi; továbbá

b) az abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja:

ba) havi bevallásra kötelezett esetében az 1 000 000 forintot,

bb) negyedéves bevallásra kötelezett esetében a 250 000 forintot,

bc) éves bevallásra kötelezett esetében az 50 000 forintot.

(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés a) pontja szerint eljáró, belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét az (1) bekezdésben említett esedékességig maradéktalanul nem téríti meg, vagy tartozása egészében más módon nem szűnik meg addig, a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb annak erejéig - csökkentenie kell az erre az ügyletre jutó levonható előzetesen felszámított adó teljes összegével.

(3) Arra az összegre, amely a (2) bekezdés szerint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb annak erejéig - csökkenti, a 131. § (2) bekezdésének a) pontja alkalmazandó.

(4) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet

a) a 10. § a) pontja szerinti termékértékesítés, vagy

b) olyan más termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, amelynek teljesítése kapcsán a belföldön nyilvántartásba vett adóalanyt jogszabály szerint megilleti az ellenérték visszatartásának joga,

a (2) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott meghatározott csökkentési kötelezettség csak a jogosulatlanul visszatartott összeg adótartalmával megegyező levonható előzetesen felszámított adóra terjed ki.

(5) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontja csak több, egymást követő bevallási időszakban bevallott különbözet előjelhelyes göngyölítésével teljesül, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany legkorábban akkor kérelmezheti az (1) bekezdés a) pontja szerint az érintett bevallási időszakok között előjelhelyesen göngyölített különbözet visszaigénylését, amikor annak abszolút értékben kifejezett összege az adott bevallási időszakban eléri vagy meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget.

(6) Megszűnés esetében, ha az

a) jogutódlással történik, és a jogelőd záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül az (1) bekezdés b) pontja, a záróbevallásban bevallott összeggel való rendelkezés joga a jogutódra, illetőleg - több jogutód esetében - a felek által kijelölt jogutódra száll át, aki (amely) azt a rá vonatkozó rendelkezések szerint gyakorolhatja;

b) jogutód nélkül történik, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a különbözet visszaigénylését akkor is kérelmezheti, ha a záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül az (1) bekezdés b) pontja.

MÁSODIK RÉSZ

KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

XIII. Fejezet

ALANYI ADÓMENTESSÉG

187. § (1) Az az adóalany, aki (amely) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön, jogosult az e fejezetben meghatározottak szerint alanyi adómentességet választani.

(2) Abban az esetben, ha az adóalany él az (1) bekezdésben említett választási jogával, az alanyi adómentesség időszakában az adóalany alanyi adómentes minőségében

a) adófizetésre nem kötelezett;

b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;

c) kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.

188. § (1) Alanyi adómentesség abban az esetben választható, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek - forintban kifejezett és éves szinten göngyölített - összege

a) sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,

b) sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen

nem haladja meg a (2) bekezdésben meghatározott felső értékhatárt.

(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár: 5 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeg.

(3) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárba nem számítandó be:

a) az adóalany vállalkozásában

aa) tárgyi eszközként használt termék értékesítése,

ab) immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges átengedése,

b) az aa) alpont alá nem tartozó új közlekedési eszköz 89. § (1) és (2) bekezdés szerinti értékesítése,

c) az aa) alpont alá nem tartozó beépített ingatlan (ingatlanrész) és ehhez tartozó földrészlet értékesítése, amelynek

ca) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy

cb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év,

d) az aa) alpont alá nem tartozó építési telek (telekrész) értékesítése,

e) a 85. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás,

f) a 86. § (1) bekezdésének a)-g) pontjai szerinti adómentes, kiegészítő jellegű szolgáltatásnyújtás,

g) a XIV. fejezetben szabályozott jogállású adóalanynak a mezőgazdasági tevékenysége körébe tartozó termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása

fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték.

189. § Az adóalany belföldi nyilvántartásba vételével egyidejűleg is választhatja a tárgy naptári évre az alanyi adómentességet. Ilyen esetben elegendő a 188. § (1) bekezdésének b) pontjában említett feltételt időarányosan teljesíteni.

190. § Az adóalany az alanyi adómentességet a tárgy naptári év végéig választja.

191. § (1) Az alanyi adómentesség megszűnik, ha

a) az adóalany az alanyi adómentességet a tárgy naptári évet követő naptári évre nem kívánja alkalmazni;

b) az adóalany jogutódlással szűnik meg, de a jogutódra a 188. § (1) bekezdésében említett feltételek nem teljesülnek, vagy az előzőekben említett feltételek teljesülnek ugyan, de a jogutód az alanyi adómentességet nem kívánja választani;

c) a tárgy naptári évben a tényadatok alapján a 188. § (1) bekezdésének b) pontjában említett feltétel nem teljesül.

(2) Ha az alanyi adómentesség az (1) bekezdés c) pontja szerint szűnik meg, az adóalany alanyi adómentes minőségben nem járhat el az olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében sem, amelynek ellenértékével meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárt.

(3) Abban az esetben, ha az alanyi adómentesség az (1) bekezdés c) pontja szerint szűnik meg, az adóalany az alanyi adómentesség választására vonatkozó joggal a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet.

192. § (1) Az adóalany az alanyi adómentesség választásáról, illetőleg annak megszűnéséről az állami adóhatóságnak nyilatkozik.

(2) Az (1) bekezdésben említett nyilatkozattételre az Art. változásbejelentésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

193. § (1) Az adóalany az alanyi adómentesség időszakában nem járhat el alanyi adómentes minőségében

a) a 188. § (3) bekezdésének a)-d) pontjaiban meghatározott esetekben;

b) a 11. és 12. § szerinti termékértékesítése esetében;

c) a 14. § szerinti szolgáltatásnyújtása esetében;

d) a külföldön teljesített szolgáltatásnyújtása esetében;

e) a terméknek a 19. § a) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzése esetében, illetőleg abban az esetben sem, ha élt a 20. § (5) bekezdésében említett választási jogával, vagy ha a 20. § (7) bekezdése vonatkozik rá;

f) a terméknek a 19. § b) és c) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzése esetében;

g) termék importja esetében.

(2) Az adóalany nem járhat el alanyi adómentes minőségében abban az esetben sem, ha az alanyi adómentesség időszakát megelőzően keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az alanyi adómentesség időszakában olyan változás következik be, amelynek eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet csökkenti, és amelynek rendezésére a 132. § (2) bekezdése alkalmazandó.

(3) Az adóalany az alanyi adómentesség időszakában szintén nem járhat el alanyi adómentes minőségében a 139-141., 146., 147. és 150. §-okban említett esetekben.

194. § Az adóalany jogosult nem alanyi adómentes minőségében eljárni abban az esetben, ha az alanyi adómentesség időszakát megelőzően keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az alanyi adómentesség időszakában olyan változás következik be, amelynek eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet növeli, és amelynek rendezésére a 132. § (4) bekezdése alkalmazandó.

195. § (1) Az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó levonására az adóalany akkor sem jogosult, ha nem alanyi adómentes minőségében jár el.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően:

a) a 11. § (2) bekezdésének a) pontja,

b) a 188. § (3) bekezdésének aa) alpontja,

c) a 188. § (3) bekezdésének b)-d) pontjai és

d) a 193. § (1) bekezdésének d) pontja

szerinti termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében az adóalany jogosult az alanyi adómentesség időszakában keletkezett, az a)-d) pontokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására.

(3) A (2) bekezdés szerinti jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy

a) a (2) bekezdés c) pontjában említett esetben az adólevonási jog keletkezésére és az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg megállapítására a 122. §-t,

b) a (2) bekezdés d) pontjában említett esetben az adólevonási jog terjedelmére a 121. § a) pontját

kell alkalmazni.

196. § Az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adóra - a 195. § (2) bekezdésében említett kivétellel - az adóalany a későbbiekben sem alapíthat adólevonási jogot.

XIV. Fejezet

MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGET FOLYTATÓ ADÓALANYRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany jogállása

197. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet egészben vagy meghatározó részben folytató adóalany jogállására, aki (amely)

a) a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Kkv.) rendelkezései szerint egyúttal mikro- és önálló vállalkozás is, vagy annak minősülne, ha a Kkv. hatálya alá tartozna, és

b) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön,

ilyen minőségében e fejezet rendelkezései alkalmazandók (a továbbiakban: mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany), feltéve, hogy nem élt jogállása megváltoztatásának jogával.

(2) Abban az esetben, ha az adóalany a tárgyév július 1. napján már nem minősül az (1) bekezdés a) pontjának értelmében mikro- és önálló vállalkozásnak, jogállása - az egyéb feltételek teljesülésétől függetlenül - legkésőbb a tárgyév december 31. napjával megszűnik.

(3) Abban az esetben, ha az adóalany

a) él az (1) bekezdésben említett választási jogával, illetőleg

b) jogállása a (2) bekezdés szerint megszűnik,

a választás, illetőleg a megszűnés évét követő második naptári év végéig az adóalanyt nem illeti meg az e fejezetben szabályozott jogállás.

198. § E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység:

a) a 7. számú melléklet I. részében felsorolt termékek termelése és feldolgozása, feltéve, hogy azt az adóalany saját vállalkozásában végzi;

b) a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások nyújtása, feltéve, hogy azok teljesítéséhez az adóalany saját vállalkozásának tárgyi eszközeit, egyéb termelési eszközeit és tényezőit használja, egyéb módon hasznosítja, amelyek rendeltetésük szerint szokásosan az a) pontban említettek megvalósítását szolgálják; valamint

c) az a) és b) pont alá tartozó termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása után kompenzációs felár megtéríttetésére tarthat igényt.

199. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany e tevékenysége körében:

a) adófizetésre nem kötelezett;

b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult.

(2) A mezőgazdasági tevékenység folytatásának időszakában keletkezett és az e tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adóra az adóalany jogállása megváltozását követően sem alapíthat adólevonási jogot.

Kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény

200. § (1) A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének személyi feltétele, hogy a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője

a) belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany; vagy

b) a Közösség valamely más tagállamában vagy harmadik államban nyilvántartásba vett adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem minősül ezen állam joga szerint olyan adóalanynak, akinek (amelynek) jogállása tartalmában megfelel a Héa-irányelv XII. címének 2. fejezetében foglaltaknak.

(2) A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének tárgyi feltétele, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 2. § a) pontja szerint történjen.

(3) Az egyéb feltételek teljesítésének sérelme nélkül a kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthető abban az esetben is, ha a termék értékesítése a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett nem adóalany jogi személynek történik, feltéve, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a nem adóalany jogi személynek e beszerzése után adót kell fizetnie e tagállam joga szerint.

Kompenzációs felár megállapítása és áthárítása

201. § (1) A kompenzációs felár alapjának megállapítása során e törvénynek az adó alapjára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(2) A kompenzációs felár mértéke a kompenzációs felár alapjának:

a) 12 százaléka a 7. számú melléklet I. részének A. pontjában felsorolt termékek esetében;

b) 7 százaléka a 7. számú melléklet I. részének B. pontjában felsorolt termékek, valamint a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások esetében.

202. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany a kompenzációs felárat terméke értékesítésének, szolgáltatása nyújtásának teljesítésével hárítja át.

(2) Az (1) bekezdésben említett jog gyakorlása érdekében a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany, ha termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása

a) a 200. § (1) bekezdésének a) pontjában említett adóalany részére történik, személyesen rendelkeznie kell a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője által a nevére szólóan, magyar nyelven kibocsátott, az ügylet teljesítését tanúsító felvásárlási okirat példányával, egyúttal mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól;

b) az a) pont alá nem tartozó más személy, szervezet részére történik, számlakibocsátási kötelezettségének úgy tesz eleget, hogy

ba) a 169. § h) pontjában megjelölt adat helyett a kompenzációs felár alapját,

bb) a 169. § i) pontjában megjelölt adat helyett az alkalmazott kompenzációs felár mértékét [201. § (2) bekezdése],

bc) a 169. § j) pontjában megjelölt adat helyett az áthárított kompenzációs felárat

tünteti fel.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában említett felvásárlási okirat kötelező adattartalma a következő:

a) a felvásárlási okirat kibocsátásának kelte;

b) a felvásárlási okirat sorszáma, amely a felvásárlási okiratot kétséget kizáróan azonosítja;

c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve, címe és adószáma;

d) az értékesített termék megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;

e) a teljesítés időpontja, ha az eltér a felvásárlási okirat kibocsátásának keltétől;

f) a kompenzációs felár alapja, továbbá az értékesített termék kompenzációs felár nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás kompenzációs felár nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;

g) az alkalmazott kompenzációs felár mértéke;

h) az áthárított kompenzációs felár;

i) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének aláírása.

(4) Az okirattal kapcsolatos, a (2) és (3) bekezdésben nem szabályozott kérdésekben egyebekben e törvénynek a számlázásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy felvásárlási okirat esetében

a) a kibocsátási kötelezettségről kizárólag a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője saját maga gondoskodhat;

b) a 159., 164., 165. és 176. §-ok nem alkalmazhatók.

Kompenzációs felár előzetesen felszámított adóként történő figyelembevétele

203. § A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany által - a kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesítése érdekében - áthárított kompenzációs felár a 120. § a) pontja szerint, mint előzetes felszámított adó vehető figyelembe.

Előzetesen felszámított adó levonása, visszaigénylése

204. § (1) A 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra a 200. § (1) bekezdésének a) pontjában említett termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője adólevonási jogot alapíthat.

(2) Az (1) bekezdésben említett jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy

a) az adólevonási jog a kompenzációs felárral növelt ellenérték maradéktalan megtérítésekor keletkezik;

b) a 202. § (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az általa kibocsátott felvásárlási okirat másodlati példánya.

XV. Fejezet

UTAZÁSSZERVEZÉSI SZOLGÁLTATÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

205. § Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

Fogalommeghatározások

206. § (1) E fejezet alkalmazásában

a) utazásszervezési szolgáltatás: adóalany által - saját nevében - utasnak nyújtott olyan, jellegadó tartalma alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás, amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalany vagy adóalanyok (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: más adóalany) által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen: személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, ellátás és idegenvezetés) szükséges;

b) utazásszervező: az utazásszervezési szolgáltatást nyújtó adóalany;

c) utas: az, aki (amely) az utazásszervezési szolgáltatást

ca) nem adóalanyként vagy nem adóalanyi minőségében, illetőleg

cb) egyéb, a ca) alpont alá nem tartozó esetekben pedig a saját nevében és javára

veszi igénybe, és erről a teljesítést megelőzően az utazásszervezőnek nyilatkozik;

d) önálló pozíciószám: olyan - külön nyilvántartott - utazásszervezési szolgáltatásokat foglal magában, amelyek azonos földrajzi területre (helyszínre) irányulnak, azonos tartalmúak és színvonalukat tekintve azonos minőségűek.

(2) Az egyéb feltételek teljesülésének sérelme nélkül szintén utazásszervezési szolgáltatás az is,

a) amelynek időtartama nem haladja meg a 24 órát, illetőleg

b) amely éjszakai szálláshelyadást nem tartalmaz.

(3) E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók az utazásközvetítő tevékenységére, aki (amely) az utazásszervező megbízásából és annak nevében köt megállapodást az utassal.

207. § Az utazásszervezési szolgáltatás egyetlenegy szolgáltatás nyújtásának tekintendő.

Teljesítés helye

208. § Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az utazásszervező gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Előleg

209. § (1) Az utazásszervező által jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely rendre az általa számított árrésnek megfelelő részt is arányosan tartalmazza.

(2) Fizetendő adót - ha e fejezet rendelkezéseiből más nem következik - az előlegből az az arányos rész tartalmaz, amely az utazásszervező által számított árrésnek felel meg.

Adó alapja

210. § (1) Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja az utazásszervező árrése.

(2) Az árrés az a pénzben kifejezett különbözet, amelynél a kisebbítendő tag az utas által megtérített vagy megtérítendő, pénzben kifejezett - adó nélkül számított - ellenérték, a kivonandó tag pedig az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés megtérített vagy megtérítendő, pénzben kifejezett - adót is tartalmazó - együttes ellenértéke (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: egyedi nyilvántartáson alapuló módszer).

(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív előjelű, árrésként nulla érték veendő figyelembe.

Adó alóli mentesség

211. § (1) Abban az esetben, ha az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helye a Közösség területén kívül van, az utazásszervezési szolgáltatás nyújtása a 110. § (1) bekezdésének értelmében - mint közvetítői szolgáltatás nyújtása - mentes az adó alól.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adó alóli mentesség csak arányos részben illeti meg az utazásszervezőt abban az esetben, ha az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helye részben a Közösség területén, részben azon kívül van.

Előzetesen felszámított adó levonása

212. § Az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtáshoz, termékértékesítéshez kapcsolódóan az utazásszervezőre áthárított adóra - mint előzetesen felszámított adóra - az adóalany adólevonási jogot nem alapíthat.

Önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer a fizetendő adó megállapítására

212/A. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett utazásszervező - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer helyett az ilyen minőségében fizetendő adó együttes összegének megállapítása érdekében az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazza.

(2) Az (1) bekezdés szerinti választás ellenére az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert kell alkalmazni az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazásának időszakában is arra az utazásszervezési szolgáltatásnyújtásra, amelynél az utas által fizetett előleg jóváírása, kézhezvétele időben megelőzi az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazására való áttérést.

(3) Abban az esetben, ha az utazásszervező élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el.

(4) Ha az utazásszervező a határnap lejártáig az állami adóhatóságnak másként nem nyilatkozik, választása a (3) bekezdésben meghatározott időtartammal meghosszabbodik.

212/B. § (1) Az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében az utazásszervező által fizetendő adó együttes alapja az utazásszervezési szolgáltatásoknak az adómegállapítási időszakra - önálló pozíciószámonként - összesített, az utazásszervező által számított árréstömege, csökkentve magával az így összesített árréstömegre jutó adó együttes összegével.

(2) Az utazásszervező által számított árréstömeg az a pénzben kifejezett és önálló pozíciószámonként külön megállapított különbözet, amelyben

a) a kisebbítendő tag: az utazásszervezési szolgáltatások nyújtása érdekében az utasok által az utazásszervezőnek megtérített - pénzben kifejezett - ellenérték és jóváírt, kézhez vett előleg adómegállapítási időszakra összesített összege, csökkentve az utazásszervező által az utasoknak visszatérített - pénzben kifejezett - ellenérték és visszafizetett előleg szintén adómegállapítási időszakra összesített összegével;

b) a kivonandó tag: az utazásszervező által a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalanynak juttatott vagy juttatandó - pénzben kifejezett - vagyoni előnynek az arányos összege, amely - az utazásszervező által igazolt módon - betudható ellenértéke vagy az lehet az a) pont szerint meghatározott utazásszervezési szolgáltatások nyújtása érdekében szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalany által teljesített vagy teljesítendő szolgáltatásnyújtásnak, termékértékesítésnek.

(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív előjelű, számított árréstömegként nulla érték veendő figyelembe.

212/C. § (1) Abban az adómegállapítási időszakban, amelyben egy adott önálló pozíciószám megszűnik (a továbbiakban: megszűnő önálló pozíciószám), az utazásszervező köteles a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamára a megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömegét megállapítani.

(2) A megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömege az a pénzben kifejezett különbözet, amelyben

a) a kisebbítendő tag megegyezik a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamát magában foglaló adómegállapítási időszakokban a 212/B. § (2) bekezdésének a) pontja szerint megállapított érték göngyölített összegével;

b) a kivonandó tag megegyezik az utazásszervező által a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalanynak juttatott - pénzben kifejezett - vagyoni előnynek az arányos összegével, amely - az utazásszervező által igazolt módon - betudott ellenértéke az a) pont szerint meghatározott utazásszervezési szolgáltatások nyújtása érdekében szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtásnak, termékértékesítésnek.

(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív előjelű, végleges árréstömegként nulla érték veendő figyelembe.

(4) Abban az esetben, ha a megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömegének (kisebbítendő tag) és a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamát magában foglaló adómegállapítási időszakokban a megszűnő önálló pozíciószám 212/B. § (2) bekezdése szerint számított árréstömege göngyölített összegének (kivonandó tag) a különbözete abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 forintnak megfelelő pénzösszeget, az utazásszervező

a) köteles az (1) bekezdésben meghatározott adómegállapítási időszakban a különbözetre jutó adót fizetendő adóként megállapítani, ha a különbözet pozitív előjelű;

b) jogosult arra, hogy legkorábban az (1) bekezdésben meghatározott adómegállapítási időszakban a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított adót a különbözetre jutó adó összegével csökkentse, ha a különbözet negatív előjelű.

(5) Az önálló pozíciószám megszűnik, ha az utazásszervező

a) az adott önálló pozíciószámot lezárja;

b) az adott önálló pozíciószámon 6 hónapos időtartamban ténylegesen nem nyújt utazásszervezési szolgáltatást;

c) választási jogával élve a soron következő adómegállapítási időszak kezdetétől az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer helyett az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert kívánja alkalmazni;

d) jogutód nélkül megszűnik.

(6) Az (5) bekezdés b) pontjában említett időtartamot az önálló pozíciószám megnyitásától, illetőleg ha az alá az önálló pozíciószám alá tartozó utazásszervezési szolgáltatás nyújtása érdekében az utas az utazásszervezőnek ellenértéket térített meg vagy előleget fizetett, az utolsó ilyen megtérítéstől vagy fizetéstől kell számítani.

(7) Az (5) bekezdés d) pontjának alkalmazásában az önálló pozíciószám abban az adómegállapítási időszakban szűnik meg, amelyről az utazásszervező záróbevallást benyújtani köteles.

XVI. Fejezet

HASZNÁLT INGÓSÁGOKRA, MŰALKOTÁSOKRA, GYŰJTEMÉNYDARABOKRA ÉS RÉGISÉGEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

1. alfejezet

Fogalommeghatározások

213. § (1) E fejezet alkalmazásában

a) használt ingóság: olyan műalkotásnak, gyűjteménydarabnak és régiségnek nem minősülő ingó termék, amely adott, illetőleg kijavítása vagy rendbehozatala utáni állapotában eredeti rendeltetésének megfelelően használható;

b) műalkotás: a 8. számú melléklet I. részében felsorolt termékek;

c) gyűjteménydarab: a 8. számú melléklet II. részében felsorolt termékek;

d) régiség: a 8. számú melléklet III. részében felsorolt termékek;

e) viszonteladó: minden olyan adóalany, aki (amely) ilyen minőségében továbbértékesítési céllal használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget szerez be, importál, vagy egyébként tart tulajdonában, illetőleg e körben - megbízás alapján - bizományosként jár el;

f) nyilvános árverés szervezője: minden olyan adóalany, aki (amely) ilyen minőségében használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget nyilvános árverésre bocsát azzal a céllal, hogy azt az árverésen a legtöbbet ajánlónak értékesítse;

g) nyilvános árverés szervezőjének megbízója: minden olyan személy, szervezet, aki (amely) megbízás alapján terméket ad át azzal a céllal, hogy azt a nyilvános árverés szervezője - ellenérték fejében - nyilvános árverésre bocsássa.

(2) Az (1) bekezdés g) pontjában említett megbízásnak rendelkeznie kell arról, hogy a terméknek nyilvános árverésre bocsátásakor és annak értékesítésekor is a nyilvános árverés szervezője a saját nevében, de megbízója javára jár el.

2. alfejezet

Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok

214. § (1) A viszonteladó tevékenységére a törvény rendelkezéseit az ezen alfejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Ezen alfejezet rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a viszonteladó új közlekedési eszközt értékesít a 89. § szerint.

215. § (1) Ezen alfejezet alkalmazásában

a) értékesítési ár: az ellenérték egésze, amely a viszonteladó termékértékesítése adóalapjául szolgálna, illetőleg abba beletartozna, ideértve magát az e törvényben szabályozott adót is, de kivéve a 71. § (1) bekezdésében meghatározott összegeket;

b) beszerzési ár: az a) pont szerint meghatározott ellenérték, amelyet a viszonteladó a részére értékesítőnek megtérít vagy megtéríteni köteles.

(2) A 220. § (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása esetében - az (1) bekezdés b) pontjától eltérően - beszerzési ár: minden, ami a termék importjának adóalapjául szolgál, illetőleg abba beletartozik, ideértve magát az e törvényben szabályozott adót is.

216. § Használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség viszonteladó általi értékesítése esetében az adó alapjának megállapítására a 217. § alkalmazandó, feltéve, hogy a viszonteladó részére az előzőekben felsorolt termékeket a Közösség területéről a következők bármelyike értékesítette:

a) nem adóalany személy, szervezet;

b) olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítése a 87. § szerint mentes az adó alól;

c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a Közösség nyilvántartásbavétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 282-292. cikkeinek, feltéve, hogy termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz;

d) másik viszonteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítésére ilyen minőségében az érintett közösségi tagállamnak azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek.

217. § (1) Az adó alapja a viszonteladó árrése, csökkentve magával az árrésre jutó adó összegével.

(2) Az árrés a termék értékesítési árának (kisebbítendő tag) és beszerzési árának (kivonandó tag) a különbözetével egyezik meg (ezen alfejezet alkalmazásában a továbbiakban: egyedi nyilvántartáson alapuló módszer).

(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív előjelű, árrésként nulla érték veendő figyelembe.

218. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer helyett az adómegállapítási időszakban fizetendő adó összegének megállapítása érdekében a globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazza.

(2) A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében a viszonteladó által fizetendő adó összesített alapja az azonos adómérték alá eső termékeknek az adó-megállapítási időszakra összesített árréstömege, csökkentve magával az erre az árréstömegre jutó adó összegével.

(3) Az árréstömeg az azonos adómérték alá eső termékeknek az adómegállapítási időszakra összesített értékesítésiár-összegének (kisebbítendő tag) és a 216. § szerinti beszerzéseknek az ugyanezen időszakra összesített beszerzésiár-összegének (kivonandó tag) a különbözete.

(4) Abban az esetben, ha a (3) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív előjelű, árréstömegként nulla érték veendő figyelembe.

219. § (1) A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében a viszonteladó mentesül a termék egyedi árrésének nyilvántartása, illetőleg az adó alapjának 217. § szerinti megállapítása alól.

(2) A globális nyilvántartáson alapuló módszer választása mellett sem alkalmazható ez a módszer azon termékre, amelynek beszerzési ára meghaladja az 50 000 forintnak megfelelő pénzösszeget. Ilyen esetben a viszonteladó az (1) bekezdést sem alkalmazhatja.

220. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy a következőkben felsorolt esetekben a termék értékesítésének adóalapját a 217. § szerint állapítja meg:

a) műalkotásnak, gyűjteménydarabnak vagy régiségnek a viszonteladó általi közvetlen importja esetében;

b) műalkotás annak alkotójától vagy az alkotó jogutódjától történő közvetlen beszerzése esetében.

(2) A globális nyilvántartáson alapuló módszer választása mellett sem alkalmazható ez a módszer az (1) bekezdésre kiterjedően. Ilyen esetben a viszonteladó a 219. § (1) bekezdését sem alkalmazhatja.

221. § Mentes az adó alól a viszonteladó termékértékesítése, ha az a 98. § (1) bekezdése, a 103. és 104. §, valamint 107. § (1) bekezdése alapján, az ott meghatározott feltételek szerint történik.

222. § (1) Az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó ilyen minőségében

a) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;

b) kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerint kibocsátott számla a termék beszerzőjét előzetesen felszámított adó levonására nem jogosítja.

223. § (1) Az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó köteles a termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a) nyitókészleten levő termékek mennyisége;

b) beszerzett (importált) termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként;

c) értékesített termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként;

d) zárókészleten levő termékek mennyisége.

(2) A mennyiségi nyilvántartást elkülönítetten kell vezetni abban az esetben, ha a viszonteladó a globális nyilvántartáson alapuló módszer mellett egyúttal az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert is köteles alkalmazni.

(3) Tételes leltárral kell alátámasztani

a) a nyitókészletet a készlet létesítésének napjára,

b) a zárókészletet a készlet megszüntetésének napjára,

c) egyéb esetekben pedig a nyitó- és zárókészletet a viszonteladó üzleti éve utolsó napjára - mint mérlegfordulónapra -

vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(4) Az (1) bekezdés c) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a 221. § szerint értékesített termékeket.

224. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy tevékenységének egészére nem alkalmazza ezen alfejezet rendelkezéseit.

(2) Az (1) bekezdésben említett áttérés kezdő napjára szóló időzítéssel a viszonteladónak a 223. § (3) bekezdésének a) pontja szerint kell eljárnia. Az így megállapított nyitókészleten levő termékekre jutó előzetesen felszámított adóra - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül - a viszonteladó legkorábban az áttérés kezdő napjától kezdődően adólevonási jogot gyakorolhat.

225. § (1) Ha a belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó élt választási jogával, attól

a) a 218. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő naptári év végéig,

b) a 220. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő második naptári év végéig,

c) a 224. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő második naptári év végéig

nem térhet el.

(2) Ha a viszonteladó a határnap lejártáig az állami adóhatóságnak másként nem nyilatkozik, választása

a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a határnapot követően az ott meghatározott időtartammal meghosszabbodik;

b) az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a határnapkor megszűnik.

226. § (1) A 225. § (2) bekezdésének b) pontjában említett határnapra szóló időzítéssel a viszonteladónak a 223. § (3) bekezdésének b) pontja szerint kell eljárnia. Az így megállapított zárókészleten levő termékekre jutó előzetesen felszámított adóra - az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek teljesülésétől függetlenül - adólevonási jogot nem alapíthat, illetőleg ha ezzel a jogával már élt, azt önellenőrzéssel helyesbíti.

(2) Az (1) bekezdésben említett önellenőrzés a határnapot követő év január 31. napjáig pótlékmentesen végezhető el.

227. § E törvény kifejezett rendelkezésének hiányában arra a viszonteladóra, aki (amely) él a 224. § (1) bekezdésében említett választási jogával, ezen alfejezet rendelkezései nem vonatkoznak.

3. alfejezet

Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok

228. § (1) A nyilvános árverés szervezőjének tevékenységére a törvény rendelkezéseit az ezen alfejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Ezen alfejezet rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a nyilvános árverés szervezője új közlekedési eszközt értékesít a 89. § szerint.

229. § Használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség nyilvános árverés szervezője általi értékesítése esetében az adó alapjának megállapítására a 231. § alkalmazandó, feltéve, hogy a nyilvános árverés szervezőjének megbízója a következők bármelyike:

a) nem adóalany személy, szervezet;

b) olyan adóalany, akinek (amelynek) az eladási megbízással teljesülő termékértékesítése a 87. § szerint mentes az adó alól;

c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a Közösség nyilvántartásbavétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 282-292. cikkeinek, feltéve, hogy az eladási megbízással teljesülő termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz;

d) viszonteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) az eladási megbízással teljesülő termékértékesítésére ilyen minőségében az érintett közösségi tagállamnak azon joga vonatkoznak, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek.

230. § Az eladási megbízás alapján a nyilvános árverés szervezője részére történő termékértékesítés akkor teljesül, amikor a nyilvános árverés szervezője a terméket a nyilvános árverésen értékesíti.

231. § (1) Az adó alapja az a pénzben kifejezett különbözet, amelynél

a) a kisebbítendő tag:

aa) az árverési vételárul szolgáló ellenérték,

ab) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, és

ac) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a nyilvános árverés szervezője hárít át az árverési vevőnek (így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek) együttes összege;

b) a kivonandó tag:

ba) a nyilvános árverés szervezőjének megbízóját megillető, a (2) bekezdés szerint meghatározott összeg, és

bb) a nyilvános árverés szervezője által az árverési vevőre áthárított és fizetendő adó együttes összege.

(2) A nyilvános árverés szervezőjének megbízóját az a pénzben kifejezett különbözet illeti meg, amelynél a kisebbítendő tag az árverési vételárul szolgáló ellenérték, a kivonandó tag pedig az eladási megbízás teljesítéséért a nyilvános árverés szervezőjét megillető ellenérték.

(3) Az (1) bekezdés bb) alpontjában említett áthárított fizetendő adó összegének megállapításához a termékre a 83. § szerint meghatározott százalékértéket kell alkalmazni.

232. § (1) A nyilvános árverés szervezője ilyen minőségében kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben

a) a 169. § h) pontjában megjelölt adatok helyett a 231. § (1) bekezdése a) pontjában meghatározott adatok - egymástól elkülönítetten - szerepelnek;

b) áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.

(2) Az (1) bekezdés szerint kibocsátott számla az árverési vevőt előzetesen felszámított adó levonására nem jogosítja.

233. § (1) A nyilvános árverés szervezője köteles a 229. §-ban felsorolt ügyletekről tételes nyilvántartást vezetni. A nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a) az árverési vevő által a nyilvános árverés szervezőjének - okirattal igazoltan - megtérített, illetőleg megtérítendő összegeket;

b) a nyilvános árverés szervezője által a megbízójának megtérített, illetőleg megtérítendő összegeket.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás alapján a nyilvános árverés szervezője elszámolást ad megbízójának, amelynek tartalmaznia kell az eladási megbízás alapján a nyilvános árverés szervezője részére teljesített termékértékesítés adóalapjának megállapításához szükséges adatokat, így különösen a 231. § (2) bekezdésében meghatározott különbözetet.

XVII. Fejezet

BEFEKTETÉSI ARANYRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

234. § A befektetési aranyra vonatkozóan a törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

Fogalommeghatározás

235. § (1) E fejezet alkalmazásában befektetési arany:

a) legalább 995 ezrelék, vagy azt meghaladó tisztaságú, a nemesfémpiacokon elfogadott, de legalább egy grammot meghaladó súlyú, rúd vagy lemez formájú arany, függetlenül attól, hogy arról bocsátottak-e ki olyan értékpapírt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti, vagy nem;

b) legalább 900 ezrelék vagy azt meghaladó tisztaságú, az 1800. év után vert aranyérme, amely az érmét kibocsátó államban törvényes fizetőeszköz vagy az volt, feltéve, hogy az érme értékesítésének szokásos piaci ára legfeljebb 80 százalékkal haladja meg az érme aranytartalmának nemesfémpiacokon kialakult szabadpiaci értékét.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjától függetlenül befektetési arany az az érme is, amely szerepel a Héa-irányelv 345. cikke szerint közzétett listán.

Adó alóli mentesség

236. § (1) Mentes az adó alól a befektetési arany értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, valamint importja, ideértve

a) a befektetési aranyat képviselő okiratokat (tanúsítványokat), amelyek kiutalt vagy ki nem utalt aranyra, illetőleg aranyalapon vezetett számlán történő kereskedésre vonatkoznak;

b) az aranyban nyújtott olyan kölcsönt és csereügyletet, amely a befektetési aranyra tulajdoni vagy hitelezői jogot biztosít;

c) a befektetési aranyra vonatkozó olyan tőzsdei vagy azon kívüli határidős ügylet, amely a befektetési aranyra vonatkozó tulajdonjog elidegenítését, vagy az azon levő hitelezői jog átszállását eredményezi.

(2) Mentes az adó alól a harmadik fél közvetítői tevékenysége is, ha a befektetési aranyat értékesítő fél nevében és javára közvetít.

Adókötelessé tétel

237. § (1) A 236. § (1) bekezdésétől eltérően az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) befektetési aranyat állít elő, vagy más aranyat befektetési arannyá alakít át, az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy a befektetési arany más adóalany részére történő értékesítését adókötelessé teszi.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.

(3) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.

238. § A 237. §-ban említett választási jog - az ott meghatározottak szerint - megilleti azt a belföldön nyilvántartásba vett adóalanyt is, aki (amely) gazdasági tevékenysége keretében aranyat általában ipari felhasználásra értékesít, arra a 235. § a) pontjában említett aranyrúd vagy aranylemez értékesítésére, amely más adóalany részére történik.

239. § (1) A 236. § (2) bekezdésétől eltérően az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) harmadik félként a befektetési aranyat értékesítő fél nevében és javára közvetít, az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy közvetítői tevékenységét adókötelessé teszi, feltéve, hogy a befektetési aranyat értékesítő fél élt a 237. vagy 238. § szerinti választási jogával.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.

(3) A harmadik fél (1) bekezdésben említett választásához mindaddig kötve van, ameddig a befektetési aranyat értékesítő fél a befektetési arany értékesítésére az adókötelessé tételt alkalmazza.

Előzetesen felszámított adó levonása

240. § Abban az esetben, ha az adóalany által teljesítendő befektetési arany értékesítése mentes lenne az adó alól, az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül, az adóalany jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet

a) a befektetési arany beszerzéséhez kapcsolódóan egy olyan másik adóalany hárított át rá, aki (amely) a befektetési arany értékesítésére a 237. vagy 238. § szerint az adókötelessé tételt alkalmazza;

b) a befektetési aranytól eltérő arany belföldi vagy Közösségen belüli beszerzéséhez, illetőleg importjához kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított, vagy mint adófizetésre kötelezett fizetendő adóként megállapított, illetőleg megfizetett, feltéve, hogy az aranyat utóbb saját maga vagy - nevében - más befektetési arannyá alakítja át;

c) szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított, vagy mint adófizetésre kötelezett fizetendő adóként megállapított, feltéve, hogy a szolgáltatás igénybevétele az arany - ideértve a befektetési aranyat is - megjelenési formájának (rúd, lemez vagy érme), súlyának vagy tisztaságának megváltozatására irányul.

241. § Abban az esetben, ha az adóalany befektetési aranyat állít elő, vagy más aranyat befektetési arannyá alakít át, jogosult - az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül - az e tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására úgy, mintha a később adó alól mentes befektetési arany értékesítése adóköteles lenne.

Számlázás

242. § Befektetési arany értékesítése esetében az adóalany mindenkor köteles számla kibocsátásáról - a 169. § szerinti adattartalommal - gondoskodni.

Nyilvántartás

243. § (1) Az adóalany köteles a befektetési aranyról folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a) nyitókészleten levő befektetési arany mennyisége;

b) beszerzett (importált) befektetési arany mennyisége adómegállapítási időszakonként;

c) befektetési aranyként előállított vagy azzá átalakított arany mennyisége adómegállapítási időszakonként;

d) értékesített befektetési arany mennyisége adómegállapítási időszakonként;

e) zárókészleten levő befektetési arany mennyisége.

(2) A mennyiségi nyilvántartást elkülönítetten kell vezetni a befektetési arany megjelenési formája (rúd, lemez vagy érme), súlya és tisztasága szerint.

(3) Tételes leltárral kell alátámasztani

a) a nyitókészletet a készlet létesítésének napjára,

b) a zárókészletet a készlet megszüntetésének napjára,

c) egyéb esetekben pedig a nyitó- és zárókészletet az adóalany üzleti éve utolsó napjára - mint mérlegfordulónapra -

vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

XVIII. Fejezet

BELFÖLDÖN NEM LETELEPEDETT ADÓALANY ADÓ-VISSZATÉRÍTTETÉSI JOGA

244. § (1) Az az adóalany,

a) akinek (amelynek) gazdasági célú letelepedési helyére, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási helyére a (2) és (3) bekezdésben meghatározottak teljesülnek, és

b) aki (amely) belföldön nem teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, kivéve

ba) a 93. § (2) bekezdése, a 102. §, a 111. § (3) bekezdése, a 112. § (2) bekezdése és a 116. § szerint adómentes termékfuvarozást és termékfuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnyújtást,

bb) a 105. § szerint adómentes személyszállítást,

bc) a 139-141. §-okban felsorolt eseteket, feltéve, hogy az ott meghatározottak szerint a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett,

jogosult az adó e fejezet szerinti visszatéríttetésére.

(2) Az adóalanyt az adó-visszatéríttetési jog abban az esetben illeti meg, ha az adóvisszatérítési időszakban [251/B. § (1) bekezdése]

a) gazdasági célú letelepedési helye nem belföldön, hanem a Közösség valamely más tagállamában van, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van nem belföldön, hanem a Közösség valamely más tagállamában (a továbbiakban: a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany);

b) gazdasági célú letelepedési helye a 8/A. számú mellékletben felsorolt államok valamelyikében vagy olyan harmadik államban van, amely állammal a Magyar Köztársaság az adó kölcsönös visszatérítéséről nemzetközi megállapodást kötött (a továbbiakban együtt: elismert harmadik állam), gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van elismert harmadik államban (a továbbiakban: elismert harmadik államban letelepedett adóalany)

[e fejezet alkalmazásában - eltérő rendelkezés hiányában - a) és b) pont a továbbiakban együtt: belföldön nem letelepedett adóalany].

(3) Abban az esetben, ha az adóalanynak a Közösség valamely más tagállamán vagy az elismert harmadik államon kívül más harmadik államban is van gazdasági célú letelepedési helye, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, adó-visszatéríttetésre az egyéb feltételek teljesülése mellett is csak annyiban jogosult, amennyiben annak a gazdasági célú letelepedési helyének betudhatóan, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig annak a lakóhelyének vagy szokásos tartózkodási helyének betudhatóan folytat adóalanyi minőségét megalapozó gazdasági tevékenységet, amely a Közösség valamely más tagállamában vagy elismert harmadik államban van.

245. § A 244. § (2) bekezdésének b) pontjában említett, az adó kölcsönös visszatérítéséről szóló nemzetközi megállapodás Magyar Köztársaság részéről történő megkötésének feltétele, hogy az érintett harmadik állam

a) alkalmazzon olyan adót, amely megfelel a 258. § (2) bekezdésében meghatározottaknak, valamint

b) vállaljon kötelezettséget arra, hogy az adó kölcsönös visszatérítéséről szóló nemzetközi megállapodás tényleges hatálybalépésének időpontjától kezdődően saját jogának megfelelően és hátrányos megkülönböztetés nélkül biztosítja az adó-visszatéríttetési jogot annak az adóalanynak, akinek (amelynek) gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön.

246. § A belföldön nem letelepedett adóalany - az egyéb feltételek teljesülésétől függetlenül - nem alapíthat adó-visszatéríttetési jogot arra az előzetesen felszámított adóra,

a) amelyet egy másik adóalany - akár a jogalap, akár az összegszerűség tekintetében - tévesen vagy egyéb okból jogszabálysértően hárított át;

b) amely olyan termék beszerzését terheli, amelynek értékesítése a 89. § vagy 98. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében mentes az adó alól, vagy az ott meghatározottak szerint mentes lenne az adó alól;

c) amely ingatlan beszerzését terheli.

247. § (1) Abban a mértékben, amilyen mértékben a belföldön nem letelepedett adóalany által belföldön beszerzett, importált terméket és belföldön igénybe vett szolgáltatást

a) a 121. §-ban felsorolt ügyletek érdekében használják, egyéb módon hasznosítják, illetőleg

b) olyan ügyletek érdekében használják, egyéb módon hasznosítják, amelyek esetében a 139-141. §-ok szerint a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett,

a belföldön nem letelepedett adóalany jogosult a termék beszerzését, importját és szolgáltatás igénybevételét terhelő előzetesen felszámított adó [120. § a), c) és d) pontjai] visszatéríttetésére.

(2) Az (1) bekezdéstől függetlenül a belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga kiterjed a 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra is.

(3) Az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezések közül a 119., 124-128., 132. és 133. §-okat, valamint a 204. § (2) bekezdését az adó-visszatéríttetési jogra is megfelelően alkalmazni kell.

248. § (1) Az adó-visszatéríttetési jog egészében abban az esetben illeti meg a belföldön nem letelepedett adóalanyt, ha abban az államban, ahol - a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint - letelepedett, az adott naptári évben az ott érvényes jog szerint kizárólag adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesít.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az adó-visszatéríttetési jog részlegesen illeti meg a belföldön nem letelepedett adóalanyt, ha abban az államban, ahol - a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint - letelepedett, az adott naptári évben az ott érvényes jog szerint egyaránt teljesít adólevonásra jogosító és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást. Ebben az esetben az adó-visszatéríttetési jog az előzetesen felszámított adónak arra az arányos részére terjed ki, amilyen arányban a belföldön nem letelepedett adóalany abban az államban, ahol - a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint - letelepedett, az adott naptári évben az ott érvényes jog szerint jogosult az adólevonásra jogosító termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében adólevonási jogát gyakorolni (a továbbiakban: levonási arány).

(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó a 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra. Ebben az esetben az adó-visszatéríttetési jog egészében illeti meg a belföldön nem letelepedett adóalanyt.

249. § (1) Az adó-visszatéríttetési jog érvényesítése a belföldön nem letelepedett adóalany erre irányuló, az állami adóhatóság jogszabályban kijelölt szervéhez (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: állami adóhatóság) címzett írásos kérelmére történik (a továbbiakban: adó-visszatéríttetési kérelem).

(2) A Közösség más tagállamában letelepedett adóalany esetében az adó-visszatéríttetési jog érvényesítésének feltétele, hogy adó-visszatéríttetési kérelme a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló 2008/9/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héavisszatérítési-irányelv) rendelkezéseit átültető tagállami jogszabálynak megfelelően az állami adóhatóság rendelkezésére álljon.

(3) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany az adó-visszatéríttetési kérelmet közvetlenül az állami adóhatósághoz nyújtja be.

(4) Az adó-visszatéríttetési kérelemben közölt információkat, illetőleg az azzal egyidejűleg vagy később megteendő egyéb írásos információkat és nyilatkozatokat magyar, illetőleg angol nyelven lehet megadni.

(5) A Közösség más tagállamában, illetőleg az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyra vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját külön jogszabály állapítja meg.

250. § (1) Abban az esetben, ha a belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga olyan termék beszerzését, importját és szolgáltatás igénybevételét terhelő előzetesen felszámított adóra terjed ki, amelynél az ügylet adóalapja

a) üzemanyag esetében eléri vagy meghaladja a 250,

b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig eléri vagy meghaladja az 1000 eurónak megfelelő pénzösszeget, a belföldön nem letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett okiratról készített másolatot az adó-visszatéríttetési kérelem benyújtásával egyidejűleg, annak mellékleteként csatolni kell.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítésének módjára is a 249. § (2)-(4) bekezdéseit kell megfelelően alkalmazni.

251. § (1) Abban az esetben, ha az adó-visszatéríttetési kérelemnek az állami adóhatósághoz történt érkeztetéséhez képest az adó-visszatéríttetési kérelemben közölt adó-visszatéríttetési jog terjedelme az évközben alkalmazott ideiglenes levonási arány és az év egészére vonatkozó végleges levonási arány mértékbeli eltérése miatt utólag változik, a belföldön nem letelepedett adóalany

a) köteles a változással arányban kiigazítani a visszatéríttetni kért vagy a már részére visszatérített előzetesen felszámított adót, ha az előzőek szerinti változás következtében az adó-visszatéríttetési jog terjedelme csökken;

b) jogosult a változással arányban kiigazítani a visszatéríttetni kért vagy a már részére visszatérített előzetesen felszámított adót, ha az előzőek szerinti változás következtében az adó-visszatéríttetési jog terjedelme nő.

(2) A kiigazítást az év egészére vonatkozó végleges levonási arány mértékének megállapítását követő első olyan adó-visszatéríttetési kérelemben kell, illetőleg lehet elvégezni, amely az (1) bekezdés szerint érkeztetett adó-visszatéríttetési kérelemben megjelölt adóvisszatérítési időszak naptári évét követi.

(3) Abban az esetben, ha a kiigazítás a (2) bekezdés szerint azért nem végezhető el, mert a belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési kérelmet nem nyújt be, a kiigazítást a 251/C. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül, az állami adóhatósághoz címzett, erre irányuló írásos nyilatkozattal kell, illetőleg lehet pótolni.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott nyilatkozattételi kötelezettség teljesítésének módjára is a 249. § (2)-(4) bekezdéseit kell megfelelően alkalmazni.

251/A. § (1) Az adó-visszatéríttetési kérelem az adóvisszatérítési időszakban keletkezett előzetesen felszámított adót tartalmazhatja.

(2) Az (1) bekezdésen kívül az adó-visszatéríttetési kérelem azt az előzetesen felszámított adót is tartalmazhatja, amelynek érvényesítésére korábban nem nyújtottak be adó-visszatéríttetési kérelmet, de amely az adott naptári évben keletkezett.

251/B. § (1) Az adóvisszatérítési időszak nem haladhatja meg az 1 naptári évet, és nem lehet kevesebb 3 naptári hónapnál, kivéve, ha az adó-visszatéríttetési kérelem olyan időszakra vonatkozik, amely egy naptári év 3 naptári hónapnál kevesebb fennmaradó része.

(2) Abban az esetben, ha az adó-visszatéríttetési kérelem

a) 1 naptári évnél rövidebb, de legalább 3 naptári hónapot elérő adóvisszatérítési időszakra vonatkozik, a visszatéríttetni kért előzetesen felszámított adó összege nem lehet kevesebb 400,

b) 1 naptári évre vagy olyan időszakra vonatkozik, amely egy naptári év 3 naptári hónapnál kevesebb fennmaradó része, a visszatéríttetni kért előzetesen felszámított adó összege nem lehet kevesebb 50

eurónak megfelelő pénzösszegnél.

251/C. § (1) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany a tárgy naptári évre vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelmet legkésőbb a tárgy naptári évet követő év szeptember 30. napjáig nyújthatja be úgy, hogy a kérelemnek eddig az időpontig az állami adóhatósághoz be is kell érkeznie. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.

(2) Az állami adóhatóság a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany tárgy naptári évre vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelméről - egyéb elutasító ok hiányában - abban az esetben dönt érdemben, ha azt a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany igazoltan legkésőbb a tárgy naptári évet követő év szeptember 30. napjáig - a 249. § (2) bekezdése szerint - benyújtotta. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.

(3) Az állami adóhatóság a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési kérelmét elutasítja, ha az adó-visszatéríttetési kérelmet annak ellenére továbbították, hogy azt a Héavisszatérítési-irányelv

a) 15. cikkének (1) bekezdését átültető tagállami jogszabály értelmében nem tekinthették volna benyújtottnak, vagy

b) 18. cikkének (1) bekezdését átültető tagállami jogszabály értelmében nem továbbíthatták volna.

251/D. § (1) Az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési eljárás során az Art.-nek az elektronikus kapcsolattartására vonatkozó szabályai szerint jár el azzal, hogy külön jogszabályban meghatározott esetben a kapcsolattartásra a központi elektronikus szolgáltató rendszeren kívüli számítógépes rendszeren keresztül - elektronikus levél útján - is van lehetőség.

(2) Az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési kérelem érkeztetésének tényéről és időpontjáról a Közösség más tagállamában letelepedett adóalanyt elektronikus úton, haladéktalanul értesíti.

251/E. § (1) Az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési kérelemről - ha e törvény másként nem rendelkezik - 4 hónapon belül dönt.

(2) Az adó-visszatéríttetési kérelemről szóló döntését az állami adóhatóság kizárólag elektronikus úton közli a Közösség más tagállamában letelepedett adóalannyal.

251/F. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság a rendelkezésre álló adatok, egyéb információk alapján úgy ítéli meg, hogy az adó-visszatéríttetési kérelemről megalapozott döntés nem hozható, a 251/E. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül - írásos megkereséssel - kiegészítő adatokat, egyéb információkat kérhet

a) a belföldön nem letelepedett adóalanytól,

b) attól a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságtól, amely a belföldön nem letelepedett adóalanyt, mint abban az államban - a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint - letelepedett adóalanyt nyilvántartásba vette, valamint

c) harmadik féltől, ha alapos okkal feltehető, hogy az adó-visszatéríttetési kérelem elbírálásához érdemben tud hozzájárulni.

(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az állami adóhatóság további 1 alkalommal - szintén írásos megkereséssel - pótlólagos kiegészítő adatokat, egyéb információkat is kérhet.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti írásos megkeresés magában foglalhatja a belföldön nem letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett okirat eredeti példánya vagy annak hiteles másolata benyújtásának előírását, ha alapos kétség merült fel az adó-visszatéríttetés jogalapja vagy a visszatéríttetni kért előzetesen felszámított adó összegszerűsége tekintetében. Erre az esetre a 250. § (1) bekezdésében meghatározott összeghatárok nem vonatkoznak.

(4) A válaszadásra nyitva álló határidő 1 hónap, amely az (1) és (2) bekezdésben említett megkeresés közlésétől számítandó.

251/G. § (1) Abban az esetben, ha az adó-visszatéríttetési kérelem benyújtója a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany, az állami adóhatóság a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében említett megkeresését a 251/F. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott címzettekkel kizárólag elektronikus úton közli, és e címzettek válaszát szintén kizárólag elektronikus úton fogadja, kivéve, ha a megkeresés alapján a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett okirat eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát kell benyújtani, és az nem elektronikus formában létrehozott okirat.

(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési kérelmének elbírálása során szintén az ott meghatározott kizárólagos elektronikus kapcsolattartás alkalmazandó abban az esetben is, ha az állami adóhatóság nyilvántartása szerint a 251/F. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott címzett rendelkezik az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel.

251/H. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság élt a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogával, az adó-visszatéríttetési kérelemről a megkeresésre adott válasz érkeztetésétől számított 2 hónapon belül, vagy ha a megkeresésre érdemben nem kapott hiánytalan választ, a 251/F. § (4) bekezdésében meghatározott határidő lejártát követő 2 hónapon belül dönt.

(2) Abban az esetben azonban, ha az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési kérelem elfogadásáról vagy részleges elfogadásáról dönt, a döntésre nyitva álló határidő - az (1) bekezdéstől függetlenül - nem haladhatja meg

a) a 7 hónapot, ha az állami adóhatóság a 251/F. § (1) bekezdésben, illetőleg

b) a 8 hónapot, ha az állami adóhatóság a 251/F. § (2) bekezdésben

meghatározott jogával élt.

251/I. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési kérelem elfogadásáról vagy részleges elfogadásáról dönt, az adóvisszatérítésről a döntés meghozatalával egyidejűleg, de legkésőbb az attól számított 10 munkanapon belül intézkedik.

(2) Az adóvisszatérítés átutalással történik, a belföldön nem letelepedett adóalany által az adó-visszatéríttetési kérelemben megjelölt fizetési számlájára. Az adóvisszatérítés napjának az a nap számít, amelyen az átutalásra az állami adóhatóság megbízást adott.

(3) Az adóvisszatérítés átutalásának költsége a belföldön nem letelepedett adóalanyt terheli, ha az átutalás nem belföldön vezetett fizetési számlájára történik. Ebben az esetben a költség a visszatérítendő adóból tartandó vissza.

(4) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság az adóvisszatérítést késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Nem terheli kamatfizetési kötelezettség az állami adóhatóságot, ha a belföldön nem letelepedett adóalany a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében említett megkeresésre a döntésre nyitva álló határidőn belül érdemben nem adott hiánytalan választ.

251/J. § Az állami adóhatóság a belföldön nem letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett okiratot, amelyet eredeti példányban vagy hiteles másolatban nyújtottak be, és az nem elektronikus formában létrehozott okirat, legkésőbb az adó-visszatéríttetési kérelemről szóló döntés meghozatalával egyidejűleg visszaküldi a belföldön nem letelepedett adóalanynak.

251/K. § (1) A visszatérített adót a belföldön nem letelepedett adóalany köteles visszafizetni, ha a visszatérítés - akár a jogalap, akár az összegszerűség tekintetében - az adó-visszatéríttetési jog keletkezésekor fennálló vagy azt követően beálló jogszabálysértés következtében történt.

(2) Abban az esetben, ha a belföldön nem letelepedett adóalany az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségét megállapító döntésnek nem tesz eleget, az állami adóhatóság

a) a visszafizetendő adót a belföldön nem letelepedett adóalanyt megillető esedékes visszatérítendő adóból levonhatja, vagy

b) a belföldön nem letelepedett adóalany további adó-visszatéríttetési jogának érvényesítésére irányuló eljárást vagy eljárásokat felfüggesztheti mindaddig, amíg visszafizetési kötelezettségének eleget nem tesz.

251/L. § (1) Az állami adóhatóság a visszatérített adót érintő, a 251. § (1) bekezdésében meghatározott

a) kiigazítást a 251. § (2) bekezdése szerinti esetben az ott említett adó-visszatéríttetési kérelem elbírálása során veszi figyelembe;

b) kiigazításról a 251. § (3) bekezdése szerinti esetben az ott említett nyilatkozat elbírálása alapján dönt, és intézkedik a kiigazítással érintett különbözet visszafizetési kötelezettségének előírásáról vagy átutalásáról.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárásra egyebekben az adó-visszatéríttetési jog érvényesítésére irányuló eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

251/M. § (1) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany az adó-visszatéríttetési kérelmet, a kérelem mellékleteként csatolandó vagy később benyújtandó okiratokat és egyéb írásos nyilatkozatokat - ha e fejezet rendelkezéseiből kifejezetten más nem következik - elektronikus formában és elektronikus úton is benyújthatja az állami adóhatósághoz, feltéve, hogy adó-visszatéríttetési kérelmében elektronikus kapcsolattartásra szolgáló címet is megjelöl, egyúttal nyilatkozik arról is, hogy rendelkezik az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel. Ebben az esetben az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési eljárás során a 251/D. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint jár el.

(2) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany mellett az állami adóhatóság szintén az (1) bekezdésben említett, az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok szerint jár el az elismert harmadik államban letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési kérelmének elbírálása során a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében említett megkeresésének a 251/F. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott címzettekkel történő közlése során, ha azok - az állami adóhatóságnak a címzettek bejelentése, illetőleg az elismert harmadik államban letelepedett adóalany bejelentése alapján vezetett nyilvántartása szerint - rendelkeznek az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel.

251/N. § (1) Az e fejezetben szabályozott adó-visszatéríttetési jog illeti meg a 200. § (3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyt is azzal, hogy

a) adó-visszatéríttetési joga kizárólag a 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra terjed ki;

b) adó-visszatéríttetési jogát az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyra vonatkozó szabályok szerint érvényesítheti.

(2) A 200. § (3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyre vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját külön jogszabály állapítja meg.

XIX. Fejezet

ELEKTRONIKUS ÚTON NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOKKAL KAPCSOLATOS KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

252. § (1) A 47. §-ban említett esetben az a szolgáltatást nyújtó adóalany, aki (amely) az ott meghatározottakon kívül a Közösség területén nem teljesít más olyan termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, termék Közösségen belüli beszerzését, amely után a Közösség bármely tagállamának joga szerint adót kell fizetnie, a szolgáltatásnyújtás Közösség területén történő megkezdését megelőzően kérelmezheti, hogy őt az állami adóhatóság ilyen minőségében nyilvántartásba vegye.

(2) Az állami adóhatóság a kérelmet kizárólag abban az esetben utasíthatja el, ha az adóalanyt a Közösség valamely más tagállamában már ilyen minőségében nyilvántartásba vették, vagy erre irányuló kérelmét a Közösség valamely más tagállamában már benyújtotta és annak elbírálása jogerősen még nem zárult le.

(3) Abban az esetben, ha az adóalanyt az állami adóhatóság ilyen minőségében belföldön nyilvántartásba vette, az adóalany szolgáltatásnyújtására a törvény rendelkezéseit az e fejezetben, valamint az Art.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

253. § (1) Az adóalany a belföldi nyilvántartásba vételének időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult, megilleti azonban annak a XVIII. fejezet rendelkezései szerinti visszatéríttetése.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jogát az adóalany az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyra vonatkozó szabályok szerint érvényesítheti azzal, hogy esetében

a) a 244. § helyett a 252. § alkalmazandó;

b) az e fejezet szerinti jogállást nem kell igazolni.

HARMADIK RÉSZ

VEGYES, ÉRTELMEZŐ ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

XX. Fejezet

VEGYES RENDELKEZÉSEK

Gazdasági célú letelepedés

254. § (1) Az adóalany ott telepedik le gazdasági céllal, ahol gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye van.

(2) Abban az esetben, ha e törvény a gazdasági célú letelepedés helyéhez joghatást fűz, és az adóalanynak az (1) bekezdésben említett székhelye mellett egy vagy több állandó telephelye is van, a joghatást a székhelynek vagy annak az állandó telephelynek kell betudni, amely az adott ügylet teljesítésével a legközvetlenebbül érintett.

(3) A (2) bekezdést kell megfelelően alkalmazni az adóalany lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási helyére abban az esetben, ha nincs gazdasági célú letelepedési helye.

Szokásos piaci ár

255. § (1) Szokásos piaci ár az a teljes pénzösszeg, amelyet tisztességes versenyfeltételek mellett az adott termékértékesítéssel vagy szolgáltatásnyújtással összehasonlítható körülmények között a teljesítés helye szerinti államban és a teljesítés időpontjában a beszerzőnek vagy az igénybevevőnek fizetnie kellene egy tőle független értékesítőnek vagy nyújtónak.

(2) Összehasonlítható körülmények hiányában - az (1) bekezdéstől eltérően - a szokásos piaci ár:

a) termék értékesítése esetében nem lehet alacsonyabb a termék vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési áránál, ilyen ár hiányában pedig a teljesítés időpontjában megállapított előállítási értékénél;

b) szolgáltatás nyújtása esetében nem lehet alacsonyabb annál a pénzben kifejezett összegnél, amely a nyújtónál a teljesítés érdekében kiadásként felmerül.

Átváltási árfolyam

256. § (1) Ahol e törvény euróban meghatározott pénzösszeget említ, ott az annak megfelelő forintösszeg megállapításához a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján érvényes, az MNB által közzétett hivatalos forint/euró devizaárfolyamot (252,19 forint/euró) kell alkalmazni azzal, hogy az átváltás eredményeként kapott pénzösszeget - a matematikai kerekítési szabályok alkalmazásával - 100 000 forintra, illetőleg ha az átváltás eredményeként kapott összeg nem haladja meg a 100 000 forintot, 1000 forintra kell kerekíteni.

(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a 99. § (1) bekezdésének a) pontjában említett esetben a tárgy naptári év egészére alkalmazandó forintösszeg megállapításához a tárgy naptári évet megelőző év október hónapjának első munkanapján érvényes árfolyamot kell alkalmazni.

Egyes adókötelezettségek alóli mentesülés

257. § (1) Az adót önadózással megállapító, a (2) bekezdésben meghatározott adófizetésre kötelezett, akinek (amelynek) az adott adómegállapítási időszakban nincs olyan önadózással megállapítandó fizetendő adója, amelyről ellenkező esetben az állami adóhatóságnak bevallást kell tennie, és adólevonásra nem jogosult vagy adólevonásra jogosult ugyan, de ugyanezen adómegállapítási időszakban adólevonási jogot nem gyakorol, mentesül az adott adómegállapítási időszakra vonatkozóan az Art. szerinti bevallástételi kötelezettség alól.

(2) A bevallástételi kötelezettség alól a következők mentesülnek:

a) az az adóalany, aki (amely) kizárólag a 85. § (1) bekezdése, 86. § (1) bekezdése vagy 87. §-a szerint adómentes termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást végez;

b) az az adóalany, aki (amely) ilyen minőségében

ba) alanyi adómentességben részesül;

bb) mezőgazdasági tevékenységet folytatóként jár el.

XXI. Fejezet

ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

258. § (1) A Közösség tagállamaiban az e törvényben használt "adó" kifejezés jelentését a 9. számú melléklet tartalmazza.

(2) E törvény alkalmazásában az "adó" kifejezés harmadik állam esetében olyan adót vagy adójellegű befizetést jelent, amely lényeges szabályozási tartalmában alapvetően a következő elvek érvényesülésének tesz együttesen eleget

a) típusa szerint: közvetett;

b) a költségvetési bevétel valós realizálási helye szerint: végső fogyasztást terhelő;

c) a termékek, szolgáltatások forgalmához való fizetési kötelezettség kapcsolódása szerint: minden forgalmi szakaszra kiterjedő;

d) beszedésének módja szerint: adóhalmozódást kiküszöbölő.

(3) E törvény alkalmazásában az "adószám" kifejezés

a) a Magyar Köztársaság esetében a belföldön adófizetésre kötelezettként nyilvántartásba vett egyedi azonosítására szolgáló, az Art.-ben meghatározott adószámot (közösségi adószámot), csoportazonosító számot jelenti;

b) a Közösség más tagállamai esetében a tagállamban az (1) bekezdés szerint meghatározott adó fizetésére kötelezettként hatósági nyilvántartásba vett egyedi azonosítására szolgáló olyan betűből és/vagy számból álló jelet jelenti, amely a tagállam joga szerint tartalmában megfelel a Héa-irányelv 215. cikkének;

c) harmadik állam esetében az adott államban a (2) bekezdésnek megfelelő adó fizetésére kötelezettként hatósági nyilvántartásba vett egyedi azonosítására szolgáló jelet jelenti.

(4) E törvény alkalmazásában a "jövedéki termék" és a "jövedéki adó" kifejezés

a) a Magyar Köztársaság esetében a Jöt. hatálya alá tartozó terméket és a Jöt. alapján fizetett vagy fizetendő adót jelenti;

b) a Közösség más tagállamai esetében azt a terméket és azt az adót jelenti, amely termékre és adóra a tagállamnak az a joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Jövedékiadó-irányelv rendelkezéseinek, figyelemmel az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelv 3. cikkére is, kivéve a földgázcsővezeték-hálózaton keresztül szállított gázt és a villamos energiát, valamint az e termékek után - az előzőek szerint meghatározott - fizetett vagy fizetendő adót.

259. § E törvény alkalmazásában

1. adóbiztosíték: az adó megfizetésének biztosítására szolgáló összeg, amelyet a Vám tv.-nek a vámbiztosíték nyújtására vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával nyújtanak, és amely összegében

a) a 95. § szerinti adómentesség esetében megfelel a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárásban megállapított adónak;

b) az adóraktározási eljárás során kiraktározandó/kiraktározott termék esetében megfelel a termék szokásos piaci árának figyelembevételével megállapított fizetendő adónak;

2. állandó telephely: a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység helyhez kötött folytatására huzamosabb időtartamra létesített vagy arra szánt földrajzilag körülhatárolt hely, amelyen a gazdasági tevékenység - székhelyhez képesti - önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek is ténylegesen rendelkezésre állnak, ideértve az adóalany kereskedelmi képviseletét is, de csak annyiban, amennyiben a 37. § (1) bekezdésének alkalmazásában az adóalany kereskedelmi képviselete a legközvetlenebbül érintett;

3. áruminta: a képviselt terméknek kisebb és jellemző része vagy mennyisége, amelyet kizárólag a képviselt termék bemutatásának céljára adnak, és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva más cél elérésére nem is alkalmas;

4. bérbeadás, -vétel: a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek;

5. elektronikus úton kibocsátott számla: a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére az adatok vagy - digitális tömörítés felhasználásával - adatállományok elektronikus úton történő továbbítása, személyes rendelkezésre bocsátása telefonvezetékes, rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszeren keresztül, elektronikus adatfeldolgozás céljára;

6. ellenérték: bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést;

7. építési telek: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építési telek és építési terület, amely egyúttal nem minősül beépített ingatlannak;

8. készpénz-helyettesítő fizetési eszköz: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz;

9. kis érték: a juttatott vagyoni előny értéke nem haladja meg az 5000 forintnak megfelelő pénzösszeget, amelyet a termék átengedéskori - adót is tartalmazó - szokásos piaci árának alapulvételével kell megállapítani;

10. külföldi utas: az a természetes személy, aki Közösség egyetlen tagállamának sem állampolgára, és nem jogosult a Közösség egyetlen tagállamában sem állandó tartózkodásra, továbbá az, aki a Közösség valamely tagállamának állampolgára ugyan, de lakóhelye a Közösség területén kívül van;

11. lakóhely: tartós ottlakásra szolgáló hely, amellyel a természetes személy személyes és gazdasági kapcsolatai a legszorosabbak (létérdekek központja);

12. lakóingatlan: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Nem minősül lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület;

13. nem független felek: olyan, jogilag egyébként egymástól független felek, akik (amelyek)

a) egymás viszonylatában kapcsolt vállalkozások;

b) között névre szóló tulajdonosi (tagsági) jogviszony áll fenn;

c) között az egyik fél a másik félnek vezető tisztségviselője vagy felügyelőbizottsági tagja;

d) között a 6. § (5) bekezdése szerinti viszony áll fenn;

e) egymás közeli hozzátartozói, vagy az a)-d) alpontokban meghatározottak közeli hozzátartozója;

14. pénz: a névértéken elfogadott pénz;

15. pénzhelyettesítő eszköz: utalvány, egyéb fizetési megbízás vagy ígérvény - ide nem értve a pénzt és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt -, ha azzal a kötelezett pénztartozást térít meg, feltéve, hogy annak jogosult általi elfogadásával a jogosult eredeti pénzkövetelése a kötelezettel szemben megszűnik;

16. pénzügyi eszköz: a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvényben meghatározott pénzügyi eszköz, kivéve azt a pénzügyi eszközt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti;

17. rádiós és televíziós műsorszolgáltatások: a nyilvánosság számára vételre szánt, megszerkesztett rádió-, illetőleg televízió-műsornak a műsorszolgáltató általi előállítása, elektronikus jelek formájában való megjelenítése és a felhasználó vevőkészülékéhez történő továbbítása vagy továbbjuttatása;

18. sorozat jelleg: ha 2 naptári éven belül negyedik vagy további építési telket (telekrészt) és/vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek, valamint a rá következő 3 naptári éven belül további építési telket (telekrészt) és/vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek azzal, hogy ha olyan építési telket (telekrészt) és/vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek,

a) amely tulajdon kisajátításának tárgyát képezi, vagy

b) amelynek szerzése az értékesítőnél - az illetékekről szóló törvény alapján - öröklési illeték tárgyát képezte,

az az előzőekben említett darabszámba beleszámít ugyan, de önmagában nem minősül sorozat jellegűnek;

19. székhely: a gazdasági tevékenység folytatásának az a helye, ahol a központi ügyvezetés helye van;

20. szokásos tartózkodási hely: adott naptári évben az adott állam területén a természetes személy tartózkodásának időtartama összességében - a ki- és beutazás napját is egész naptári napnak számítva - eléri, vagy meghaladja a 183 napot;

21. tárgyi eszköz: az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását;

22. továbbértékesítési cél: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől;

23. telekommunikációs szolgáltatások: jel, írás, kép, hang vagy bármely természetű egyéb értelmezhető információ továbbítása, kibocsátása és vétele rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszeren keresztül, ideértve az ezek továbbítására, kibocsátására és vételére szolgáló rendszerek használatára vonatkozó jogok időleges vagy végleges átengedését, valamint a globális információs hálózatokhoz való hozzáférés biztosítását is;

24. termék fuvarozása: az is, ha az értékesített termék közlekedési eszköz, és annak fuvarozása oly módon történik, hogy a fuvarozás megkezdésének és befejezésének helye közötti távolságot a közlekedésben maga az értékesített közlekedési eszköz teszi meg;

25. új közlekedési eszköz:

a) szárazföldi közlekedési eszköz esetében azt a gépjárművet jelenti, amelynek beépített erőgépének hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm³-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kilowattot, feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 6 hónap telt el, vagy az általa megtett távolságból legfeljebb 6000 kilométert tett meg;

b) víziközlekedési eszköz esetében azt a járművet jelenti, amelynek hosszúsága meghaladja a 7,5 métert - kivéve: a nyílt tengeri forgalomban használt olyan járművet, amelyet kereskedelmi személyszállításra, egyéb kereskedelmi, ipari és halászati tevékenységre, valamint tengeri mentésre vagy segítségnyújtásra használnak, továbbá a partmenti halászati tevékenységre használt járművet is -, feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 3 hónap telt el, vagy az általa hajózott órákból legfeljebb 100 órát hajózott;

c) légiközlekedési eszköz esetében azt a járművet jelenti, amelynek teljes felszállási tömege meghaladja az 1550 kilogrammot - kivéve: azt a járművet, amelyet kizárólag vagy túlnyomó részben nemzetközi légikereskedelmi forgalomban részt vevő vállalkozás használ - feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 3 hónap telt el, vagy az általa repült órákból legfeljebb 40 órát repült;

26. vevői készlet:

a) belföldön a termék leendő beszerzőjének saját raktárába vagy általa bérelt raktárba készletezésre fizikailag betárolt olyan terméket jelenti, amely a tárolás tartama alatt a termék leendő értékesítőjének tulajdonosi rendelkezése alatt áll, anélkül, hogy ez idő alatt a termék használatára, egyéb módon történő hasznosítására - ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást - bárki jogosult lenne, továbbá a termékértékesítés teljesítésével egyúttal, amelyet a termék leendő beszerzője kezdeményez, a termék fizikai kitárolása is megtörténik;

b) a Közösség más tagállamában azt a jogintézményt jelenti, amely a tagállam joga szerint a belföldről továbbított termékhez a lényeges szabályozási tartalmat illetően ugyanolyan vagy ahhoz hasonló joghatásokat fűz, mint amelyeket e törvény az a) alpont szerinti esetre rendel.

XXII. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Felhatalmazás

260. § (1) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg

a) az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a közhasznú tevékenységet folytató személyt, szervezetet [100. § (2) bekezdése] terhelő igazolási kötelezettségeket, az adó-visszatéríttetési kérelmek kötelező adattartalmát, valamint az utólagos adó-visszatéríttetés eljárási szabályait;

b) a Közösség más tagállamában [244. § (2) bekezdésének a) pontja] és az elismert harmadik államban [244. § (2) bekezdésének b) pontja] letelepedett adóalanyra, valamint a 200. § (3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyre vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját, továbbá az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyt és a 200. § (3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyt terhelő igazolási kötelezettségeket;

c) a számla és a nyugta kiállításának módjára, ideértve a nyugtakibocsátási kötelezettség kötelező gépi kiállítással történő megállapítását is, valamint a számla és a nyugta adóigazgatási azonosítására vonatkozó szabályokat.

(2) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy - a külpolitikáért és a honvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben - rendeletben állapítsa meg a 107. § szerinti adómentességhez, illetőleg adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő igazolási kötelezettséget, az adó-visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, valamint az utólagos adó-visszatéríttetés eljárási szabályait.

(3) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy - az informatikáért felelős miniszterrel egyetértésben - rendeletben állapítsa meg az elektronikus úton kibocsátott számla és az abban foglalt adattartalom sértetlensége és eredetiségének hitelessége biztosítására vonatkozó szabályokat.

Hatályba léptető rendelkezések

261. § (1) Ez a törvény - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - 2008. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (4)-(8) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel és a 269. §-ban foglaltak figyelembevételével - ettől az időponttól kezdődően kell alkalmazni.

(2) A 8. §, valamint az Art. - e törvénnyel megállapított - 22/A. §-a és 33. §-ának (9) bekezdése, továbbá az Art. - e törvénnyel módosított - 178. §-ának 1. pontja e törvény kihirdetése napján lép hatályba azzal, hogy a csoportos adóalanyiságot engedélyező, 2008. január 1. napját megelőzően jogerőre emelkedett határozatok esetében a határozat jogerőre emelkedéséhez fűződő jogkövetkezményeket 2008. január 1. napjától kell alkalmazni.

(3) A 20. § (5) bekezdésében, a 30. § (4) bekezdésében, a 80. § (2) bekezdésének b) pontjában, a 88. § (1) bekezdésében, a 218. § (1) bekezdésében, a 220. § (1) bekezdésében, a 224. § (1) bekezdésében, a 237. § (1) bekezdésében és a 239. § (1) bekezdésében meghatározott választási jog gyakorlására vonatkozó előzetes bejelentési kötelezettséggel összefüggő rendelkezések e törvény kihirdetésének napján lépnek hatályba azzal, hogy azokat ettől az időponttól kezdődően lehet az állami adóhatóság felé teljesíteni úgy, hogy az azokhoz fűződő jogkövetkezményeket 2008. január 1. napjától kell alkalmazni, feltéve, hogy e törvény rendelkezéseiből más nem következik.

(4) Ha a tulajdon kisajátítása egyúttal termék értékesítését is eredményezi, e törvény rendelkezéseit azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a tulajdon kisajátítására irányuló eljárás 2008. január 1. napján vagy azt követően indul.

(5) Adóvisszaigénylési, illetőleg -visszatéríttetési ügyekben a 99. §-t, 100. §-t, 107. §-t és 108. §-t, valamint a XVIII. fejezet rendelkezéseit azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az adóvisszaigénylési, illetőleg - visszatéríttetési jog 2008. január 1. napján vagy azt követően keletkezik.

(6) Azokban az esetekben, amelyekben az adóalany a 2007. évet érintően a rá vonatkozó utolsó bevallási időszakban az Áfa tv. [262. §] rendelkezései szerint negatív előjelű elszámolandó adót állapít meg, és e törvény hatálybalépését követően annak visszaigénylését kérelmezi az állami adóhatóságtól, adó-visszaigénylési kérelmének benyújtására és annak elbírálására - az adóalany előzetes bejelentése alapján - a 186. §-t kell alkalmazni.

(7) A 259. § 18. pontjában említett 2 naptári év első éve a 2008. év.

(8) A 156. §-t és 157. §-t először 2008. július 1. napjától kezdődően kell alkalmazni azzal, hogy a 156. § (3) bekezdésében említett kérelmet legkésőbb 2008. március 31. napjáig kell a vámhatósághoz benyújtani.

Hatályát vesztő rendelkezések

262. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg:

a) az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.),

b) az Áfa tv. módosításáról szóló 1993. évi LXX. törvény,

c) a Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló 1994. évi LXV. törvény 39. §-ának (5) bekezdése és 40. §-a,

d) a mezőgazdasági termelők adózási feltételeit meghatározó egyes törvények módosításáról szóló 1997. évi XVII. törvény 7. §-ának (15) bekezdése,

e) az Áfa tv. módosításáról szóló 1998. évi LXIV. törvény,

f) az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 200. §-a,

g) az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 270. §-a,

h) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 305. §-a,

i) az egyes adótörvények módosításáról szóló 2003. évi XVIII. törvény 12. §-ának (2) bekezdéséből "e törvénnyel megállapított 305. §-ának (12) bekezdését, valamint" szövegrész és 13. § (2) bekezdése,

j) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény 211-213. §-ai,

k) az Áfa tv. módosításáról szóló 2004. évi IX. törvény 67-71. §-ai,

l) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvény 303. §-a és 304. §-a,

m) az adókról és járulékokról szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi XXVI. törvény 57-59. §-ai és 62. §-a,

n) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXII. törvény 45. §-a,

o) az Áfa tv. módosításáról szóló 2005. évi XCVII. törvény,

p) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény 182. §-a,

q) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 228-230. §-ai,

r) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXXI. törvény 132. §-a, 196-199. §-ai és 217. §-a,

s) az Áfa tv. módosításáról szóló 2007. évi LXII. törvény

hatályukat vesztik azzal, hogy rendelkezéseit - a (4) és (5) bekezdésben meghatározott eltérésekkel és a 269. §-ban foglaltak figyelembevételével - azokban az esetekben még alkalmazni kell, amelyekben az Áfa tv. szerinti adófizetési kötelezettség, illetőleg adólevonási jogosultság 2007. december 31. napjáig bezárólag keletkezett.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg továbbá:

a) a kiskereskedelmi, a vendéglátó-ipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló 1990. évi LXXIV. törvény 15. §-ának (4) bekezdése,

b) a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 56. §-ának (4) bekezdéséből az "- és általános forgalmi adó" szövegrész,

c) a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 56. §-ának (4) bekezdése,

d) a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 30. §-ának (2) bekezdéséből az "- és általános forgalmi adó" szövegrész,

e) az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény 9. §-ának (1) bekezdéséből a ", valamint az általános forgalmi adó" szövegrész,

f) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XCI. törvény 14. §-ának (2) bekezdéséből az "általános forgalmi adó- és" szövegrész,

g) a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény 88. § (1) bekezdésének harmadik mondatából "az általános forgalmi adó és" szövegrész, valamint (2) bekezdésének második mondatából "az általános forgalmi adó és" szövegrész

hatályukat vesztik azzal, hogy rendelkezéseit - a 269. §-ban foglaltak figyelembevételével - azokban az esetekben még alkalmazni kell, amelyekben az Áfa tv. szerinti adófizetési kötelezettség, illetőleg adólevonási jogosultság 2007. december 31. napjáig bezárólag keletkezett.

(3)

(4) Az Áfa tv. 7. § (3) bekezdésének e) pontját és 9. § (3) bekezdésének a) pontját e törvény hatálybalépését követően is alkalmazni kell abban az esetben, ha a terméknek más tulajdonába történő ellenérték nélküli átadása, illetőleg ha a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történő nyújtása érdekében igazoltan szükséges termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele e törvény kihirdetése napját megelőzően történt.

(5)

Módosuló jogszabályok

263-266. §

267. § Ahol más jogszabály az Áfa tv.-t említi, azon e törvény hatálybalépésétől kezdődően - ha e törvény másként nem rendelkezik - e törvény rendelkezéseit kell érteni.

Jogharmonizációs záradék

268. § Ez a törvény - az Art.-vel együtt - a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) a Tanács 72/230/EGK második irányelve (1972. június 12.) a nemzetközi utazás során alkalmazandó forgalmi és jövedéki adóra vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedés által megállapított rendelkezések összehangolásáról;

b) a Tanács 78/1032/EGK harmadik irányelve (1978. június 12.) a nemzetközi utazás során alkalmazandó forgalmi és jövedéki adóra vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedés által megállapított rendelkezések összehangolásáról;

c)

d) a Tanács 83/181/EGK irányelve (1983. március 28.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikk (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról, valamint annak a következő irányelvekkel történt módosításai:

da) a Tanács 85/346/EGK irányelve (1985. július 8.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikkének (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló 83/181/EGK irányelv módosításáról;

db) a Tanács 88/331/EGK irányelve (1988. június 13.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikke (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló 83/181/EGK irányelv módosításáról;

dc) a Tanács 89/219/EGK irányelve (1989. március 7.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikk (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló 83/181/EGK irányelvnek a Kombinált Nómenklatúra bevezetése figyelembevételével történő módosításáról;

e) a Tanács 86/560/EGK tizenharmadik irányelve (1986. november 17.) a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - a hozzáadottérték-adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályairól;

f) a Tanács 2006/79/EK irányelve (2006. október 5.) a harmadik országokból származó nem kereskedelmi jellegű kisebb küldemények behozatalának adómentességéről;

g) a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről, valamint annak a következő irányelvekkel történt módosításai:

ga) a Tanács 2006/138/EK irányelve (2006. december 19.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-adóra vonatkozó rendelkezések alkalmazási időszaka tekintetében történő módosításáról;

gb) a Tanács 2007/75/EK irányelve (2007. december 20.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-mértékekre vonatkozó egyes átmeneti rendelkezések tekintetében történő módosításáról;

gc) a Tanács 2008/8/EK irányelve (2008. február 12.) a 2006/112/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról;

gd) a Tanács 2008/117/EK irányelve (2008. december 16.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a Közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem érdekében történő módosításáról;

ge) a Tanács 2009/47/EK irányelve (2009. május 5.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kedvezményes mértéke tekintetében történő módosításáról;

h) a Tanács 2008/9/EK irányelve (2008. február 12.) a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról.

Átmeneti rendelkezések

269. § (1) Abban az esetben, ha e törvény és az Áfa tv. ugyanazon érintett félre vagy felekre nézve ugyanazon tényállásbeli elemeken nyugvó adóztatandó ügyletből származó, önadózással gyakorlandó jogokról és kötelezettségekről egyaránt rendelkezik, az önadózással gyakorlandó jogokat és kötelezettségeket e törvény hatálybalépésétől kezdődően is kizárólagosan az Áfa tv. rendelkezései alapján kell megállapítani és alkalmazni, kivéve, ha e törvény az Áfa tv.-hez képest valamennyi érintett félre együttesen és összességében a kötelezettségek hiányát állapítja meg, vagy kevésbé terhes kötelezettségeket állapít meg, illetőleg új jogokat vagy többletjogokat állapít meg. Utóbbi esetben a jogokat és kötelezettségeket - valamennyi érintett fél együttes döntése alapján - e törvény rendelkezései alapján lehet megállapítani és alkalmazni még akkor is, ha azok e törvény hatálybalépését megelőzően - az elévülési időn belül - keletkeztek, feltéve, hogy erről a döntésről valamennyi érintett fél közös elhatározással, előzetesen és írásban nyilatkozik az állami adóhatóságnak, amelynek legkésőbb 2008. február 15. napjáig az állami adóhatóság illetékes szervéhez be kell érkeznie. A határidő elmulasztása esetében igazolási kérelem benyújtásának nincs helye. Ilyen esetben az önellenőrzés pótlékmentesen végezhető el.

(2) A 262. § (2) bekezdésének g) pontjában megjelölt jogszabályhelyen meghatározott átadásokhoz kapcsolódó, e törvény hatálybalépését megelőzően teljesített beszerzések tekintetében az adólevonási jog - e törvény rendelkezéseitől függetlenül - továbbra is gyakorolható.

(3) E törvény hatálybalépését követően továbbra is nulla százalékos adómérték alkalmazandó az ISPA előcsatlakozási eszközből támogatott projekt keretében közvetlenül a kedvezményezett részére történő termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon részére, amelyet Kohéziós Alapból finanszíroznak. E rendelkezést azon termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetén lehet először alkalmazni, amelyek után az adófizetési kötelezettség 2004. május 1-jét követően keletkezik.

(4) Az Áfa tv. alapján választott csoportos adóalanyiság 2007. december 31. napjával megszűnik, és a bevallással le nem fedett időszakról a csoport valamennyi tagja bevallást tesz valamennyi adójáról az Art. soron kívüli bevallásra vonatkozó szabályai szerint.

(5) Az a személy, szervezet, akinél (amelynél) külön törvény rendelkezései alapján köthető koncessziós szerződés keretében átengedhető vagyont, vagyoni értékű jogot, tevékenység gyakorlásának lehetőségét olyan beruházás hozza létre, amelyhez kapcsolódó - 2004. január 1. és 2007. december 31. közötti időszakban teljesített - beszerzésekre jutó előzetesen felszámított adó tekintetében az Áfa tv. előírásai alapján adólevonási jog nem állt fenn, az így le nem vont előzetesen felszámított adó tekintetében utólag - e törvénynek az adó levonására vonatkozó előírásainak figyelembevételével - adólevonási joggal élhet, feltéve, hogy a beruházással létrejövő vagyon, vagyoni értékű jog, tevékenység gyakorlásának átengedése, hasznosítása e törvény rendelkezései szerint adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Az adólevonási jog akkor keletkezik, amikor a beruházással létrejövő vagyon, vagyoni értékű jog, tevékenység gyakorlásának átengedése után a fizetendő adót - e törvény rendelkezései szerint - meg kell állapítani. Az adólevonási jog kizárólag úgy gyakorolható, hogy az utólag levonható előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg adott adómegállapítási időszakban nem haladhatja meg az ugyanezen adómegállapítási időszakban - a beruházással létrejövő vagyon, vagyoni értékű jog, tevékenység gyakorlásának átengedése után - megállapított fizetendő adó összegét.

(6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Áfa tv. előírásai szerinti önálló pozíciószámonként számított árrést alkalmazó adóalany az adott pozíciószám alá eső utak árrés számítását 2007. december 31. napján köteles lezárni, és az így megállapított adót bevallásába beállítani. Az előbbiek szerint megfizetett adó az e törvény hatálybalépését követően beérkezett szolgáltatói számlák figyelembevételével korrigálható.

1. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

A Közösség területe és tagállamai

1. A Közösség területe - a 2-4. pontokban említett eltérésekkel - a Szerződés 299. cikkében felsorolt tagállamokat és azok államterületét (a továbbiakban: tagállam területe) - az ott meghatározott eltérések figyelembevételével - jelenti.

2. A Közösség területe, ezzel együtt a tagállam területe nem foglalja magában a következő tagállamok alábbiak szerint meghatározott részét, amelyek a Közösség, ezzel együtt a tagállam vámterületének részét képezik:

a) Egyesült Királyság:

- Csatorna-szigetek;

b) Finn Köztársaság:

- Aland szigetek;

c) Francia Köztársaság:

- tengerentúli megyék;

d) Görög Köztársaság:

- Athosz-hegy;

e) Spanyol Királyság:

- Kanári-szigetek.

3. A Közösség területe, ezzel együtt a tagállam területe nem foglalja magában a következő tagállamok alábbiak szerint meghatározott részét, amely részek nem tartoznak a Közösség vámterületéhez:

a) Egyesült Királyság:

- Gibraltár;

b) Németországi Szövetségi Köztársaság:

- Büsingen területe,

- Helgoland szigete;

c) Olasz Köztársaság:

- Campione d' Italia,

- Livigno,

- Luganói-tó olaszországi vizei;

d) Spanyol Királyság:

- Ceuta,

- Melilla.

4. E törvény alkalmazásában nem minősül harmadik államnak:

a) Man-sziget,

b) Monacói Hercegség,

c) az Egyesült Királyság ciprusi felségterületei (Akrotiri és Dhekelia).

5. E törvény alkalmazásában azokat az ügyleteket, amelyek

a) a Man-sziget területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell tekinteni, mintha azok az Egyesült Királyság területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnének;

b) a Monacói Hercegség területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell tekinteni, mintha azok a Francia Köztársaság területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnének;

c) az Egyesült Királyság ciprusi felségterületeiről (Akrotiri és Dhekelia) kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell tekinteni, mintha azok a Ciprus területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnének.

2. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

Közhatalmi tevékenységnek nem minősülő tevékenységek

1. Telekommunikációs szolgáltatások nyújtása

2. Víz-, gáz-, villamos energia- és hőellátás

3. Termék fuvarozása

4. Vízi és légi kikötői szolgáltatások nyújtása

5. Személy szállítása

6. Értékesítési célra előállított új termék értékesítése

7. Mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos olyan intervenciós tevékenység, amelyet az e termékek közös piaci szabályozásáról szóló rendeletek alapján végeznek

8. Kereskedelmi jellegű kiállítások, vásárok és bemutatók szervezése és rendezése

9. Raktározási szolgáltatások nyújtása

10. Kereskedelmi jellegű hirdetési- és reklámszolgáltatások nyújtása

11. Utazás szervezése

12. Munkahelyi és egyéb vendéglátás

13. Rádiós és televíziós műsorszolgáltatások keretében végzett kereskedelmi jellegű tevékenység

3. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

A 82. § (2) bekezdésének alkalmazása alá tartozó termékek, szolgáltatások

I. rész: termékek

Sor- szám	Megnevezés	vtsz.
1.	Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló törvény hatálya alá tartozó olyan humán gyógyszerek, amelyeket külön jogszabályban meghatározott hatóság forgalomba hozatalra engedélyezett, valamint a nem kereskedelmi jellegű áruforgalomban az erre jogosult hatóság engedélyével importált gyógyszerek; Humán gyógyászati célú magisztrális készítmények.
2.	Hagyományos gyógynövény drogok közvetlen lakossági fogyasztásra, kiskereskedelemben szokásos kiszerelésben	121190 98-ból 1302-ből
3.	Az arra feljogosított hatóság által engedélyezett humán célra felhasználásra kerülő diagnosztikai reagensek	3002 10-ből 3002 90-ből 3006 20-ból 3006 30-ból 3821-ből 3822-ből
4.	Orvosi radioaktív izotópok	2844 40 20 00-ból
5.	Speciális gyógyászati célra szánt tápszerek, valamint anyatej-helyettesítő és anyatejkiegészítő tápszerek	1901 10 00 02 2106 90 92 01 2106 90 98 01
6.	Egészségügyi oxigén (max. 10, ill. 20 liter űrtartalmú, 150, ill. 200 bar nyomású palackban kiszerelve vagy cseppfolyós formában, kizárólag gyógyszerkönyvi minőségű termék)	2804 40-ből
7.	Braille-tábla műanyagból	3926 90-ből
8.	Fehér bot vakoknak	6602-ből
9.	Pontozó vakoknak	8205 59 90-ből
10.	Braille-tábla fémből	8310-ből
11.	Braille-írógép vakoknak	8469 30-ból
12.	Információátalakító egység vakok és hallássérültek részére (a szövetség által a tagok felé beszerzési ár alatt forgalmazott termék)	8471-ből
13.	Telefonkezelő adapter vakok számára	8517 80 90-ből
14.	Braille-óra vakoknak	9102-ből
15.	Könyv	4901-ből 4903
16.	Napilap (hetenként legalább négyszer megjelenő kiadvány); Egyéb újság, folyóirat (évente legalább egyszer megjelenő kiadvány)	4902
17.	Kotta	4904

II. rész: szolgáltatások

Sorszám	Megnevezés
1.	Távhőszolgáltatás, ideértve a villamos energiáról szóló törvény alapján megújuló energiaforrásnak minősülő energiaforráson alapuló hőszolgáltatást

3/A. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

A 82. § (3) bekezdésének alkalmazása alá tartozó termékek, szolgáltatások

I. rész: termékek

Sor- szám	Megnevezés	vtsz.
1.	Tej és tejtermékek (kivéve az anyatejet)	0401-ből 0402 0403 0404 10 0405-től 0406-ig
2.	Tejtermékek (kivéve az italként közvetlen fogyasztásra alkalmas, tej pótlására szolgáló olyan imitátumokat, amelyek általában tej és permeátum - esetenként savó és/vagy tejszín - különböző arányú keverékéből állnak, és amelyek minősége, mennyiségi összetétele különbözik a természetes tejétől, tejfehérje tartalma lényegesen alacsonyabb a természetes tejénél)	0404 90-ből
3.	Ízesített tej	2202 90 91-ből 2202 90 95-ből 2202 90 99-ből
4.	Gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termék	1901 (kivéve: 1901 10 00 02) 1903 1904 1905 10 1905 40 1905 90

II. rész: szolgáltatások

Sorszám	Megnevezés
1.	Távhőszolgáltatás
2.	Kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás

4. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

Adóraktározási eljárás

1. Az adóraktározási eljárás a termék adóraktárba történő beraktározását, ott tárolását, valamint onnan történő kiraktározását foglalja magában.

2. Adóraktár:

a) a jövedéki termékek kivételével az a vámhatóság által adóraktározási eljárás céljára engedélyezett raktár, amelynek engedélyezési és működtetési feltételei megegyeznek a Vámvégrehajtási-rendelet 525. cikkében meghatározott, A-típusú vámraktár engedélyezési és működtetési feltételeivel;

b) a jövedéki termékek esetében a Jöt.-ben meghatározott adóraktár, feltéve, hogy azt - az adóraktár üzemeltetőjének, engedélyesének (a továbbiakban együtt: adóraktár üzemeltetője) kérelmére - a vámhatóság adóraktározási eljárás céljára is engedélyezte. Az engedély megszerzéséhez az szükséges, hogy az adóraktár maga és az adóraktár üzemeltetőjének nyilvántartása egyaránt alkalmas legyen az adóraktározási eljárás hatálya alá vonható jövedéki termékek és az ezen eljárás hatálya alá nem vonható jövedéki termékek egyértelmű, megbízható és maradéktalan elkülönítésére.

3. Beraktározás: érvényes jogcím meglétének feltételével a termék fizikai betárolása az adóraktárba.

4. Kiraktározás: érvényes jogcím meglétének feltételével a termék fizikai kitárolása az adóraktárból.

5. Adóraktár üzemeltetője - az egyéb jogszabályi rendelkezések sérelme nélkül - kizárólag olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany lehet, akinek (amelynek) nincs olyan jogállása, amely természeténél fogva az e törvényben szabályozott kötelezettségek teljesítésével összeegyeztethetetlen lenne, vagy annak csorbítására lenne alkalmas.

6. Az adóraktár a vámhatóság felügyelete alatt áll, amely közvetlen vagy közvetett egyaránt lehet.

7. Beraktározó kizárólag a termék

a) értékesítője lehet; vagy

b) Közösségen belüli beszerzője lehet.

8. A beraktározást maga a beraktározó, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró meghatalmazottja indítványozhatja.

9. A beraktározás az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnél indítványozható az erre a célra rendszeresített okmány (a továbbiakban: beraktározási okmány) benyújtásával.

10. A beraktározási okmány kötelező adattartalma a következő:

a) a beraktározó adószáma, valamint neve és címe;

b) a beraktározás jogcíméül szolgáló ügylet [7. pont] teljesülését tanúsító okirat sorszáma vagy egyéb olyan jel, amely az okiratot kétséget kizáró módon azonosítja;

c) a beraktározandó termék megnevezése és mennyisége;

d) az adóraktár üzemeltetőjének neve, címe és adószáma;

e) az adóraktár nyilvántartási száma és címe.

11. A beraktározási okmányt 3 példányban kell benyújtani.

12. A beraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg a vámhatóságnak be kell mutatni a beraktározás jogcíméül szolgáló ügylet teljesülését tanúsító okirat eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát, továbbá csatolni kell az erről készített másolatot 2 példányban.

13. Abban az esetben, ha a beraktározást nem maga a beraktározó indítványozza, a nevében és képviseletében eljárónak a beraktározási okmányhoz csatolnia kell nevére szóló írásos meghatalmazást is.

14. A beraktározás indítványozásával egyidejűleg a vámhatóság áruvizsgálatot tart, amely tételes, szúrópróbaszerű vagy adminisztratív egyaránt lehet.

15. Az áruvizsgálat eredményét, valamint a beraktározás tényét és időpontját a vámhatóság a beraktározási okmány záradékolásával közli.

16. A záradékolt beraktározási okmány 1 példányát a beraktározó, 1 példányát az adóraktár üzemeltetője, 1 példányát pedig a vámhatóság köteles megőrizni. A 12. pontban említett csatolt másolat egyik példányát az adóraktár üzemeltetője, másik példányát pedig a vámhatóság szintén köteles megőrizni.

17. Abban az esetben, ha az adóraktárban tárolt terméket a 113. § szerint értékesítették, az értékesítő köteles - a 24. pontban említett eset kivételével - megküldeni az értékesítéséről szóló számla hiteles másolatából 1 példányt az adóraktár üzemeltetőjének, 1 példányt pedig az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnek, akik (amelyek) azt kötelesek megőrizni.

18. Kiraktározó kizárólag a termék

a) 7. b) alpontban említett beraktározója lehet; vagy

b) igazolt utolsó értékesítője lehet, aki (amely) azt a 113. § szerint értékesítette.

19. A kiraktározás indítványozásának feltétele, hogy a kiraktározó a kiraktározandó termék után adóbiztosítékot nyújtson. Abban az esetben, ha a kiraktározó képviseletére pénzügyi képviselőt bíz meg, a kiraktározó helyett a pénzügyi képviselő is nyújthatja saját nevében az adóbiztosítékot. Mentesül az adóbiztosíték nyújtása alól az a kiraktározó, illetőleg az a pénzügyi képviselő, aki (amely) az Art. rendelkezései szerint egyúttal minősített adózó is.

20. A kiraktározást maga a kiraktározó, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró meghatalmazottja indítványozhatja.

21. A kiraktározás az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnél indítványozható az erre a célra rendszeresített okmány (a továbbiakban: kiraktározási okmány) benyújtásával.

22. A kiraktározási okmány kötelező adattartalma a következő:

a) a kiraktározó adószáma, valamint neve és címe;

b) hivatkozás a kiraktározó jogosultságának jogcímére [18. pont];

c) a kiraktározandó termék megnevezése és mennyisége;

d) az adóraktár üzemeltetőjének neve, címe és adószáma;

e) az adóraktár nyilvántartási száma és címe.

23. A kiraktározási okmányt 3 példányban kell benyújtani.

24. A kiraktározási okmányhoz csatolni kell a kiraktározó által a kiraktározandó termékre nyújtott adóbiztosítékról [19. pont] szóló igazolást is.

25. A 18/b. alpont szerinti esetben a kiraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg a vámhatóságnak be kell mutatni a termék értékesítéséről kibocsátott eredeti számlát vagy annak hiteles másolatát, és csatolni kell az erről készített másolatot 2 példányban. Ha azonban a kiraktározás indítványozásakor a termék értékesítésének teljesítése még nem fejeződött be, vagy befejeződött ugyan, de a számla kibocsátása később történik, a kiraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg

a) jövedéki termék esetében, ha a kiraktározás egyúttal megvalósít olyan tényállást, amelyhez a Jöt. haladéktalan okiratkibocsátási kötelezettséget fűz, akkor ennek az okiratnak,

b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a Számv. tv. rendelkezései szerint szigorú számadás alá vont számviteli bizonylatként kezelt szállítólevélnek

eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát kell a vámhatóságnak bemutatni, és csatolni kell az erről készített másolatot 2 példányban, kivéve, ha az a) pont szerinti okirat - a Jöt. rendelkezései alapján - egyébként is a vámhatóság rendelkezésére áll. Az első mondatban foglalt kötelezettséget azonban - az előzőektől függetlenül - legkésőbb a termék adójogi helyzete rendezésének igazolására megállapított határidőn [38. pont] belül pótolni kell.

26. A 18. b) alpont alkalmazásában a kiraktározó abban az esetben igazolt utolsó értékesítő, ha a 17. pont szerint rendelkezésre álló számlák meg nem szakított láncolatában az utolsó számlán a termék beszerzőjeként szereplő személye megegyezik a 25. pont szerint bemutatott számla kibocsátójának személyével.

27. Abban az esetben, ha a kiraktározást nem maga a kiraktározó indítványozza, a nevében és képviseletében eljárónak a kiraktározási okmányhoz csatolnia kell a nevére szóló írásos meghatalmazást is.

28. A kiraktározás indítványozásával egyidejűleg a vámhatóság áruvizsgálatot tart, amely tételes, szúrópróbaszerű vagy adminisztratív egyaránt lehet.

29. Az áruvizsgálat eredményét, valamint a kiraktározás tényét és időpontját a vámhatóság a kiraktározási okmány záradékolásával közli.

30. A záradékolt kiraktározási okmány 1 példányát a kiraktározó, 1 példányát az adóraktár üzemeltetője, 1 példányát pedig vámhatóság köteles megőrizni. A 25. pontban említett csatolt másolat egyik példányát az adóraktár üzemeltetője, másik példányát pedig a vámhatóság szintén köteles megőrizni.

31. Az adóraktár üzemeltetője köteles az adóraktározási eljárás hatálya alá tartozó termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a) a nyitó adóraktári készleten levő termékek megnevezése és mennyisége;

b) az adóraktárba igazoltan beraktározott termékek megnevezése és mennyisége;

c) az adóraktárból igazoltan kiraktározott termékek megnevezése és mennyisége;

d) a záró adóraktári készleten levő termékek megnevezése és mennyisége.

32. A 31. pont szerinti nyilvántartást adóraktáranként elkülönítetten úgy kell vezetni, hogy a beraktározó [7. pont], a 17. pont szerint rendelkezésre álló számlák meg nem szakított láncolatában az utolsó számlán a termék beszerzőjének, valamint a kiraktározó [18. pont] személye egyértelműen és kétséget kizáróan megállapítható legyen.

33. Az adóraktár üzemeltetője köteles tételes leltárral alátámasztani

a) a nyitó adóraktári készletet az adóraktár létesülésének napjára,

b) a záró adóraktári készletet az adóraktár megszűnésének napjára,

c) egyéb esetekben pedig a nyitó- és záró adóraktári készletet naptári negyedévente, a naptári negyedév végének utolsó napjára vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

34. Abban az esetben, ha a leltározás a nyilvántartáshoz képest mennyiségi eltérést mutat, a mennyiségi eltérés körébe tartozó terméket úgy kell tekinteni, mint

a) amely a mennyiségi eltérés feltárásakor a 2. § a) pontja szerint adóztatandó értékesítés tárgya, és

b) amelyet a mennyiségi eltérés feltárásakor kiraktároztak.

35. A 34. pontban említett esetben a termék értékesítője, aki (amely) egyúttal annak kiraktározója is, megegyezik a nyilvántartásban szereplő személlyel [32. pont].

36. Abban az esetben, ha a 35. pont szerint a termék értékesítőjének személye nem állapítható meg, az adóraktár üzemeltetője minősül a termék értékesítőjének, egyúttal annak kiraktározójának.

37. A 34. pontban említett esetben a kiraktározónak a termékre adóbiztosítékot kell nyújtani, amelyre a 19. pontban meghatározott mentesség nem vonatkozik.

38. A vámhatóság a 19., illetőleg a 37. pont szerint nyújtott adóbiztosítékot felszabadítja, ha a kiraktározó a kiraktározott termék adójogi helyzetének rendezését a kiraktározástól számított 90 napon belül igazolja. Ellenkező esetben a vámhatóság az esedékessé vált adót kiszabja és beszedi, megfizetés hiányában a kiraktározáshoz nyújtott adóbiztosíték terhére érvényesíti.

39. A 38. pont alkalmazásában a kiraktározott termék adójogi helyzete rendezésének igazolása jelenti:

a) a termék értékesítése után megállapított fizetendő adó bevallását igazoló, illetőleg abban az esetben, ha a termék értékesítése - e törvény értelmében - mentes az adó alól, az annak teljesülését igazoló okirat bemutatását a vámhatóságnak;

b) a termék Közösségen belüli beszerzése után megállapított fizetendő adó bevallását igazoló okirat bemutatását a vámhatóságnak abban az esetben, ha a kiraktározó a termék Közösségen belüli beszerzője [7. b) alpont].

40. Mentesül a 39. a) alpontban meghatározott okiratbemutatási kötelezettség alól a kiraktározó abban az esetben, ha a termék Közösség területéről való kiléptetésének tényéről a vámhatóság - az elektronikus kiviteli eljárás részeként, a kiviteli adatok vámhatóságok közötti informatikai adatcsere keretében - elektronikus üzenet formájában igazolást kapott.

41. Az üzemeltető kérelmére a vámhatóság a raktár adóraktározási eljárás céljára történő engedélyezése során vagy azt követően engedélyezheti az adóraktározási eljárás egyszerűsített végrehajtását is (a továbbiakban: egyszerűsített adóraktározási eljárás), amelynek engedélyezési és működtetési feltételei megegyeznek a Vámvégrehajtási-rendelet 272-274. cikkeiben meghatározott, a helyi vámkezelési eljárás keretében történő vámraktározás engedélyezési és működtetési feltételeivel.

42. Egyszerűsített adóraktározási eljárás alkalmazásának esetében e melléklet hivatkozott rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a 9. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a beraktározás az adóraktár üzemeltetőjénél indítványozható;

b) a 11. ponttól eltérően a beraktározási okmányt 2 példányban kell benyújtani;

c) a 12. pontban meghatározott okirat-bemutatási kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni, továbbá az erről készített másolatot 1 példányban az adóraktár üzemeltetőjének kell csatolni, aki (amely) köteles azt megőrizni;

d) a 13. pontban meghatározott kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni;

e) a 14. és 28. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a vámhatóság áruvizsgálatot az egyszerűsített adóraktározási eljárás hatálya alá vont termék tekintetében tart;

f) a 15. és 16. pont nem alkalmazandó;

g) a 17. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az értékesítőnek az értékesítéséről szóló számla hiteles másolatát az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnek nem kell megküldeni;

h) a 21. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a kiraktározás az adóraktár üzemeltetőjénél indítványozható;

i) a 23. ponttól eltérően a kiraktározási okmányt 2 példányban kell benyújtani;

j) a 24. pontban meghatározott kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni;

k) a 25. pontban meghatározott, a kiraktározás feltételeként szabott okirat-bemutatási kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni, továbbá az erről készített másolatot 1 példányban az adóraktár üzemeltetőjének kell csatolni, aki (amely) köteles azt megőrizni;

l) a 27. pontban meghatározott kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni;

m) a 29. és 30. pont nem alkalmazandó;

n) a 31-33. pontokban foglalt rendelkezések mellett az adóraktár üzemeltetője nyilvántartásának tartalmaznia kell a b)-d), g) és i)-k) pontok szerint rendelkezésére bocsátott adatokat is.

43. A 42. pontban foglaltakon túl, egyszerűsített adóraktározási eljárás alkalmazásának esetében

a) a beraktározás az adóraktár üzemeltetője nyilvántartásában való bejegyzéssel - mint beraktározás - történik, ennek tényét az időpont megjelölésével együtt az adóraktár üzemeltetője a beraktározási okmányon is feltünteti, amelynek egyik példányát a beraktározó, másik példányát az adóraktár üzemeltetője köteles megőrizni;

b) a kiraktározás az adóraktár üzemeltetője nyilvántartásában való bejegyzéssel - mint kiraktározás - történik, ennek tényét az időpont megjelölésével együtt az adóraktár üzemeltetője a kiraktározási okmányon is feltünteti, amelynek egyik példányát a kiraktározó, másik példányát az adóraktár üzemeltetője köteles megőrizni;

c) az adóraktár üzemeltetője köteles a beraktározás [a) pont], illetőleg a kiraktározás [b) pont] tényével egyidejűleg az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervet értesíteni;

d) az adóraktár üzemeltetője köteles az értékesítésről szóló számla hiteles másolatának kézhezvételével egyidejűleg az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervet értesíteni, ha az adóraktárban tárolt terméket értékesítették [17. pont].

5. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának 123. § (3) bekezdésében említett számítási módszere

1. Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának 123. § (3) bekezdésében említett számítása a következő képlet alkalmazásával történik:

L = A x L(H);

ahol

L: az arányosítással megosztandó előzetesen felszámított adóból a levonható rész összege;

A: az arányosítással megosztandó előzetesen felszámított adó éves szinten összesített összege;

L(H): a levonási hányados, amelynek

- számlálójában az adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének - ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is - adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel,

- nevezőjében pedig egyrészt a számlálóban szereplő összeg, másrészt az adólevonásra nem jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének - ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is - adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel együttesen.

2. Abban az esetben, ha az adóalany közvetlenül olyan pénzbeni támogatásban részesül, amely a 65. § szerint a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül nem befolyásolja, a támogatás forintban megállapított és éves szinten összesített összege az 1. pont szerinti levonási hányados nevezőjének értékét növeli.

3. Az 1. pont szerinti levonási hányadosnak sem a számlálójában, sem a nevezőjében nem szerepelhet:

a) a tárgyi eszköz értékesítésének ellenértéke, amelyet az adóalany az értékesítést megelőzően saját vállalkozásában használt;

b) az ingatlan értékesítésének, illetőleg az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás nyújtásának ellenértéke, ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi;

c) a 86. § (1) bekezdésének a)-g) pontjaiban felsorolt szolgáltatások nyújtásának ellenértéke, ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi.

4. A 3. b) és 3. c) alpont alkalmazásában nem tekinthető eseti jellegűnek, ha az adóalany a tevékenységet - az arra irányadó külön jogszabályi rendelkezések alapján - engedéllyel végzi, vagy kizárólag engedéllyel végezhetné, illetőleg ha a 3. b) és 3. c) alpontban említett tevékenységekből származó ellenérték adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összegének részaránya meghaladja az 1. pont szerinti levonási hányados nevezője értékének a 10 százalékát.

5. Az 1. pont szerinti levonási hányadost felfelé kerekítve, 2 tizedesjegy pontossággal kell megállapítani.

6. Az előzetesen felszámított adó arányos megosztását véglegesen a tárgyévre vonatkozó adatokkal a tárgyév utolsó adómegállapítási időszakáról szóló bevallás elkészítésének keretében kell elvégezni.

7. Az előzetesen felszámított adó arányos megosztását ideiglenesen, a tárgyévre vonatkozó évközi adatokkal - a tárgyév utolsó adómegállapítási időszakát megelőzően - a tárgyévi adómegállapítási időszakokról szóló bevallások elkészítésének keretében is el kell végezni.

8. A 7. pont szerinti megosztás alkalmazása során az évközi adatokat az adómegállapítási időszakok között göngyölíteni kell, és azt a levonható előzetesen felszámított adó összeget kell előjelhelyesen megállapítani, amely a tárgyidőszaki és azt megelőző utolsó adómegállapítási időszak eredményének különbözeteként adódik.

9. A 7. pontban említett megosztáshoz az adóalany:

a) választhatja a tárgyévet megelőző évre vonatkozó végleges levonási hányadost, feltéve, hogy ilyen hányadossal rendelkezik; vagy egyebekben

b) azt a levonási hányadost alkalmazhatja, amely a tárgyévre vonatkozó évközi és az adómegállapítási időszakok között göngyölített adatok eredménye.

10. Ha az adóalany élt a 9. a) alpontban említett választási jogával, attól a 7. pont szerinti megosztás egész időszakában nem térhet el. Az adóalany ez esetben a 7. pont szerinti megosztással érintett adómegállapítási időszakaiban az arányosítással megosztandó előzetesen felszámított adó összegét - a 8. ponttól eltérően - a 9. a) alpont szerinti levonási hányados alkalmazásával köteles megosztani.

11. Abban az esetben, ha az adóalanyra a 7. pont szerinti megosztás is vonatkozik, a 6. pont szerinti megosztás során a 8. pontban említett számítási módszert kell megfelelően alkalmazni.

12. Abban az esetben, ha a 6. pontban említett bevallás benyújtását követően a véglegesen levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben változás következik be, és a számítás eredményeként adódó új összeg a 6. pontban említett bevallásban közölt összeghez képest abszolút értékben legalább 10 000 forintnak megfelelő pénzösszeggel tér el, az adóalany köteles előzetesen felszámított adó arányos megosztását utólag kiigazítani.

6. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

A 142. § (1) bekezdése d) pontjának alkalmazása alá tartozó termékek

Sor- szám	Megnevezés	vtsz.
1.	Vas- és acélhulladék és -törmelék	7204 kivéve: 7204 50
2.	Rézhulladék és -törmelék	7404
3.	Nikkelhulladék és -törmelék	7503
4.	Alumíniumhulladék és -törmelék	7602
5.	Ólomhulladék és -törmelék	7802
6.	Cinkhulladék és -törmelék	7902
7.	Ónhulladék és -törmelék	8002
8.	Wolfram- (tungsten) hulladék és törmelék	8101 97
9.	Molibdénhulladék és -törmelék	8102 97
10.	Tantálhulladék és -törmelék	8103 30
11.	Magnéziumhulladék és -törmelék	8104 20
12.	Kobalthulladék és -törmelék	8105 30
13.	Bizmuthulladék és -törmelék	8106 00 10-ből
14.	Kadmiumhulladék és -törmelék	8107 30
15.	Titánhulladék és -törmelék	8108 30
16.	Cirkóniumhulladék és -törmelék	8109 30
17.	Antimonhulladék és -törmelék	8110 20
18.	Mangánhulladék és -törmelék	8111 00 19
19.	A vas- és acélgyártásnál keletkező szemcsézett salak (salakhomok)	2618
20.	Salak, kohósalak (a szemcsézett salak kivételével), reve, a vas- vagy az acélgyártásnál keletkező egyéb hulladék	2619
21.	Arzént, fémet vagy ezek vegyületeit tartalmazó hamu és üledék (a vas- vagy acélgyártásnál keletkező hamu és üledék kivételével)	2620
22.	Visszanyert (hulladék és használt) papír vagy karton	4707
23.	Üvegcserép és más üveghulladék	7001 00 10
24.	Műanyag hulladék és forgács	3915
25.	Lágygumi hulladék, -törmelék és -forgács, és az ezekből nyert por és granulátum	4004
26.	Nemesfém- és nemesfémmel platírozott fémhulladék és -törmelék; más nemesfémet vagy nemesfémvegyületet tartalmazó hulladék és törmelék, elsősorban nemesfém visszanyeréséhez	7112
27.	Szemcse és por nyersvasból, tükörvasból, vasból vagy acélból	7205
28.	Használt vagy új rongy, zsineg-, kötél-, hajókötél-hulladék és használt textiláru zsinegből, kötélből vagy hajókötélből	6310

7. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

A mezőgazdasági tevékenység körébe tartozó termékek és szolgáltatások

I. RÉSZ: TERMÉKEK

A. pont

Sor- szám	Megnevezés	vtsz.
1.	Élő növény (beleértve azok gyökereit is), dugvány, oltvány stb. Zöldségpalánta	0602 10 0602 20, 0602-ből
2.	Burgonya	0701
3.	Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek és gumók (kivéve: hántolt és feles) szaporítóanyag zöldségfélékhez	0702-től 0709-ig, 0713-ból, 1209-ből
4.	Szőlő	0806 10
5.	Élelmezési célra alkalmas gyümölcs és dió és dinnyefélék héja	0802 11-től 0802 50-ig, 0807 11, 0807 19, 0808, 0809, 0810 10-től 0 810 40-ig, 0810 90-ből
6.	Hazai termesztésű fűszernövények	0904 20, 0909, 0910-ből
7.	Gabonafélék muhar, csumiz	1001-től 1007-ig, 1008 10, 1008 20, 1008 30, 1008 90 10 1008 90 90-ből
8.	Különféle magvak, ipari és gyógynövények Szaporítóanyag ipari növényekhez	1201, 1202 1204-től 1207-ig, 1209-ből, 1210-ből, 1211 90-ből, 1212 91, 1212 99 80-ból, 1213, 1401 90-ből, 1403 00, 2401 10, 2401 20, 5301 10, 5302 10
9.	Mákgubó	1211 90 98 99-ből
10.	Takarmánynövények (kivéve az őrlemény és a pellet) Szaporítóanyag takarmánynövényekhez	1214-ből 2308 00 40 00-ból, 1209-ből
11.	Feldolgozott, tartósított saját előállítású zöldség, gyümölcs, savanyúság, citrusfélék és dinnyefélék héja paradicsomlé	0711, 0712, 0811-től 0813-ig, 0814-ből, 2001, 2003-től 2009-ig, 2002-ből
12.	Must és bor	2204-ből
13.	Borseprő, borkő	2307-ből
14.	Szőlőtörköly	2308-ból

B. pont

Sor- szám	Megnevezés	vtsz.
1.	Ló, szarvasmarha, sertés, juh, kecske, baromfi és más élő állat (a sportló, versenyló, kutya, macska, díszállat, laboratóriumi és állatkerti állat kivételével)	0101-től 0105-ig, 0106-ból
2.	Halak (csak az édesvízi halak, halikra), rákok, puhatestű és más gerinctelen víziállatok	0301-ből, 0302-ből, 0306 29 10, 0307-ből, 0307 60, 0307 91-ből
3.	Nyers tej	0401-ből
4.	Friss tojás	0407-ből
5.	Természetes méz	0409
6.	Másutt nem említett állati eredetű termékek (szőr, háziállatok spermája, propolisz, méhpempő, virágpor, méhviasz, méhpempővel dúsított méz)	0502, 0503, 0505, 0511-ből, 1301 90 90 99-ből, 0410-ből, 1212 99-ből, 1521 90-ből, 2106 90 98-ból
7.	Állati vagy növényi trágya	3101
8.	Nyers szőrme	4301-ből
9.	Legombolyításra alkalmas selyemhernyógubó	5001
10.	Nyers gyapjú	5101
11.	Erdei fák és cserjék csemetéje, oltványa	0602-ből
12.	Erdei fák és cserjék magja	1209 99-ből
13.	Feldolgozott tej és tejtermékek	0401-ből, 0402-től 0406-ig

II. RÉSZ: SZOLGÁLTATÁSOK

Sor- szám	Megnevezés
1.	Talajművelés, aratás, cséplés, préselés, szüretelés, betakarítás, vetés és ültetés
2.	Mezőgazdasági termékek csomagolása és piacra történő előkészítése, mint például mezőgazdasági termékek szárítása, tisztítása, aprítása, fertőtlenítése és silózása
3.	Mezőgazdasági termékek tárolása
4.	Ló, szarvasmarha, sertés, juh, kecske, baromfi és más élő állat (a sportló, versenyló, kutya, macska, díszállat, laboratóriumi és állatkerti állat kivételével) gondozása, tenyésztése és hízlalása
5.	Mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy halgazdasági vállalkozásokban alkalmazott eszközök mezőgazdasági célokra történő bérbeadása
6.	Műszaki segítségnyújtás
7.	Gyomirtás és mezőgazdasági kártevők irtása, növények és földek permetezése
8.	Mezőgazdasági, erdőgazdálkodási öntöző berendezések üzemeltetése
9.	Vízlecsapoló berendezések üzemeltetése
10.	Fák nyesése és kivágása, valamint egyéb mező- és erdőgazdálkodási szolgáltatások

8. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

Műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek

I. rész: műalkotások

1. művész által saját kezűleg készített festmény, rajz, pasztellkép, részekből összeállított kép (kollázs) és dekoratív tábla (vtsz. 9701-ből);

2. művész által saját kezűleg készített és korlátozott számban előállított metszet, nyomat és litográfia (vtsz. 9702 00 00-ból);

3. művész által saját kezűleg készített szobrászművészeti alkotás bármilyen anyagból (vtsz. 9703-ból), valamint az erről legfeljebb 8 példányban készített öntvénymásolat, amelynek sokszorozását a művész vagy jogutódjának személyes felügyelete alatt végezték;

4. művész saját eredeti terve alapján legfeljebb 8 példányban készített kézi szövésű faliszőnyeg, kárpit (vtsz. 5805 00 00-ból) és fali drapéria (vtsz. 6304 00 00-ból);

5. művész által saját kezűleg készített és szignált egyedi kerámia;

6. művész által saját kezűleg, legfeljebb 8 számozott példányban készített, és a művész vagy a művészeti műhely által szignált réz alapú tűzzománc, kivéve az ötvös- és ékszertermékeket;

7. művész által saját kezűleg készített, és általa vagy felügyelete alatt legfeljebb 30 számozott példányban - minden méretet és hordozót ideértve - sokszorozott, és a művész által szignált fénykép.

II. rész: gyűjteménydarabok

1. posta- és illetékbélyeg, lebélyegzett postabélyeg, első napi bélyegzéssel ellátott boríték, postai levelezőlap és boríték (bélyeges papír) és más hasonló érvénytelenített vagy postatiszta termék, feltéve, hogy ezek nincsenek forgalomban, illetőleg nem is szánják forgalomra (vtsz. 9704 00 00);

2. állattani, növénytani, ásványtani, anatómiai, történelmi értékű, archeológiai, paleontológiai, etnográfiai és numizmatikai gyűjtemény és gyűjteménydarab (vtsz. 9705 00 00).

III. rész: régiségek

- a vtsz. 9701-9705 alá nem tartozó, 100 évnél idősebb termék (vtsz. 9706 00 00).

8/A. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

A 244. § (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása alá tartozó államok

1. Liechtensteini Hercegség

2. Svájci Államszövetség

9. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

Az "adó" kifejezés jelentése a Közösség egyes tagállamaiban

1. A Belga Királyság esetében: Belasting over de toegevoegde waarde (BTW), illetőleg Taxe sur la valeur ajoutée (TVA);

2. a Bolgár Köztársaság esetében: Danak varhu doba-vena stojnost;

3. Ciprus esetében: Foros Prostithemenis Aksias (FPA);

4. a Cseh Köztársaság esetében: Daó z poidané hodnoty (DPH);

5. a Dán Királyság esetében: Mervardiafgift (Moms);

6. az Egyesült Királyság esetében: Value Added Tax (VAT);

7. az Észt Köztársaság esetében: Käibemaksu;

8. a Finn Köztársaság esetében: Arvonlisävero (ALV);

9. a Francia Köztársaság esetében: Taxe sur la valeur ajoutée (TVA);

10. a Görög Köztársaság esetében: Foros Prostithemenis Aksias (FPA);

11. a Holland Királyság esetében: Belasting over de toegevoegde waarde (BTW);

12. Írország esetében: Cáin Bhreisluacha, illetőleg Value Added Tax (VAT);

13. a Lengyel Köztársaság esetében: Podatek od towarow i us3uig;

14. a Lett Köztársaság esetében: Pievienotas vertibas nodoklis (PVN);

15. a Litván Köztársaság esetében: Pridetines vertes mokestis (PVM)

16. a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: Taxe sur la valeur ajoutée (TVA);

17. a Máltai Köztársaság esetében: It-Taxxa Fuq Il-Valur Mizjud;

18. a Magyar Köztársaság esetében: Általános forgalmi adó (ÁFA);

19. a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: Umsatzsteuer (USt);

20. az Olasz Köztársaság esetében: Imposta sul valore aggiunto (IVA);

21. az Osztrák Köztársaság esetében: Umsatzsteuer (USt);

22. a Portugál Köztársaság esetében: Imposto sobre o Valor Acrescentado (IVA);

23. Románia esetében: Taxa pe valoarea adaugata (TVA);

24. a Spanyol Királyság esetében: Impuesto sobre el Valor Andido;

25. a Svéd Királyság esetében: Mervärdesskatt (Moms);

26. a Szlovák Köztársaság esetében: Daó z pridanej hodnoty (DPH);

27. a Szlovén Köztársaság esetében: Davek na dodano vrednost.