Az eredményt érintő számvitelpolitikai döntések - 3/1. rész

 

AMIRŐL DÖNTENI KELL

 

Az eszközök és kötelezettségek értékelésére vonatkozóan dönteni kell – többek között:

  • a pénzügyi instrumentumok valós értéken történő értékelésről,
  • külföldi pénzértékre vonatkozó követelések és kötelezettségek forintra való átszámítása során alkalmazott árfolyamról,
  • a befektetett eszközök értékcsökkenésének számításának alapelveiről,
  • a piaci értéken történő értékelésről és az ebbe bevont eszközök köréről,
  • a választható időbeli elhatárolásokról,
  • a tárgyi eszközök értékcsökkenési leírásának egy összegben történő elszámolásáról,
  • a fajlagosan kis értékű készletekről (értékvesztés).

 

 

Vegyük sorra a fentiekben rejlő lehetőségeket!

Egy gazdálkodó pénzügyi, jövedelmi helyzetéről az általa készített beszámolóból tájékozódhatunk. Az eredménykimutatás sorai a tárgyidőszaki gazdálkodás sikeréről – vagy éppen sikertelenségéről – árulkodnak, míg a mérlegből a vállalkozói vagyon összetétele, nagysága ismerhető meg.


A globalizációnak köszönhetően egyre gyakrabban találkozhatunk határokon átnyúló ügyletekkel, tranzakciókkal, és jó, ha ezeket könyvviteli, „beszámolói” szempontból is képesek vagyunk összevetni. A számvitel e kihívásra egy új értékelési eljárással, a valós értéken történő értékeléssel reagált (ennek nem kötelező, csak egy lehetőség a vállalkozások számára). Azoknak a cégeknek érdemes élniük ezzel, amelyek a tevékenységükből eredő pénzügyi kockázatot különböző befektetéseikkel kívánják ellensúlyozni: azaz a pénzügyi műveletek eredménykategóriájára a valós értékelés módszere hatást gyakorolhat.

 


A VALÓS ÉRTÉKEN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKELÉS

 

A valós érték – az Szt. 3.§. (9) bekezdése szerint – az az összeg, amelyért egy eszköz elcserélhető (eladható, illetve megvásárolható), vagy egy kötelezettség rendezhető, megfelelően tájékozott, az üzletkötési szándékukat kinyilvánító felek között, a szokásos piaci feltételeknek megfelelően kötött (köthető) ügylet (szerződés) keretében.


Az eszköz, a követelés piaci megítélésről elérhető információk alapján a valós érték lehet a piaci érték (például a két fél szabad megállapodása szerinti ár, amennyiben a pénzügyi instrumentumnak nincs a tőzsdén jegyzett ára), vagy az általános értékelési eljárásokkal meghatározott, a piaci árat elfogadhatóan közelítő érték.


Fontos, hogy nem alkalmazhatóak a valós értéken történő értékelés szabályai:

  • a lejáratig tartott pénzügyi eszközök,
  • a vállalkozó által keletkeztetett kölcsön és más követelések,
  • az egyéb pénzügyi kötelezettségek,
  • a visszavásárolt saját kibocsátású részesedések,
  • az árura vonatkozó leszállítási határidős és opciós ügylet,
  • a klimatikus, geológiai vagy egyéb fizikai változókhoz kapcsolódó határidős és opciós ügylet esetében, illetve,
  • olyan pénzügyi instrumentumra, amelynek valós értéke megbízhatóan nem határozható meg.

 

ESETBEMUTATÁS – VALÓS ÉRTÉK

Nézzünk a valós értékelés hatásának bemutatására egy példát!

Egy társaság „A” részvényeket vásárolt korábban kötött opciós ügylet lehívásaként. A megvásárolt részvények mennyisége 100 db, beszerzési ár 7.700,- Ft/db. Az ügylet megkötésekor a vállalkozás 20.000,- Ft opciós díjat utalt át. A részvények napi árfolyama 8.200,- Ft/db. A cég úgy döntött, hogy az „A” részvényekből 40 darabot tartósnak, míg 60 darabot forgatási célúnak minősít.

Az ügylet számviteli elszámolása a következők szerint történik:

      a tartósnak minősített 40 db részvény állományba vétele: 40 db *7.700,- Ft/db = 308.000,- Ft

              (T 1 – K 3),

      az e részvények értékeléséből eredő különbözet: 40 db * (8.200-7.700) = 20.000,- Ft

                   (T 1 – K 97),

      állományba vesszük a forgatási céllal tartott részvényeket: 60 db* 7.700,- Ft/db= 462.000,- Ft

              (T 3 – K 3),

      értékelési különbözet: 60 db*(8.200-7.700)= 30.000,- Ft

                   (T 3 – K 97),

      opciós díj: 20.000,- Ft,

              (T 8 – K 3)

      az opciós ügylet zárásakor a kötési ár törlése a 0. számlaosztályban: 100 db*7.700 Ft/db = 770.000 Ft

                   (T 04 – K 049)

 

 

Amint látjuk, azzal, hogy a példánkban szereplő társaság élt a valós értéken történő értékelés lehetőségével, beszámolójába olyan tételek is bekerültek, amelyek eddig nem szerepeltek benne.


Ez azt is jelenti, hogy ha a cég likviditási helyzetét vizsgáljuk – mondjuk egy banki hitelkérelem kapcsán -, akkor a forgóeszközök állományát is górcső alá vesszük: ebben pedig a valós értékelés eljárásának szabályai miatt egy speciális mérlegtétel is megjelenik.


Továbbá a valós értékelés alkalmazásával – annak függvényében, hogy az milyen pénzügyi instrumentumot érint -, változik a pénzügyi műveletek eredménykategóriája (97 – 87), ez pedig befolyásolja a szokásos vállalkozási eredményt is. Azt, hogy az eredmény ennek következtében nő, vagy éppen csökken, az dönti el, hogy a bevételek a ráfordításokat kellő mértékben fedezték-e, vagy sem.


Igaz, az alaptevékenység eredményességét az üzemi eredmény mutatja – tudjuk, a könyvvizsgálók is ezt a sort nézik elsőként a beszámolóban –, a pénzügyi eszközökkel való „meggyőző” gazdálkodás is jó pont lehet a befektetők (vagy akár a bank) szemében.

 

 

ÉCS LEÍRÁS

 

Apróságnak tűnő, de mégis a fentiekhez hasonlóan fontos döntés az ún. kis értékű eszközök  értékcsökkenési leírásának egy összegben történő elszámolása.  A számviteli törvény 100 ezer forintban húzza meg azt az – egyedi beszerzési, bekerülési – értékhatárt, amely mellett a tárgyi eszközök, vagyoni értékű jogok, szellemi termékek bekerülési (előállítási) értéke a használatba vételkor azonnal elszámolható. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem csupán az azonnali elszámolás tényéről kell döntenie a vállalkozónak, hanem annak összegéről is, hiszen az említett 100 ezer forint a felső határ, de ennél alacsonyabb értékben is meghatározható az egy összegben történő amortizáció értékhatára.


Természetesen a vállalkozás körülményeitől is függ, mit tekint kis értéknek, és az is, hogy célszerű-e élnie ezzel a lehetőséggel. Könnyű belátni, hogy egészen mást jelent a kis érték egy éves szinten 5 millió forintot elérő, nyugdíjas házaspár által működtetett betéti társaság esetében, és mást egy 500 millió forint árbevételt elszámoló, aktív korú tulajdonosok által irányított korlátolt felelősségű társaság szemszögéből. Ugyancsak ez a helyzet azzal az aránnyal, amit az értékcsökkenési leírás az adott vállalkozások bevételéhez, vagy akár további költségeihez mérten képvisel. A döntés befolyásolhatja – többek között- az árképzést és a cash-flow kimutatás adatait is.

(folyt. köv.)

 

Sinka Júlia