Cégvezetők rács mögött - ügyvezetői felelősség könyvelői szemmel 1. rész: Hamis számlák, valódi csalás

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

A NAV honlapján a napokban közzétett hír szerint újabb, fiktív számlákkal üzletelő bűnszervezetet buktattak le az adóhatóság dél-alföldi pénzügyi nyomozói. A jelek szerint a lefülelt csalók nem szórták a pénzt semmiségekre: a költségvetést ért, több mint hatszázmillió forintos kár teljes egészében megtérülhet a zárolt vagyontárgyaikkal.

A szövevényes ügyben a pénzügyi nyomozók hét megyében és a fővárosban, összesen 58 helyszínen tartottak házkutatásokat, továbbá követeléseket, ingatlanokat, járműveket, valamint bankszámlán és a gyanúsítottaknál fellelt készpénzt is zároltak. Intézkedésükkel az okozott kár teljes egészében megtérülhet.

Az ügy főszereplője egy takarmánygyártással foglalkozó cég, amely – egyelőre még csak a gyanú szerint - bűnszervezeten keresztül szerzett be szójaolajat és szójadarát. A szóban forgó termékeket valójában cseh és horvát gazdasági társaságoktól vásárolták, de magyar cégeken keresztül átszámlázták, hogy a külföldi beszerzést eltitkolják, és így csökkentsék fizetendő áfájukat.

A pórul járt társaságok mohósága nem ismert határokat – szó szerint. A cseh és horvát partnerek mellé bekapcsolódtak a lengyelek is: a szója-biznisz mellett lengyel „tojásügy” is kapcsolódik az esethez. Ugyanis egy tojással kereskedő férfi is ugyanezzel a bűnszervezettel került kapcsolatba. A Lengyelországban vásárolt tojás az ő vállalkozásaihoz is fiktív számlákkal került.

Mindent összevetve a bűnszövetkezetben elkövetett költségvetési csalással vádolt 13 gyanúsított összesen több mint hatszázmillió forint kárt okoztak az állami költségvetésnek. Közülük tizenegyen – jellemzően az érintett cégek képviselői – előzetes letartóztatásban vannak. (A hivatkozott híradást megtalálják itt >>)

Az ügyvezetők nem csak saját cselekményeikért tartoznak büntetőjogi felelősséggel, hanem az általuk vezetett cégért is, így az irányításuk alatt álló személyek magatartásáért is. Ez a bűntető jogi felelősség olyannyira komoly és szerteágazó, hogy a Btk. több olyan büntetőjogi tényállást rögzít, amelyek kapcsán kifejezetten a vezető, vagy a szervezet felügyeleti jogát ellátó személy a büntethető.

Az sem megoldás, ha a tulajdonosok – jellemzően az ügyvezetők egyben tulajdonosai is az általuk irányított vállalkozásnak a kkv-szektorban -, eladják a problémás céget, mondván az új tulajdonos másszon ki az elődei által kavart pácból, ahogy tud. Mert az ügyvezetőnek ekkor is felelnie kell azokért a szabálytalanságokért, amelyeket az ő vezetése időszakában követett el a társaság, ráadásul az sem minden esetben érvényes, hogy a korlátolt felelősségű társaságok tulajdonosai csak a cég vagyonának erejéig kötelesek helyt állni a vállalkozás tartozásaiért, egyéb kötelezettségeiért.

Az „új” Ptk. életbe lépésével, a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályozás is szigorúbb lett: a vezető a társasággal együtt, teljes vagyonával felel az olyan kárért, amelyet ügyvezetői minőségében, harmadik személynek okoz.

Kérdés, hogy a vezetők ezután a cég bármely tartozásáért felelőssé tehetőek-e, így a társaság által kötött szerződésekből következőekért és a szerződésen kívüli károkozásból eredőekért egyaránt.

A Ptk. vonatkozó passzusaihoz kapcsolódó, későbbi pontosításokban a jogalkotók igyekeztek egyértelművé tenni a helyzetet: a társaság szerződéses kapcsolataiban felmerült károkért továbbra is csak a céget lehet felelőssé tenni, a vezető felelőssége csak akkor merülhet fel, ha a kárt szenvedett fél és a társaság között nem volt ilyen kapcsolat.

Például, ha a szállítási szerződésben foglaltaknak nem tesz eleget a cég és nem fizeti ki a megrendelt árut, akkor az elsődlegesen a társaság felelőssége. Viszont – és ez szerződésen kívüli kár -, ha az ügyvezető (akár a szóban forgó, ki nem fizetett számlák miatt) keresi fel az üzleti partnert és közben a cégautóval karambolozik, akkor azért ő a felelős, és nem az általa képviselt vállalkozás.

Ugyanakkor a vezető tisztségviselő a céggel egyetemlegesen felelőssé tehető- közvetlenül ellene is indítható eljárás-, ha a kárt szándékosan okozta. Ez viszont új eleme a szabályozásnak!

Eljárást korábban csak a céggel szemben lehetett indítani. Amennyiben a szándékos károkozás ténye megállapítható az ügyvezető terhére, úgy az általa irányított társaság tulajdonosai is ráhúzhatják a vizes lepedőt. A jelenleg hatályos Ptk. arra is lehetőséget ad, hogy a tulajdonosok is érvényesíthessék igényüket a vezetőkkel szemben egy rossz döntésből, vagy éppen a döntés hiányából fakadó kárért.

 

Kérdés, hogy ennek tudatában ki és milyen feltételekkel lesz hajlandó külsős ügyvezetőként betenni a lábát egy vállalkozáshoz.

A biztosítók ugyanis a felelősségbiztosítási csomagjaikban jellemzően eleve kizárják helytállásukat a szándékos károkozás esetére – ez üzletpolitikai szempontból érthető is. Viszont a vezetők felelőssége pont ezen – a felelősségbiztosításokkal le nem fedett - területen válik ingoványossá!

(Javasolt a felelősségi kérdésekben jogásszal konzultálnia a cégtulajdonosoknak általában, de  azért is, mert a törvény néhány kivétellel még a súlyosan gondatlan szerződésszegés esetén is megengedi, hogy a vezető tisztségviselők is mentesüljenek a felelősség alól, ha felelősségi körük korlátozott volt. A tulajdonosoknak és az ügyvezetőnek célszerű egészséges kompromisszumra jutniuk az ügyben.)

A szándékos károkozás tényének megállapítása igencsak képlékeny dolog! Ehhez sokszor a „gyanúsított” kobakjába - mint jósnő a kristálygömbjébe – kellene belelátni, ráadásul a tett elkövetésének időpontjára visszamenőleg. Az efféle vélelem nyilván nem állná meg a helyét a bíróságon, és bizony adódhatnak olyan esetek, amikor képtelenség dokumentumokkal alátámasztani, hogy valaki adott időpontban miről tudhatott, és miről nem.

A példaként említett bűnszövetkezetben érintett ügyvezetők nyilván – és igazolhatóan – tudhatták, mibe másztak bele, a számlák hamisítása sem a hátuk mögött történt. (A fiktív számlák „szimptómáival” már e fórumon többször foglalkoztunk, abból a szempontból is, hogy a csalásba vétlenül belerángatott vállalkozók miként szűrhetik ki a „veszélyes” számlát, partnert.)

Viszont nem feltétlenül érhető tetten az ügyvezető ordas szándéka, ha a vállalkozás nem tudja kifizetni a korábban megrendelt árut – mondjuk azért, mert az ő vevői sem tartják be a fizetési határidőt!

A valóságban megtörtént eset: egy alvállalkozó azért perelte be a vele szerződésben álló cég vezetőjét, mert az már a szerződés megkötésekor tudhatta, hogy anyagi helyzetük miatt nem lesznek képesek az előírt határidőre megfizetni a szolgáltatás ellenértékét.

Arról, hogy adott esetben a cégvezető honnan és milyen természetű adatokhoz juthat, és hogyan biztosíthatja be magát az említett alvállalkozói kalamajkához hasonló ügyekben – ideértve a számvitelszervezés kérdését is – a folytatásban lesz szó.